A cári család

Anasztaszija Nyikolajevna Romanova, mint ahogyan a képen is látható, egy szép és tündéri kislány volt. Apja, II. Miklós cár becsületes, rendes ember volt, ám mégsem örvendett túl nagy népszerűségnek. Ennek oka az lehetett, hogy foggal-körömmel ragaszkodott egyeduralmához, és már az alkotmányos monarchia gondolatától is borsódzott a háta, amit oly sokan szerettek volna elérni Oroszországban. Másfelől azt se tett jót a renoméjának, hogy német nőt vett feleségül, mikor a népe köztudottan forrón gyűlölte a németeket. Harmad részt utálta az udvari etikettet – felesége szintúgy - és ezért igyekeztek nem sok időt tölteni Szentpéterváron. Leginkább a Sándor-palotában élt, elvonulva a nyilvánosságtól. Ez ugyancsak ellenszenvet váltott ki az ország nemességéből. Anasztázia mindenestre apapárti volt és állítólag tulajdonságait tekintve, rendkívül hasonlított is rá.

A kedves, félénk, visszahúzódó asszony és anya, Alekszandra cárné Alix néven a hessen-darmstadti hercegnői címet tudhatta a magágénak. Édesanyja, nem kisebb személynek, mint Viktória királynő lánya volt, Alix pedig a királynő kedvenc unokája.

Marija Fjodorovna, a mesében is láthatott „jóságos" nagymama, vagyis az özvegy cárné II. Miklós édesanyja volt. Csakhogy, a valóságban közel sem volt egy erdei házban kötögető, sütit sütő kedves nagymama. Ahogy a család gúnyolta, Mimi vagy Minni egy igazi házisárkány, egy gonosz anyós, egy zsarnok anya volt, aki minden áron meg akarta tartani befolyását a fiacskája, a cár felett. Mondani sem kell, adódtak ebből konfliktusok a menyével. Ellenben az unokáit imádta, és mindig engedékeny volt az irányukban. Sőt, még el is kényeztette őket!

Anasztáziának négy másik testvére is volt. Olga, a legidősebb nővér, Tatyjana a középső nővér. Mindkettő Anasztázia ellentéte és valahol talán ellensége is. Amíg Anasztázia egy életrevaló, vidám, tréfálkozós leány volt, a másik két betokosodott, szigorú lány valószínűleg csak idegbajt kaptak tőle. De ott volt neki Marija, a legfiatalabb a nővére. Mind a ketten apamániások voltak, közel is álltak egymáshoz, így sokat játszottak együtt. Ahogy a nővéreik, úgy ők ketten is gyakran összeöltöztek. Végül maradt, Alekszej Anasztázia öccse. Egyenesen imádták egymást. Rengeteget játszottak, kölcsönös megértésben és szeretetben éltek, így érthető, miért pont Anasztázia volt a fiú kedvenc nővére.

(A képen balról jobbra: Olga, Tatyjana, Marija és Anasztázia)

A főhősnő: Anasztázia

Maga a kis hercegnő, egy rendkívül vidám, huncut leány volt. Szeretett játszani és az állataikkal foglalkozni. Kitűnő kézügyességnek örvendett így tehetsége volt a hímzéshez, a rajzoláshoz, és a festéshez. A családban a fedőneve a „Kobold", volt mert gyakran törte tréfákon a fejét. Remek humorérzékkel volt megáldva. Pedig a családban kezdetben mennyire ki volt tőle és a többi nővérétől, hiszen a trónt csak fiú örökölhette, így hát II. Miklós igencsak várta, hogy fia szülessen.

A gonosz "mágus"

Grigorij Raszputyin, a mesebeli gonosz mágus a valóságban is felütötte a fejét. A családban gyakorta megjelent a vérérzékenység, ami az ifjú herceget is sújtotta. Raszputyin, egyházi személynek, vándorló szerzetesnek adta ki magát, aki csodatévő hatalommal bír és meg tudja gyógyítani a herceget. Csalás szaga van a dolognak? De a család annyira kétségbe volt esve az öröklés kérdése miatt, hogy mindent elhittek neki, Anasztázia pedig különösen felnézett rá. „Bizonyíték" gyanánt szolgált, hogy látta, amint öccse állapota javulni kezd a Raszputyin féle kezelés hatására. Amíg a család bálványozta őt, a nép annyira gyűlölte és szélhámosnak tartották és megrendült a hitük a cári családban. Végül a Raszputyinnal 1916-ban Péterváron orosz arisztokraták végeztek. Néhányan abban reménykedtek, hogy ekkor végre lemond a cár. Mások csak veszélyesen találták, mert mi van, ha akkora hatalommal bír Miklósék felett, hogy átmossa az agyát és ráveszi, hogy kössön békét a németekkel?

