Túlélte a 380 voltos áramütést és különleges képességgel tért vissza a halálból

A donyecki születésű ukrán nő, Julia Vorobjeva 1992-ben vált igazán ismertté, amikor első helyet szerzett egy nemzetközi parapszichológus versenyen, ami Baselban került megrendezésre. Legalább két és fél ezer ember volt a versenytársa, - és 7000 néző kísérte figyelemmel - akik ugyancsak azt állították magukról, hogy csodás képességek birtokosai. A döntőbe mégiscsak három ember került be. Az utolsó feladat pedig az volt, hogy egy műtét előtt álló betegről kellett kórképet alkotni, akit Franciaországból invitáltak meg.

Bár nem szó szerint, - mint ahogy Superman - de ahogy a röntgensugarakkal képesek vagyunk átvilágítani egy testet, hasonló módon működik Julija képessége is, amire a halála után tett szert. Nem meglepő, hogy ő nyerte a versenyt, - a városban még egy emlékű is található róla - mivel csak ő volt képes pontos leírást adni a betegségről. Nemcsak azt tudta, hogy komoly szívbetegségről van szó, hanem azt is megállapította, hogy a szívkoszorúér egy helyen alig két milliméteresre van összeszűkülve. A diagnózisát a műszerek segítségével igazolták.

Úgy tudni 37 éves korában érte a 380 voltos áramütés, mikor darukezelőként dolgozott egy bányában 1978. március 3-án. Julia a balesete előtt, teljesen hétköznapi, normális ember volt. Az áramütés után az orvosok egyértelműen halottnak nyilvánították. Mikor megkezdték rajta a boncolást, vér lövellt ki belőle, a teste remegni, majd lélegezni kezdett és akkor tért vissza az életbe.
Azonnal kórházba került, ahol fél évig iszonyatos fájdalmai voltak és inszomniában szenvedett. Az orvosok lemondtak Julijáról, akinek állítólag megégett az agyveleje, és már csak hónapjai voltak hátra. De úgy tűnt ezúttal is rácáfoltak az orvostudományra.
Még a kórházban fedezte fel képességét, hogy „belelát" mások gyomrába, míg végül az orvosok komolyan vették Julia meglátásait, és többször is a segítségét kérték a diagnosztizáláshoz. Ő pedig sosem tévedett. Úgy látott át az emberek bőrén, mintha mindegyikük apja üveges lett volna.

A Szovjetunióban és külföldön elvégzett kísérletek során az is kiderült, hogy Julia nem csak röntgenlátásra képes, hanem arra is, hogy fénykép alapján megmondja az illető sorsát. Így segített egyszer egy asszonynak megtalálni a még élő fiát, akiről az édesanyja úgy hite, hogy meghalt a hadseregben. De akkoriban még nem ismerték el ezeket a képességeket és sokan ellenségesen kezelték őt és csalónak tartották.

Csak évekkel később ismerték el fantasztikus képességeit és alaposan ki is használták. Hét éven át dolgozott a szovjet belügyi szerveknek és hol a KGB alkalmazta, hol a vezető hazai és külföldi államférfiak betegségét kellett megállapítania.
Aztán 1988-ban hazatérhetett Donyeckba, ahol természetesen gyakran meglátogatták. Mindenkinek segített, műszerek nélkül megmérte a vérnyomásukat, felállította a kórképet, és a legtöbb esetben gyógyított is. Viszont olyan nagy energiákat kell megmozgatnia a gyógyításért, hogy egy beteget csak több hónapnyi szünet után tudott újrakezelni, addig nem „látja" a betegséget. Napjainkban viszont már nem gyógyít, csak diagnosztizál, mert érthető okokból kifolyólag, ő is elfáradt és nyugodt életre vágyik.
Hozzá kell tenni, hogy a 90-es években gyógyításainak és könyveinek köszönhetően és mert rengeteget szerepelt a tévében, rengeteg pénzre tett szert, aminek egy részét felajánlotta jótékonysági célokra.
Különben érdekes módon Julia nem képes diagnosztizálni saját gyermekeit és hozzátartozóit, de talán nem nagy rejtély ha arra gondolunk e tekintetben, hogy valahol a lelke legmélyén nem szívesen tenné...

Ami még ennél is érdekesebb, hogy miért van ilyen elképesztően kevés anyag róla a magyar, ukrán és külföldi oldalak között egyaránt? A válasz erre talán Juanita Rose Violin könyve az Almanac of the Infamous, the Incredible, and the Ignored lehet, ami a hihetetlen képességű, de kicsit sem híres, figyelmen kívül hagyott emberekről szól. Mint amilyen Julija Vorobjeva, aki talán így akarta, talán csak az európai sajtó nem kapta fel eléggé vagy nem ismerték el őt, és ezért nem vált híressé. De talán nem is kell minden ilyen csodálatos képességű embernek híresnek lennie, hiszen mint azt tudjuk, a hírnév nem mindig egyenlő a tehetséggel és a tudással...