A történelem során nem egy olyan esetre volt példa, amikor néhányan összeültek szellemidézésre. Sokan csak a hecc kedvéért egy osztálykirándulás során, de voltak, akik egy rég elhunyt szerettükkel akartak kapcsolatba lépni néhány perc erejéig. Akárhogy is, ezek a szeánszok nem játékok, és ha a résztvevők között nincs szakértő, akár nagyon rosszul is elsülhet az elején még ártalmatlannak vélt dolog. Legtöbbször pedig nem is az a lélek jelenik meg az idézés során, akit mi hívtunk...

A szellemekkel való kommunikáció megkönnyítése érdekében, sokan alkalmazzák a Ouija-táblát, azaz a szellemtáblát. Ezen az abc betűi helyezkednek el, a számok nullától kilencig, valamint az igen és a nem szócska, de az újabb táblákon az üdv, és a viszlát felirat is megtalálható. Az idézők (minimum 2 fő) ráteszik a kezüket a táblához tartozó lapocskára, és kérdéseket tesznek fel a megidézett árnynak. A planchette, amelyet megérintenek, ekkor a válasz betűihez mozdul.

Állítólag volt aki öngyilkos lett, miután a Ouija-táblát használta. Azt beszélik, hogy a szellem, akit az illető megidézett, az őrületbe kergette őt pár hét leforgása alatt. De hallani olyan esetről is, amikor valaki kómába esett egy ilyen szeánszot követően. Érdekesség, hogy az első táblák koporsó fából készültek, és azt tartják, hogy ha ezeket a tárgyakat elégetik, közben éles, sikító hangot adnak ki magukból.

Ezen kívül persze vannak másfajta eszközök is egy szellem megidézésére. Például az asztaltáncoltatás, amikor is az asztal megemelkedik, és a lábaival „kopogtat" (ez csak eldöntendő kérdések megválaszolására alkalmas), vagy az óraüveg pörgetés (Ouija-táblához hasonló elven működik). De lehet persze médium segítségét is kérni. Ebben az esetben az ő testét ideiglenesen elfoglalja a szellem, amíg a szeánsz tart.

Az első szellemidézésről szóló feljegyzéseket tulajdonképpen már a Bibliában is olvashatjuk:

„Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidéző asszony.
Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ő és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.
(...)
Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nékem.
(...)
Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?" (1 Sámuel 28:7; 8,11,15)

A szellemidézést követően, Saul a Filiszteusokkal szembeni csata során elvesztette három fiát, és öngyilkos lett.

1715. december 24-én egy Jéna környéki szőlőhegyen egy paraszt, egy diák és egy pásztor próbálkozott szellemidézéssel, hogy az általuk vélt kincsre a kísértet segítsen rábukkanni. Másnapra hármuk közül ketten meghaltak, csak Gotthard Weber, a diák élte túl a szeánszot. A nyomozást végző szakemberek érdekes holmikra bukkantak a házban, ahol a holttestek is találták: mindenféle varázskellékek (amulett, varázsigék), elszáradt köldökzsinór, menyétprém, menstruációs vérrel átitatott ruhadarab. A vizsgálat szerint az áldozatok füstmérgezést kaphattak. Az egyházi temetést megtagadták Hans Friedrich Gessnertől és Hans Zennertől, helyette testüket akasztófára húzták, és mélyen a földbe temették el.

Számos jele lehet annak, hogy az adott szobában, ahol vagyunk, szellem tartózkodik. Például hirtelen lehűl a levegő, pedig a hőmérő szerint annál sokkal melegebb van; furcsa, szokatlan szagok ütik meg az orrod, amiket addig nem éreztél az otthonodban; hangokat, suttogást hallasz, ami biztos, hogy nem a szomszédból jön; a legszembetűnőbb jelenség pedig a maguktól bekapcsolódó elektromos készülékek.

Ha megidéztünk egy szellemet, az lehet, többet akar, mint buta kérdéseket megválaszolni. Egy új testet is láthat bennünk, amit megszállhat, majd azután kedvére használhat: bosszúállásra, bűnözésre, vágyai kielégítésére. Aki az áldozatukká esik, sokszor szó szerint megbolondul, és öngyilkos lesz. A környezetében élők pedig mindenből csak annyit vesznek észre, hogy szerettük hirtelen megváltozik, agresszív lesz, esetleg szenvedélybeteg is (pl.: alkohol, drog, szerencsejáték).

A szakértők, óva intenek mindenkit a szellemidézéstől, ám ha mégis úgy gondolnánk, hogy szeánszon veszünk részt akkor a következőket tanácsolják:

- Soha ne egyedül idézzünk szellemet!
- Ne szeánszozzunk betegen, vagy lehangoltan, mivel a szellemek ebben az állapotban könnyebben megszállhatnak!
- Soha ne kérdezz Istenről!
- Ne kérdezd meg, mikor fogsz meghalni!
- Minden választ köszönj meg, a szeánsz végén pedig búcsúzz el. A megidézett szellemet mindenesetben el kell küldeni, különben kísérteni fog!