Csíííz és sortűz

Majd Oroszország belépett a világháborúba. Most aztán még jobban utálta a nép a németszármazású cárnét. Pedig a szerencsétlen Alekszandra cárné a két nagyobb leányával még kórházi ápolónőnek is beállt. A két kisebb lány meg rendszeresen látogatta a katonákat, és apróbb szívességeket tettek nekik, vagyis leveleket írtak helyettük, felolvastak nekik és beszélgettek velük. De sajnos ez is csak rövid ideig tartott, mivel onnan is kiutálták őket. Ezért Anasztázia a nővéreivel a szegényebb vidékeken, árva gyerekeken segítettek.

A február 23-i polgári forradalom után a cári család házi őrizetbe került Carszkoje Szelóban, majd Tobolszkban, végül Jekatyerinburgban. Itt Ipatyev-házban szállásolták el őket. Július 16-án éjjel a foglyokat őrző parancsnok, Jakov Jurovszkij leküldte a családot a pincébe, miszerint családi fényképezés lesz. Fotózás helyett felolvasták nekik a halálos ítéletüket, majd vaku helyett, sortüzet kaptak. A hentesek a puskapor füstje miatt kinyitották az ablakokat, csakhogy pechükre, a négy lány közül három sikoltozva felült, mert a fűzőjükbe varrt ékszerekről visszapattantak a golyók. A katonák nem mertek újra lőni, félve a hangzavartól és az odacsődülő néptől. Ezért puskatussal agyonverték a lányokat. Ezután mindenki becsomagoltak az ágyneműjükbe és kivitték őket a város melletti erdőbe. A tetemeket savval leöntötték, majd elégették őket.
Itt kezdődnek meg a legendák sora. Például állítólag Mariját bensőséges kapcsolat fűzte az egyik őrhöz, és általa a hercegnők el tudtak szökni délre. Később az oroszok abban kezdtek hinni, mi van, ha a Romanovok nem is haltak meg, hanem külföldre szöktek és ott élnek álnév alatt. Mi igaz mindebből? Nem tudni.

(A cári család)

Ám Jekatyerinburgban a '90-es években öt csontvázat találtak, amikről azt gondolták, hogy a cári családé. De két testnek lába kélt. 2007-ben viszont megtalálták a hiányzó tetemeket. Akkor mégiscsak mindenki meghalt? Számos tudós és civil azonban nem hiszi el, hogy a két meglelt test valóban a cári családból származik.

Időközben 1981-ben az orosz ortodox egyházak mártírokká nyilvánították a családot. 1998 július 17-én pedig az elvileges csontjaikat újratemették a szentpétervári Szent Péter és Pál Székesegyházban. 2000-ben már szentté avatták őket.

Nem egy ember adta ki magát a 30-as években a cári család tagjainak. A leghíresebb Anna Anderson, aki Anasztáziának vallotta magát. Egy ideig teljesen hihető volt az Oscar díjas előadása. Ebben segített a lábán lévő deformáció, amivel a hercegnő is született és a füle is olyan volt. Még a pontos részletek is egészen passzoltak, amikor a család dolgairól számolt be. Ám a színjátéknak véget kellett érnie, avagy a beképzelt szerepnek, amikor kiderült, hogy a Romanovok DNS-e nem egyezik meg a nő DNS-ével. Aki egyébként egy lengyel parasztlány volt, Franciszka Szanckowska.

Mindenestre a remény hal meg utoljára. Talán voltak túlélői az esetnek. Talán Anasztázia is megmenekült és a családi vonala tovább él. Talán Anasztáziához is eljut ennek a cikknek a híre.