Az álmok nem hazudnak

Nehéz elmesélni, ami a családunkkal történt, és még nehezebb megérteni, hogy minderre nincs is magyarázat. Édesapám súlyos betegségben szenvedett. Édesanyám egyszer azt álmodta, hogy sétálnak egy tó partján, és megpillantják a jégtáblák között úszó apai nagymamámat, aki már évtizedekkel az álom előtt meghalt. Anyám felriadva ránézett az órára: 23 óra 45 percet mutatott. Másnap elmesélte álmát egy jósnőnek, aki azt mondta neki, hogy a férje azon a napon megy el örökre, amikor az első jég megjelenik, vagyis 19-én. Ez a kijelentés nagyon megrázta édesanyámat. Tudom, hogy apám halálának oka nem az álom volt, hanem súlyos betegsége, de amikor október 19-én elment közülünk, azon a napon megjelent az első jégcsap. Jég volt és 19-e.

Ehhez kapcsolódik édesanyám egy másik álma is, melyben azt mondta apám: - Vettem neked ajándékot, de én már nem fogom tudni átadni neked. Ez gyakori, visszatérő álom volt, szinte minden éjjel megismétlődött. Mondanom sem kell, hogy tűvé tettük a lakást, a legképtelenebb helyeken kerestük az ajándékot, de hiába. Okos tanácsot adtunk édesanyámnak: figyelje meg álmában, merre néz édesapánk, és kérdezze meg tőle, hová tette az ajándékot. Végül az egyik nagytakarításkor, a nagyszekrényt a faltól elhúzva egy kis csomag esett elénk, amelyben hat darab női zsebkendő és egy kis üveg parfüm volt. Mellette két szó: „Tőlem – Neked”. Természetesen apám aláírásával.

A történetet L. Gabriella küldte Siófokról. Köszönjük!