Titokzatos hangok

Azt gondolná az ember, hogy a sivatagban tökéletes csend honol. Ám egyes beszámolók szerint ezek a helyek annyira zajosak is lehetnek, hogy az embernek szinte kiabálnia kell, hogy megértsék szavait. Egy brit fizikus Egyiptom délnyugati részén, a sivatagban utazott, amikor meglehetősen ijesztő élményben volt része. A csendes éjszakába hirtelen egy hangos, vibráló morajlás hallatszott.

Hamarosan más, a visszaverődés által gerjesztett források is bekapcsolódtak a zenebonába, olyan közel az első hang magasságához, hogy a fizikus egy lassú ritmust vélt tisztán felismerni. Ez a különös kórus több mint 5 percen át tartott, aztán visszatért a csend, és a föld megszűnt remegni.

 

A sivatag csendjét olykor megmagyarázhatatlan hangok törik meg. Vajon, mi lehet e rejtély mögött?

A morajló homok jelensége csak egy azon furcsa hanghatások közül, amelyeket a természet tud produkálni. Már 1500 éve színesíti az utazók beszámolóit a homok, ami énekel, ugat, bömböl, nyüszít és fütyül. Már Marco Polo is írt egy ilyen jelenségről, amely a középkorban történt a Góbi sivatagban, és Charles Darwin is beszámolt egy Chilében történt esetről a 19. században.

De mi okozza a homok morajlását?

Tudjuk, hogy a dűne belsejében lévő homok állandó, akár természetes, akár külső behatás révén létrejött mozgása – bizonyos körülmények esetén – alacsony frekvenciájú vibrációt okozhat. Ez mormogásnak hallatszik, hasonlóan egy orgona vagy egy nagybőgő hangjához. A felhangok a morajláshoz vagy a mennydörgéshez hasonló hangot produkálhatnak, amelyek a dongó vagy egy alacsonyan szálló repülőgép hangját idézik. A hangokat szeizmikus hullámok is kísérhetik: a talaj ezen vibrációi akár közepes erősségű áramütés formájában is jelentkezhetnek.

Az ilyen vibrációkat kiváltó mechanizmust nem ismerjük teljesen. Feltételezzük, hogy a mormogás a csúszásban lévő nagyobb homoktömegbe szorult homokszemek rezgéséből ered. De a jelenség kulcsa néha az a mód, ahogyan a homokszemek egymáshoz tapadnak. Szél és szárazság az alapfeltétele annak, hogy morajló homok keletkezzen, és ez a tény alátámasztani látszik azt a feltételezést, mely szerint a morajló homok hétköznapi jelenség lehet a Mars szeles, víztelen sivatagaiban.

Gázbombák

A homokdűnék rendszerint lakatlan területeken találhatók, távol attól, amit a 20. századi „zajszennyezettségnek” nevezhetnénk. A lakott területeken észlelhető hangjelenségeket gyakran nehezebb felismerni, és könnyebb összekeverni valami más zajjal. Ugyanez a helyzet a látszólag távoli robbanásoknak hallatszó hangjelenségekkel is, amelyeket az Atlanti-óceán egész európai partvonala mentén, sőt még Izlandon is lehet hallani. Ezek az úgynevezett gázbombák észak-amerikai és ázsiai partokon is hallhatók. Legékesebb példájukkal a bangladesi Barisalban lehet találkozni, amelyet a hanghatás természete miatt „Barisali ágyúk” néven ismernek.

Számos, egymástól különböző megoldás született a Barisali ágyúk rejtélyére. Ezek szerint lehet, hogy a hanghatás az óceán fenekéről felszálló hatalmas metánbuborékok robbanásából ered. Lehet, hogy a tengerfenéken történő szeizmikus tevékenység okozza őket, bár érdekes módon, nincs összefüggés a rejtélyes robbanások és a szeizmográfok feljegyzései között. Lehet, hogy az atmoszférán a hangsebességnél gyorsabban átsüvítő meteorok hangrobbanása okozza a jelenséget. A magyarázatot még nem ismerjük, és maga a kérdés pedig – valamilyen oknál fogva – a természet azon érdekességeihez tartozik, amelyek felett valahogy elsiklunk.

