Igazából Platón fejmosása

Platón Timaiosz és Kritiász című írásaiban említ meg először Atlantiszt, - amelynek nevét különben az ott élő Atlasz király szolgáltatta - ami egy földrésznyi nagyságú ország és nagyjából 9000 évvel Platón előtt létezett, ráadásul elképesztően gazdag, békés és háborítatlan  ország volt. Platón is először nagyapjától hallott róla, aki meg Szolón elbeszéléseiből ismerte.

A legenda úgy szól, hogy a sziget Poszeidón, a tenger istenének birtoka volt, aki itt helyezte el egy halandó nőtől, Kleithótól származó gyermekeit. Így öt félisten volt, és mindannyian egy-egy részt kaptak a szigetből, Atlasz a legnagyobbat és a legfontosabbat, mivelhogy ő volt az elsőszülött fiú.

Számos kutató, régész és történész - talán csak megunva a kérdést és a keresést – arra jutott, hogy Atlantisz valójában Platón képzeletének szüleménye, aki egyfajta erkölcsi tanítás gyanánt találta ki, hogy arra figyelmeztesse az embereket, hogy az istenek súlyosan büntetik az önhittséget. Ami ezt a vonalat erősíti, hogy Platónon kívül senki más nem tett írásos, avagy értékes utalást Atlantiszra, pedig nem kevés dokumentum maradt fenn az ókori Hellászból.
És akár ez az igaz, hogy csak Platón szívatta be az emberiséget a világ egyik leglegendásabb városával akár nem, kétségtelenül nem került elő egyértelműen a mai napig az elsüllyedt csodakontinens. De ne adjuk fel!

Forrás: Múlt-kor