Elfogadás, mint varázsszer

Choncita Wurst révén merült fel bennem a téma, vele kezdtem a cikket, vele is fejezem be.
Sokan tévesen értelmezik a művésznevét és a viselkedésének célját is.
A Choncita, becézett alakja a Concepción spanyol női névnek, mely fogantatást jelent.
A Wurst pedig az osztrák, „ist mir wurst” kifejezésből származik, jelentése tökmindegy.

Azt szeretné mind a nevével, mind a küllemével hirdetni, hogy az embereknek ne a külsőségek legyenek fontosak, hanem a belső tulajdonságok. Ne a felszínt nézzék, hanem a mélységeket, az értékeket.

Senki sem tökéletes. Van, aki kövérsége, van, aki éppen soványsága és van, aki alacsony termete miatt nincs megelégedve önmagával. A múlt és a jelen összes „szakállas nője” arra kívánja rányitni a szemünket, hogy ha elfogadjuk és szeretjük önmagunkat és másokban is képesek vagyunk meglátni a jót, jobb irányba változhat az életünk.

„A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes.”

Carl Rogers