Több valóságban élünk, különböző időkben – válasz az időutazásra, jóslásra, reinkarnációra

Most itt ülsz a gép előtt? Van egy férjed és három macskád meg egy kutyád? Egy szép nagy házban laktok? Mi van, ha nem is egy, hanem akár több magad is így van ezzel éppen? Vajon mit mondana neked a jövőbeli éned? És te mit mondanál a gyermeki énednek?

Richard Bach szerint jelen életünk, az előzőek és az eljövendők amolyan mátrixszerű összefonódásban állnak. Végtelen számú lehetőséggel (élettel) bírunk. Vagyis elviekben végtelen számú ilyen világ van, aszerint, hogy az egyes személyek életútja hogyan alakul, és a történelmi fordulópontok miképpen végződhetnek.

Ugyanakkor egyes elméletek szerint a párhuzamos világokban élő önmagunk ugyanaz, csak más környezetben, korszakban, képességekkel, kapcsolatokkal és motivációval bír. Szóval nagyjából minden ugyanaz, csak itt-ott vannak eltérések. Milyen pofás is lenne találkozni az egyiptomi vagy éppen viktoriánus kori másunkkal?

Aztán ott van a polaritás törvénye is, ami hatással lehet az életeinkre. E törvény szerint egyes életeink kiegészítik, illetve egyensúlyozzák egymást. Vagyis ha most szegény vagy, egy másik világban gazdag vagy. Ha itt boldogtalan vagy, egy másik világban boldog családi életet élsz. De még a legbelső félelmeink is kapcsolatban állnak a párhuzamos valóságokkal. Lehet, hogy az egyik hozzánk közel álló valóságban elveszítjük a gyerekünket, ezért a másik valóságban mindentől félteni fogjuk.
A polaritás lényege, hogy egy adott teremtés az ellentétes teremtést hozza létre egy másik világban. Ilyen lehetséges az energiák kiegyensúlyozása. Sőt, néha ezek a síkok összekeverednek, vagy legalábbis érintkeznek egymással, ilyenkor vannak egyes embereknek hamis emlékeik, mint például a Mandela esetnél. Legalábbis olyan emlékek, amik sehogy sem passzolnak bele jelenlegi életükbe, mégis emlékezünk rájuk. Ez talán magyarázza a deja vu-t és a reinkarnációt is. Mint ahogy a rengeteg időutazókkal kapcsolatos elméleteket. De akár még a jóslást is magyarázhatja, amely szerint elvileg a lehető, leglehetségesebb jövőt olvassák ki a valódi jósok és látnokok. Talán ők képesek egy másik, közeli világ eseményeibe betekintést nyerni és azt látják meg jövőképként!

Miért nem láthatjuk ezeket a világokat?

Dr. Brian Greene szerint, aki a téma nagy kutatója, azért nem mert a mindennapi valóságunk négy dimenziójától különböző tértípusban létezik. Ezért előbb fel kellene fedezni és megérteni ezeket a másféle tereket ahhoz, hogy kapcsolatba léphessünk velük. Ugyanakkor lehet, nem véletlenül van ez így „kitalálva", hogy bár akár egymás tőszomszédságában élünk, mégsem látjuk egymást. Egy felől lehet, nem volna bölcs más életeink mozzanatát töviről hegyire ismerni – túlságosan befolyásoló lenne jelen életünkre – illetve valamilyen elvenni azt az érzetet az embertől, hogy egyedülálló.

Álmaid üzennek

Nem csak időutazással lehet kapcsolatot létesíteni egy másik világbeli önmagukkal. Hiszen ugyanúgy mi vagyunk, csak egy másik életben, ergo kapcsolatban kell, hogy álljunk vele. Vagyis ugyanaz a tudat, csak a tér és idő választ el bennünket. Emiatt a tudattalanban képes megnyilvánulni egy másik énünk akarata, gondolatai, érzései, tapasztalatai az álmainkban. De lehet, hogy már rég át is veszed ezeket az üzeneteket, információkat csak éppen nem tudsz róla. Lehet, amit te ihletnek éltél meg, hirtelen jött ötletnek, valójában egy másik éned küldte neked vagy te pillantottál bele az életébe.

Mandela-hatás

Elvileg a híres neves Mandela-hatás is azt bizonyítja, hogy léteznek párhuzamos világok. A Mandela effektust 2005-ben egy blogger, Fiona Broome fedezte fel. A társaságban, akikkel együtt volt, sokak szerint Nelson Mandela a 80-as években hunyt el börtönben. Többek állították, hogy emlékeznek a tévéfelvételekre a temetésről, az özvegye szívszorító beszédére és ezekről mégbeszélgettek is.
Aztán később kiderült, hogy ez nem történt meg. Ekkor gondoltak arra a kettős, vagy többes valóság létezésére. Ugyanis a tény, hogy ráadásul nem egy, hanem több ember emlékezett a temetésre, a beszélgetésekre, okot adott a gyanakvásra, hogy ez az esemény igenis megtörtént, és nem csak a fejekben...

Éppen ezért egy érdekes kísérletet végeztek el, amelynek keretében kideríttették, hogy egyes érintetteknek olyan agyi területei aktivizálódtak – a Mandelához kapcsolható történések mesélése közben - amelyek az emlékekért felelősek. Kiderült, hogy igazat mondanak, és ezt műszerekkel történt mérésekkel, tudományosan dokumentálva igazolták.

Tulajdonképpen azt is igazolták, hogy fizikai értelemben is képesek vagyunk arra, hogy több helyen és több időben létezzünk egyszerre. Ezt a kvantumfizika már többször bebizonyította, amikor olyan részecskéket vizsgáltak, amelyek egyszerre több térponton is jelen voltak, és bár nem volt fizikai kapcsolat köztük, mégis valahogyan kapcsolatban álltak egymással. Márpedig mi is részecskékből állunk...