Tamam shud évtizedes rejtélye - Te meg tudod fejteni a kódot?

A sírfeliratán is csak annyi szerepel: "Somerton beachen talált ismeretlen ember" említi, mivel sem a fogazata, sem az ujjlenyomata alapján nem tudták azonosítani. A halottról annyit lehet tudni, hogy 180 cm magas volt, kiváló fizikai állapotnak örvendett és jól öltözött elegáns úriember volt. A patológus szerint 40 és 45 év között lehetett. Ugyanakkor ruháiból eltávolítottak minden azonosításra alkalmas cédulát, de egyes ruhadarabokban bennmaradt a Keane név. Csakhogy egy Keane nevű férfi sem tűnt el akkoriban sem Ausztráliában, vagy Angliában. De a rendőrség szerint szándékosan hagyták meg ezt a nevet, mert az elkövető tudta, hogy ez alapján úgy sem lehet azonosítani, mert nem ez a neve. 1948-ban a hidegháború elején jártunk, így a különös körülmények hatására sokakban az a gondolat sejlett fel, hogy a férfi esetleg kém lehetett, akit utolért végezete.

A boncolás során vért találtak a gyomrában, de méreg nyomát nem lehetett kimutatni a szervezetében. De attól még egyesek egy gyorsan felszívódó, kimutathatatlan méregre tippeltek. Mások arra, hogy öngyilkos lett. Az se utolsó, hogy a cipője túl tiszta volt a homokos tengerparthoz képest, ahol rátaláltak, így felmerült a gyanú, hogy már korábban meghalt, és odavitték a holttestét.

Egyébként a férfi zsebéből előkerült egy felhasználatlan vonatjegy, városi buszjegy, egy fésű, egy rágó, egy csomag cigaretta és gyufa, de pénz nem volt nála.

Akkoriban még nem igen volt lehetősége a rendőrségnek a DNS mintavételre és vizsgálatra, viszont az arcáról készítettek egy gipszmásolatot. De legalább időközben előkerült a férfi bőröndje, amit a halála előtti nap délelőttjén tett az adelaide-i vasútállomás csomagmegőrzőjébe. Persze címke nélkül. És akkor felmerül a kérdés, ha öngyilkosság lett volna miért nem voltak nála iratok vagy a bőröndjében valami használható cím? Nem úgy tűnik inkább a sok eltűntetett cédula, mintha az azonosítását akarták volna gátolni?
Ám legkülönösebb nyom, amit a halott nadrágzsebébe bevarrva találtak, egy kis összegöngyölt cédula ezzel a felirattal: Tamam Shud.

Egy-kettőre megállapították, hogy a szavak perzsául vannak és annyit tesznek"bevégeztetett", esetleg „vége" és hogy a 12. századi Omar Khayyam híres verseskönyvének, a Rubaiyat utolsó oldalából származik. Vajon a cetli üzenet akart lenni vagy a férfi halálra vonatkozott? Ugyanis a Rubaiyat arról szól, hogy az életet teljességében kell élni, és nem szabad sajnálkozni, amikor az véget ér.
Ám a szavakat a könyvből kitépték és hamarosan megtalálták a könyvet, amiből eltávolították őket. Egy közelben parkoló autó hátsó ülésén volt, amit vagy a halott férfi vagy a gyilkosa tett oda. Különben a könyvet az autótulajdonos jutatta el a rendőrséghez, amikor a hírekből rádöbbent, hogy a potya könyvből hiányoznak a szavak, amiket megtalált.

A könyvben két újabb nyomot találtak. A hátulján öt-sornyi nagybetűs, ceruzával írt szöveget találtak. A második, kihúzott sor talán a negyedik javított változata:

WRGOABABD
MLIAOI
WTBIMPANETP
MLIABOAIAQC
ITTMTSAMSTGAB

Mondani sem kell, ha anno vagy manapság a hivatásos kódfejtőknek sikerült volna megfejteniük, talán nem lenne most is akkora rejtély. Például 1978-ban az ausztrál védelmi hivatal munkatársai azt mondták, hogy túl kevés a kód ahhoz, ahhoz, hogy meglehessen fejteni, kiadjon egy mintát vagy képet. Esélyesebb, hogy valahova be kellene helyettesíteni, sőt, talán egy zavarodott elme jelentés nélküli üzenete.