Rejtélyes robbanás

Magyarázatot kerestek a jelenségre, amikor 1977 decemberében Észak-Amerika keleti partján rejtélyes robbanások hallatszottak. Néhányan azt mondták, hogy olyan hangja volt, mintha egy autó egy házfalnak ütközött volna, mások szerint mintha valami rakéta landolt volna a háztetőn.
Mi is okozhatta a robbanásokat? Az egyik magyarázat szerint az óceáni talapzat alatt vagy a part mentén megbúvó metángáz hirtelen belobbant.

Egy másik magyarázat szerint a jelenséget egy az észak-amerikai parthoz közel elhaladó Concorde hangrobbanása okozhatta. Igaz ugyan, hogy a robbanások nem akkor hallatszottak, amikor a Concorde arrafelé haladt el, de az akkori rendkívüli hideg időben megtörténhetett az is, hogy a felfelé terjedő hangrobbanás-hullámok visszaverődhettek a hideg és meleg levegőrétegek közti határról. Így a visszaverődött hanghullámok a földfelszínt jóval azután érték volna el, hogy a Concorde átrepült a terület felett. A harmadik változat szerint a hanghullám a területen végzett, be nem jelentett katonai próbarepülésekből származik.

A kanadai kormány viszont elég komolyan vette az ügyet, és felkérte a brit és a francia légügyi hatóságokat, hogy változtassák meg a Concorde útvonalát, mivel már korábban is érkeztek jelentések, amelyek szerint egy-egy Concorde a kanadai partoktól mindössze 32 km-re repült. Ennek eredményeként 1978. február 17.-én utasították a Concorde-pilótákat, hogy a kanadai partoktól minimum 80 kilométeres távolságban repüljenek. Ám az észlelt robbanások továbbra is hallhatóak voltak.

Az istenek haragja

Az Egyesült Államok Connecticut államában található kisváros, East Haddarn lakói már hozzászoktak ahhoz, hogy különös hangokat hallanak. Az indiánok által még jóval az első európai telepesek ideérkezése előtt ismert morajlások révén épületek rázkódtak, porcelánedények csilingeltek, sőt, állítólag egyszer valaki még ki is esett az ágyából. A hangok több mindenre hasonlítottak, például ágyúdörgésre, mennydörgésre, egy nehéz tuskó puffanására, vagy éppen egy autó elhaladásának zajára. Az őslakosok úgy tartották, hogy ezek a hangok Hobbamock isten haragjának megnyilvánulásai. Ez az isten szerintük a várostól északkeletre található Tom-hegy belsejében lakik. Az indiánok mindig felvilágosították az ide érkező európai telepeseket, hogy az isten így fejezi ki haragját a nemkívánatos betolakodók ellen.

A zajok érdekesek és ritkán tesznek kárt emberben vagy épületben, tehát nincs mitől félni az ott élőknek. A város lakói már nem is törődnek a zajjal. A hangok azonban valóban léteznek., és eredetüket egy szeizmológusokból álló csoport tanulmányozta is. A csoport arra a következtetésre jutott, hogy a hangok a felszín közelében létrejövő alacsony magnitúdójú, úgynevezett mikro földrengések következményei. Ez a magyarázat valószerűbbnek hat, de pontosan hogyan is történt ez? És miért csak azon az egy helyen? A tudósok nem tudják a választ.

Mit kezdjünk ezekkel a bizonyítékokkal?

Persze, könnyen elképzelhető, hogy a robbanásokat szuperszonikus műveletekben részt vevő katonai repülőgépek okozták. Érdekes, hogy a Haditengerészeti Kutatólaboratórium, amelyet az Egyesült Államok kormánya kért fel a jelenség kivizsgálására, kitérő választ ad erre a kérdésre. Pillanatnyilag csak annyit tehetünk, hogy egyetértünk a kutatók megjegyzéseivel, miszerint: „Ez egy olyan jelenség, amit egyszerűen nem értünk.”