Rejtélyes koponyák a világban

Az elmúlt időkben számos koponya került elő a Föld különböző részeiről, amelyek nem emberi koponyáknak tűntek. Megvizsgálva őket a tesztek is ezt bizonyították, de tudományos körökben még a mai napig nem foglaltak egyértelmű állást származásukról. Több ősi nép is említést tesz különös lényekről, és még egyes indián népek is felidéznek egy nagy háborút, melyet az ősi időkben vívtak egy furcsa néppel, akik már jóval előttük Észak-Amerikában éltek. Úgy írják le őket, hogy egy kannibál faj, melynek egyedei vörös hajjal és nagy termettel rendelkeztek. A Bibliában is utalnak rájuk, mint a nefilimek.

A paleoasztronautika hívei szerint a Bibliában leírt történet is bizonyítja, hogy a Földre érkezve az idegenek megtermékenyítették a földi asszonyokat és azokból egy idegen és emberi faj keveréke lett, a hibridek. Paleoasztronautika egy olyan alternatív történelmi feltevés, amely azt tartja, hogy a történelemre befolyással volt, amikor réges-régen egy földönkívüli faj tett látogatást az embereknél. A tudósok legtöbbje azonban mélyen nem ért egyet ezzel a nézettel a számtalan titokzatos lelet, tárgyi bizonyíték, valamint építészeti remekművek stb. ellenére sem, és inkább hajlik arra a nézetre, hogy mindennek megvan a lehetséges magyarázata, csak meg kell találni azt.

A titokzatos Paracas-i koponyák

Peru nyugati partján található Paracas, egy sivatagos félsziget, ahol 1928-ban egy perui archeológus, bizonyos Julio Tello felfedezte ezeket a nem mindennapi leleteket. Ezekre az igen nagyméretű és nyújtott koponyákra egy temetőben lelt a kripták mélyén, amelyek eltérése a modern emberi koponyától már ekkor számtalan kérdést felvetett. A feltárások végén összesen 300 koponya került napvilágra, amelyek korát körülbelül 3000 évesnek becsülték meg.

Az őskorban illetve az ókorban számtalan esetben előfordult, hogy bizonyos kultúrákban az emberek mesterséges eszközökkel (pl. bőrszíjak, fa, különböző szövetek) deformálták az emberi koponyát, amit vallási vagy egyéb hiedelmekkel magyaráztak pl. státusz szimbólum volt. Ilyen népek voltak a sumérok, egyiptomiak, inkák és a maják stb. Azonban ezeknél a koponyáknál nem tartják ezt az érvet elfogadhatónak, mert olyan felépítéssel rendelkeznek, amelyet mesterséges úton nem lehet létrehozni. Ezeknek a koponyáknak a tömege 60%-kal, a térfogata pedig 25%-kal nagyobb egy emberi koponyánál. A további eltérés, ami ezt cáfolja, hogy ezek egyetlen egy falcsonttal rendelkeznek, az emlősöknél ez általában kettő szokott lenni. A mesterséges koponyanyújtás pedig csak deformálja a koponyát, de nem növeli annak térfogatát.

A rejtély ezután jó ideig nem talált megoldásra, azonban nemrég újra engedélyezték, hogy a koponyákból nyert minták (hajszálak, bőrmaradványok, fogak) segítségével egy részüket újra megvizsgálják. Az engedélyt a Paracas Történelmi Múzeum igazgatója és tulajdonosa adta meg, majd a múzeumban található 35 koponyából kiválasztottak ötöt és azok alapján indították meg a vizsgálatokat. Egy genetikus el is végezte a szükséges elemzéseket, azonban nem volt tudomása róla, hogy mit is vizsgál tulajdonképpen, és benyújtotta az eredményeket, amit nem rég tett közé Brien Foerster.

