Az a bizonyos fekete macska komótosan ballagott át az úttesten. Éppen előttünk.Pillanatokkal ezután kezdődött a pechsorozat. A gyerekek szerencsét emlegettek. Mi inkább balszerencséről beszéltünk. Most akkor melyik igaz?
Hogy is van ezzel a fekete macskával? Szerencsét hoz vagy szerencsétlenséget, ha átrohan előttünk az úton? Saját tapasztalatomból mondhatom, nem könnyű választ adni erre a kérdésre. A közelmúltban hozott össze a sors ezzel a nevezetes élőlénnyel. Kirándulásról hajtottunk hazafelé, és már majdnem elértük a ház bejáratát, amikor őkegyelmessége, az a bizonyos fekete macska komótosan átballagott az úttesten. Közvetlenül az orrunk, illetve az autónk előtt.
Galamblelkű férjem, aki a légynek sem lenne képes ártani, rántott egyet a kormányon, és kocsink felszaladt a járdára. A babonák királya vagy éppen királynője nemcsak hogy élve megúszta, de a túloldalról visszafordult és hálás nyávogással köszönte meg a figyelmességet. Micsoda szerencse! - üvöltötte két gyermekem, a hatéves Zoli és a nyolcéves Gabika a hátsó ülésen. A kétéves Tomika is hangos visítással adta jelét elragadtatásának. Nem úgy az a valaki, akit kocsink kis híján elgázolt a járdán. És nem úgy a férjem, aki minden galamblelkűsége ellenére sem restellt elengedni egy olyan megjegyzést, amit a nyomdafesték nem bírna el. Ez pech! - kiáltottam, amikor kiderült, hogy autónkkal egy szolgálatban lévő közlekedési rendőrt sikerült félreugrásra kényszeríteni a járdán.
Szerencsére rendőrünknek kitűnő reflexei voltak, de megbüntetett bennünket szabálytalan vezetés miatt. A gyerekeim közben a macskának drukkoltak, „aki” látszólag elégedetten fordult be éppen a mi házunk kapuján. Anyu, ugye beeresztjük? - tette fel az ominózus kérdést Gabika. Kizártnak tartottam, hogy egy kóbor fekete macskát beengedjek a lakásba, de azért igent mondtam, gondolva, hogy ezzel lezárom ezt az egész kellemetlen kalandot.
Beköltözött hozzánk a négylábúMiután a férjem is lezárta az ügyet a rendőrrel, lelkileg is megemésztettük a tekintélyes bírságot, hazavánszorogtunk. Kocsi a garázsba, mi a házba, a négylábú meg a lábtörlőre. Hangosan dorombolva várta, hogy beengedjük. De aranyos, és milyen szerencse, hogy éppen bennünket választott! -mondták a gyerekek. A férjemmel mi már előre láttuk a végzetet, és inkább az ellenkezőjét kezdtük volna magyarázni, de hát nem volt mit tenni. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Szóval, a macska beköltözött. A gyerekek elnevezték Korminak, és azonnal megkínálták a vacsoránkkal. Gyomrunk balszerencséjére. Legalább nem hízunk el -mondta Gabika. Hát nem szerencse?! Nem részletezem tovább.
Egy idő múlva hat apró nyávogó fekete kis cicával tért vissza hozzánkLehet, hogy ki kellene váltanom a „babonaiparos” vállalkozói igazolványomat? Bár inkább hirdetést adok fel, melyben jó gazdit keresek garantáltan fekete kiscicáknak.
A történetet Orsolya küldte Szegedről. Köszönjük!
Lehet, hogy Te is?
Lehet, hogy Te is átéltél már hasonló titokzatos históriát? Netán földönkívüliekkel találkoztál? Vagy telepatikus képességekkel rendelkezel, és előre megérzel bizonyos eseményeket? Megfejthetetlen és visszatérő álmaid vannak? Misztikus jelenségeket tapasztaltál? Írd meg nekünk az ilyen és ehhez hasonló átélt, rejtélyes históriáidat a Női Portál palackpostájába, hogy megoszthassuk Olvasóinkkal. A legérdekesebb írásokat megjelentetjük a Sztorik, rejtélyek rovatban.