Túlélte az Olympic, a Titanic és a Britannic katasztrófáját - Mi a titka?

Violet gyerekkorától kezdve elképesztően mázlista volt. Kislányként tuberkolózisban szenvedett, az orvosok le is mondtak róla, mire csodatörtént és túlélte. Később meghalt az apja egy műtétben, amikor Violet 16 éves volt és az anyjával – illetve a 9-ből megmaradt - 6 testvérével Britanniába költözött, ahol 21 évesen a Royal Mail Line társaság Orinoco nevű hajóján helyezkedett el stewardessként.

Pár év után 1910-ben kezdett dolgozni az Olympic hajón, amit a White Star Line-nak gyártottak, akárcsak a testvérhajókat, a Titanicot és a Britannicot. Nagyjából eddig tartott ki a lány szerencséje, ugyanis következett egy kis átmeneti peches időszak, mikor egy évvel később 1911. szeptember 20-án a Southamptont elhagyó Olympic összeütközött a Hawke hadihajóval. A hajó ugyan nem süllyedt el, de komolyan megsérült. Végül sikerült partot élniük, halálos áldozat nem volt és Violet Jessop épen és egészségesen szállt partra. Ha innen nézzük, nem is olyan peches…

Néhány év elteltével a White Star Line újra személyzetet kezdett toborozni a Titanicra. Természetesen róla is azt hitték, hogy elsüllyeszthetetlen. Violet Jessop ismét munkába állt.

Erre mit ad Isten a Titanic 1912. április 15-én csak elsüllyedt, és bizony nem a part közelében, hogy partra evickélhessen az utasokkal. 1514 ember halt meg azon a napon. Kivéve Violet Jessop, aki a 16. mentőcsónakban ült.  Emlékiratában így emlékezik vissza arról a napról:

Kiparancsoltak a fedélzetre. Az utasok békésen sétáltak. Egy csapat másik stewardessel álltam és néztük, ahogy a nők férjeikbe kapaszkodnak, mielőtt a csónakokba segítették volna őket a gyerekeikkel. Az egyik tiszt a csónakba parancsolt minket, hogy az utasok lássák, biztonságos.

Nem mellesleg, a legnagyobb baja az volt, hogy a Titanicon felejtette a fogkeféjét…

Mikor Violet a mentőcsónakba szállt a Titanic egy tisztje egy kisbabát adtak a kezébe, hogy vigyázzon rá. Aztán az őket kimenekítő Carpathia-n megkerült a gyermek anyja, egy szó nélkül fogta és kikapta a gyereket a kezéből.

Azt hihetnénk, Violetnek egy életre elege lett a hajókból. Amely óceánjáróra felszállt, az menten el is süllyedt alatta. De ahelyett, hogy messzire elkerülte volna őket, inkább úgy döntött, hogy az utolsó testvérhajóra is felszáll és tovább folytatja munkáját a Britannicon, ami meg fogta magát és egy aknára futott Kea-csatornán, amit a német U-boat helyezett el az útjába. Az elsüllyedés elkerülhetetlen volt… 30 ember vesztette életét.

Ezúttal már nem jutott, vagy legalábbis nem volt lehetősége Violet-nek mentőcsónakba szállni, így  kénytelen-kelletlen leugrott a fedélzetről. A vízben viszont a hajó gerince alá szorult és a fejét is beütötte. De visszatérő szerencséje megmentette. Csak évekkel később fordult orvoshoz folyamatos fejfájásra panaszkodva és csak akkor tudta meg, hogy betörte a koponyáját… később azzal poénkodott, hogy vastag haja miatt élte túl.

(Violet idősebb korában)

És hiszed vagy sem, még a harmadik katasztrófa sem volt neki elég. Lelépett a White Star Line-tól és átment a Red Star Line-hoz. Legalább már több baleset nem történt itt vele és helyette kétszer körbeutazhatta a világot. Közben a harmincas évei végén kötött egy igen rövidéletű házasságot kötött.

 A második világháború után 61 éves korában mondhatni nyugdíjba ment Suffolkban. Évekkel a nyugdíjazása után Jessop azt állította, hogy egy viharos éjszakán telefonhívást kapott. Az illető arról a csecsemőről érdeklődött, akit megmentett a Titanicon. Persze igennel felelt, mire a hang azt mondta: "Én voltam az a baba" és nevetett, majd letette a telefont. John Maxtone-Graham barátja és biográfusa szerint valószínűleg néhány gyerek szórakozott vele a faluban. De ő azt mondta: "Nem, John, soha nem meséltem el ezt a történetet másnak mielőtt elmondtam volna neked.” A dokumentumok szerint az egyetlen baba a 16-os csónakban Assad Thomas volt, akinek az anyja Edwina Troutt volt.

Végül 84 évesen halt meg 1971-ben halt meg szívelégtelenségben. Azóta is rejtély, hogy élhette túl mind a három a katasztrófát, hogy lehetett valaki ilyen szerencsés, aki ráadásul újra és újra megkísértette a sorsot.