Szigorúan ellenőrzött örömök

Az akkor húszezer lakosú Nürnbergben már csaknem száz éve működött az „asszonyház". Földszinti helyisé­gében a nők együtt ettek, ittak, táncoltak és énekeltek a fér­fiakkal, hogy aztán felmenje­nek velük az emeleten lévő fű­tetlen szobákba. A bordély gazdáját a város alkalmazta. Neki kellett gondoskodni a lá­nyok ruhájáról, élelméről - és orvosi ellenőrzéséről.

A máglyára vetett vendég

A kupleráj működését szigorú­an szabályozták. Napközben volt nyitva, legkésőbb éjjel tizenegykor bezárt. Csak 15 évnél idősebb fiúk-férfiak láto­gathatták, akiknek illett jól viselkedni. A feljegyzések szerint egy nős iskolaigazgatót összevertek és kidobtak az intézményből, mert azt akarta, hogy szeretkezés közben part­nernője a lábával kulcsolja át a nyakát. Még rosszabbul járt egy Jörg Schiegelholz nevű fér­fi, aki análisan akart közösül­ni. Eretnekségnek minősülő bűne miatt máglyára vetették.

Amikor Frigyes császár 1471-ben Nürnbergbe látoga­tott, két örömlány fogadta, akiket az uralkodó illő módon megajándékozott. Úgy tartot­ták ugyanis, hogy szerencsét és termékenységet hoz, ha valaki utcalánnyal találkozik.


Becsben tartott örömlányok

A hamburgi asszonyházat 1483-ban új épületbe költöztették. A prostituáltak menetét hajdúk vezették, kezükben a város zászlóival. A lakosság az utcák szélén állva figyelte és tapsolta az elvonulókat. Ber­linben hasonló alkalommal a városi dobosok vezették a me­netet. Kölnben pedig kocsin vitték végig a prostituáltakat, hogy mindenki alaposan szem­ügyre vehesse őket.

A reformáció a német csá­szárságban a bordélyok ha­nyatlását hozta. Luther megtiltotta követőinek az asszony­házak látogatását. Ez már azért is indokolt volt, mert 1495-től viharos gyorsasággal terjedt a vérbaj. Sok uralkodó is megkapta a szifiliszt. Fran­ciaországban VIII. Károly és I. Ferenc, Angliában VIII. Henrik, Oroszországban Ret­tegett Iván szenvedett a beteg­ségben. A nagy humanista, Erasmus szerint az a nemes úriember, aki nem fertőződött meg, vagy nem volt elég ne­mes, vagy nem volt eléggé úri­ember.


Ostor és kínzókamra

Az első bordély, melyben os­torral várták a férfiakat. 1750 körül nyílt Londonban. Miss Jenkins felfedezése volt a Berkley ló elnevezésű szerke­zet. Erre a szétcsúsztatható lét­rára kötözték a meztelen fér­fiakat, hogy vízbe áztatott ostorokkal verjék, míg kegyele­mért nem könyörögnek.

Nem volt ritka, hogy a ven­dég belehalt az élvezetbe. Pél­dául 1791-ben a londoni tör­vényszék előtt Susanna Hill prostituált azt vallotta, hogy miután ettek és ittak, a férfi azt kérte, csak öt percre felakaszt­hassa magát. A zsinórt Susan­na kötötte az úr nyakára, aki ezután fellógatta magát a szo­ba ajtajára. Amikor a nő le­vágta, már halott volt.

A közszájon forgó, hasonló történetek ellenére egyre nép­szerűbbek lettek az ostorozós házak. A lányok újabb és újabb módszereket találtak ki. Egyikük például olyan kínzó­eszközt készített, amellyel egyetlen „domina" egyszerre akár negyven férfit tudott a ki­elégülésbe ostorozni.

Mrs. Coller szadista-mazo­chista klubjában a múlt század második évtizedében gyakori vendég volt az akkori walesi herceg. Egyáltalában nem tit­kolta, hogy a Covent Garden-ben lévő intézmény látogatása nagy örömet okoz neki. Né­hány évvel később a herceg trónra lépett; IV. Györgyként lett Anglia királya.