Mások szerint a kódban szereplő betűk bizonyos szavak kezdőbetűi lehetnek. A visszavonult detektív, Gerry Feltus is így gondolja, aki egyébként átfogó könyvet írt az esetről. Szerinte a példa kedvéért az utolsó sort (ITTMTSAMSTGAB) akár így is lehetne értelmezni: "It's Time To Move To South Australia Moseley Street..." (Moseley Street talán azaz utca, ahol a halott utoljára járt.)

Egy 2010-es vizsgálat során a kódfejtők arra jutottak, hogy a a kódban szereplő betűk talán pont, hogy a Rubaiyatban szereplő szavak kezdőbetűi lehetnek, de ezzel sem lettek sokkal beljebb.

Továbbá arról sem feledkezhetünk meg, hogy az előkerült könyvben volt még valami: egy telefonszám, amely nem szerepelt a telefonkönyvben, de kiderült, hogy egy korábbi ápolónőhöz tartozott, aki alig négyszáz méterre lakott attól a helytől, ahol a holttestet megtalálták. A nővér, Jessica Harkness igen érdekes dolgot mondott a nyomozóknak, miszerint a világháború alatt Sydneyben dolgozott egy kórházban, és volt egy Rubaiyat kötete, ám azt egy kedves tisztnek, Alfred Boxallnak adta ajándékba. Kaésőbb Melbourne-be költözött és egy későbbi levelében azzal utasította el Boxallt, hogy már házas.

A nyomozók egészen addig úgy gondolták, hogy a halott férfi Alfred Boxall, amíg elő nem került az igazi, az ő saját perzsa verseskötetével, amiből egyáltalán nem hiányoztak a Tamam Shud szavak, ellenben valóban szerepelt benne a nővér ajánlása. Ugyanakkor Boxallal kapcsolatban erősen élt a gyanú, hogy valóban kém, már csak azért is, mert három hónap alatt igen magasra jutott a ranglétrán és hadnagy lett belőle.

Állítólag van még egy különös momentuma a történetnek. Mikor a nyomozó megmutatta a nővérnek a halott férfi képmását, az hátrahőkölt és majdnem elájult, de mégis kitartóan állította, hogy nem ismeri a halott férfit. 2002-ben még Gerry Feltus is beszélt a nővel és határozottan az volt az érzése, hogy többet tud, mint amit elárul.

Azóta már mindenféle elmélet napvilágot látott, köztük az, hogy a nővér orosz kém volt, ahogyan a férfi is. Mások szerelmi ügyre gyanakszanak, hogy a férfi többet szeretett volna a nőtől, de mikor rájött, hogy nincs rá lehetőség, megölte magát. Na de hogy? Ugyanakkor a nadrágjában talált cetli nem úgy hangzik, mint egy kivégzés, revans? Vagy ő mag érezte azt, hogy valami bevégeztetett és ezért ölte meg magát?

Ha nem lenne így is elég ködös a sztori, akkor mihez kezdjünk a 2013 novemberében a 60 perc televíziósműsorban hallottakkal, ahol a nővér, Jessica lánya Kate Thomson azt állította, hogy az anyja anno hazudott (aki egyébként 2007-ben meghalt) és nagyon is ismerte a halott férfit és hogy mind a ketten kémek voltak.

Ha kémek feltétlenül nem is, de más a kapcsolat nagyon is létező lehetett. A patológus megállapította, hogy a somertoni férfinek volt egy furcsa fülrendellenéssége, ami Jessica 16 hónapos kisfián Robin Thomsonon is látni lehetett 1948-ban és aki később 2009-ben halt meg. Lehetett akár Alf Boxall fia is, de az sem kizárt, hogy a somerton-i férfi fia volt, mivel ez igen ritka rendellenesség..., Egy DNS-vizsgálat ezen könnyen segíthetett volna, de 2011-ben közérdekű okokra hivatkozva visszautasították a somerton-i férfi testének az exhumálási kérelmet.

Mindenestre a somertoni férfi esete napjainkban is lezáratlan ügy a Dél-Ausztráliai Bűnüldözési Erők listáján.