Ekkor vette kezdetét Rosalie különös, halálon túli „élete". Teste mumifikálódott, hiszen a kripta különleges mikroklímája megőrizte azt szinte teljesen romlatlanul az örökkévalóságnak. Mégis különbözik az itt található több ezer múmiától. Csak Csipkerózsikának, alvó szépségnek becézik. Az őt utoljára öltöztető szerető kéz szívszorító emlékeként szőkén fénylő, hullámos hajacskáját hófehér, habos masni díszíti, mely még ma is szülei rettenetes fájdalmát idézi. Kedves arcocskáját szinte meg sem legyintette az enyészet, olyan, mintha mind a mai napig csak szenderegne. Úgy tűnik azonban, hogy néha felriad örök álmából. Sértetlen kék szemei ugyanis minden nap lassan kinyílnak a rávetülő fénysugarakban, és felragyognak, majd visszacsukódnak.

Rosalie múmiája 95 éve álmosan pislog a világra

Zavarba hozva vagy egyenesen vakrémületbe kergetve ezzel a szemtanúkat. Egyesek arról kezdtek suttogni, hogy a gyermek valóban különös, új életre kelt álmából – márpedig ez a katolikus és más, évezredes hagyományokat őrző Olaszországban többet jelent, mint gondolnánk. Élőhalottak, életerőt és egészséget elszívó éjjeli rémek fenyegető jelenlétét jelentené?

Az olasz kutatókat is rendesen felzaklatta ez az ijesztő tény, hiszen tudják, hogy a kiszáradt test esetében nem létezik logikus, materialista magyarázat erre a jelenségre. Éppen ezért komoly vizsgálatokat indítottak Rosalie földi maradványainak tanulmányozásra. Hosszas tűnődés után azzal rukkoltak elő, hogy Rosalie, noha a világ egyik legjobban megőrződött múmiája, természetesen nem nyitja ki és csukja be újra pilláit. Szerintük mindez csupán optikai csalódás. A fény játéka, semmi több. Az ablakon beszűrődő fénysugarak különböző szögű rávetülése miatt tűnik úgy, hogy a múmia szemhéja mozog. A vizsgálat során elmozdították az eredeti helyéről és a speciális üvegkoporsóban vízszintes állapotba fektetették, hogy jobban láthassák szemeit. Megállapították, hogy Rosalie szemei nincsenek teljesen becsukva, ezért tűnik hol kisebbnek, hol nagyobbnak a szemnyílása.

Rájöttek arra is, hogy az egykori balzsamozó mester, Salafia, valóságos művésze volt szomorú szakmájának. Glicerin, cink-szulfát, formalin, alkohol, szalicilsav és klór különleges keverésével ő állította elő azt a formulát, mely a kis test tökéletes megőrződését lehetővé tette a megtört szívű édesapa kérésére. A különleges balzsamot valószínűleg be is fecskendezték a gyermek testébe is, így az ellenállt a gombáknak és baktériumoknak is.

Különös. Semmi kétség, minden elismerésem Salafia mesternek és tudom jól, hogy az optikai csalódás meghökkentő illúziókat képes előidézni. Úgy megvicceli az embert, hogy bár az agyunk tudja logikusan, mi az, amit látunk, mégsem hiszi el.
De van, amikor az optikai csalódás mégis csak okos kifogásnak, figyelemterelésnek tűnik. Mert igaz, hogy ha csak egy egészen kicsit más szögből nézünk erre a gyermekre, az már elég lehet az illúzióhoz. De mindenesetre ezeken a képeken úgy változik Rosalie szemének íve is, hogy azt semmilyen fénysugár nem magyarázza meg. Ha nem hiszed, nézd meg te is...

... Na, ugye... Döbbenetes.