Óriások - Tény, vagy csak fikció?

Néhány hónappal Chagdud Tulku érkezése előtt egy kincskereső járt a kolostorban, kérte, hogy erősítsék meg, hogy egy ismeretlen lény van a sztúpánál eltemetve. És mikor megerősítették, bejelentette, hogy ő Gesar társának, Sanpának a reinkarnációja.

“Ott voltam, amikor az óriásnőt egy nagy kő alá temette a folyó mellett” - és arra vette rá a szerzeteseket, hogy ássanak az általa megjelölt helyen.

Hamarosan bele is kezdtek az ásásba, és napok múltán masszív kőkorongokra bukkantak. A kőkorongok alatt ott voltak az óriásnő csontjai. Hihetetlen, de a felsőkarja is több volt, mint öt láb. A szerző szerint réges régen ezek az óriások gyakran fordultak elő a hegyekben, és a helyi lakosokat sanyargatták, míg a hős ki nem irtotta őket. De miután ez nem egy hivatalos ásatás volt, a csontokat, és a kőkorongokat egyszerűen visszatemették.


Vajon minek a csontjait őrzi a távoli múltban emelt kőhalom?

Valami pleisztocén óriás-állatét, aminek az emléke még mindig nyomasztja az ott lakó népeket?

És ki állhat ellent Anak fiainak?

Óriások és embertől sokkal nagyobb lények szinte minden kultúra fejlődésében szerepelnek. A Bibliában is ott vannak az anakiták, akik Kánaán egy részét lakták, és a zsidók azon panaszkodnak Mózesnek, hogy nem bírnak velük, azaz Anak fiaival: Ahimannal, Szesai és Talmai-al.

„Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak. Óriásokat is láttunk ott, Anak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszódhattunk.” 

Mózes felderítőit annyira nyomaszthatta az óriások látványa, hogy még egyszer megemlítik őket: „Testvéreink elcsüggeszették szívünket, mondván: nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!” (Második Törvénykönyv 1:28). „És ki állhat ellent Anak fiainak?” - kérdezik kétségbeesve.

És ha az anakiták nem lennének elegek, a zsidóknak ott volt még básáni Og, a refájim egyetlen túlélője. A Szentírás szerint ezt a szó szerint hatalmas uralkodót egy 14 láb hosszú és 6 láb széles bazaltszarkofágban temették el. Szerencsére egy „emésztő tűz” (talán a Frigyláda tüze?) elpusztította az anakitákat egész Júdeában és Izraelben, csak pár túlélőt hagyott a gázai, askaloni és gath-i partszakaszon. Ez az utóbbi város a jól ismert, kilenc láb magas Góliátnak lakóhelye. De nem Góliát volt a legutolsó óriás a történetben. Sámuel Második Könyve még említ továbbiakat, név szerint is. Benobot és Száfot, akik a góbi csatában estek el, továbbá egy ismeretlen nevűt is, akinek ráadásul a szokásonál több ujja volt.

Dávid királynak ezek szerint nem is egy óriással akadt dolga, hiszen a Krónikák Könyvében még Góliát testvére is előkerült. De csatározások végeztével maradt-e belőlük hírmondó? Ki tudja...