A vizsgálatok szerint a mintákban olyan DNS-re bukkant, amelyek eddig nem voltak ismertek semmilyen más, általunk ismert lényben. Esetleg egy új emberszerű élőlény lehetett, amely azonban nem hasonlít sem a Neandervölgyi, sem a Gyenyiszovai emberre, és a Homo Sapienstől is igen messze van. Leírta, hogy annyira különböztek az akkori emberektől, hogy több mint valószínű, nem tudtak más emberekkel sem kereszteződni. A továbbiakban tervezik a vizsgálatok folytatását, amelyeknek eredményeit összevetik majd az eddigiekkel is.

Brian Foerster a vele készített interjúban elmondta, hogy az ő eredményei azt támasszák alá, hogy ezek a lények nem emberek, hanem „egy másik faj", esetleg „idegen és emberi DNS keverékének" az eredménye. Példaként felhozta, a Peruban talált megnyúlt koponyával rendelkező csecsemő valamint magzat maradványait is. Több antropológus is megvizsgálva a leleteket azt állította, hogy azok nem emberi eredetűek, és ahhoz, hogy biztosabb eredménnyel tudjanak szolgálni, további vizsgálatokra van szükség.

Csillaggyermek koponya

Ahogy a neve is mutatja, ez a gyermek valaha egy ember és egy idegen lény utódja lehetett. Legalábbis jelenleg ez a feltételezés. A koponya rendellenességei még a laikusoknak is szembeötlő. A valaha élt gyermek körülbelül öt éves lehetett, amikor elhunyt.

A koponya sajátosságai

Egy átlagos gyerek koponyája 1200 köbcentiméter, azonban a csillaggyermeké 1600 köbcentiméter. Hiányzik a homloküreg, a szemek nagyon közel vannak egymáshoz, már-már összeérnek, a szemideg feljebb helyezkedhetett el. A koponyaalapi rész sima, a rágóizmok helye pedig igen kicsi, valamint a nyaki rész is kisebb, mint egy ilyen korú gyermeké.

A koponyát egy mexikói házaspár találta meg nyaralásuk alatt, 1930-ban a mexikói Chihuaha városától 160 kilométerre, egy bányában. Még különösebbé tette a leletet, hogy mellette egy emberi csontváz feküdt. Ők 1999-ben átadták Lloyd Pye-nak - aki egy amerikai író és kutató, és hisz a földönkívüliekben, amit fel is vállal -, hogy vizsgálja meg a koponyát, hátha ki tud valamit deríteni annak eredetéről. Társai közül a vizsgálatokban szinte senki nem volt a segítségére, azonban amikor elvégezte őket, meglepő eredmény született. A körülbelül 900 éves lelet DNS vizsgálata kimutatta, hogy a gyermek anyja egy ember volt, azonban az apát illetően nem tudták beazonosítani, hogy vajon milyen faj lehetett. Hiába vizsgálták 11 laborban és röntgenezték meg számtalanszor, semmi biztosat nem tudtak kideríteni.

Voltak és lesznek szkeptikusok, akik mindenre valami elfogadható magyarázatot keresnek. Az egyik ilyen egy amerikai törvényszéki orvos (William Rodriguez), aki azt állította, hogy egy ritka fejlődési rendellenesség okozta a koponya deformációját. Azonban ez sokak számára nem tűnt elfogadható magyarázatnak, és Pye továbbra is kitart az mellett, hogy a lény egy földönkívüli gyermek lehetett.

A 2010-ben végzett nukleáris DNS teszt megállapította az addig kérdéses apa eredetét, amelyet úgy határoztak meg, hogy egy általunk nem ismert faj egyede lehetett. A legújabb DNS vizsgálatok eredményei is ezt támasszák alá, amikre 2011-2012-ben került sor, itt már az eredmények egyértelműen kimutatták, hogy nem emberi koponya.

A Máltai szigeten talált koponyák

1902-ben felfedeztek Máltán egy földalatti temetőt (Hal Saflieni Hypogeum), amelyet az egyetlen ismert történelem előtti emléknek tartanak. A temető mélyéből hozzávetőlegesen 7000 koponya került elő, amelyeket megvizsgáltak és annak eredményeit nyilvánosságra hozták. Az eredményeket egy cikkben, a National Geographic-ban publikálták, amely kimondta, hogy Máltán korábban megnyúlt koponyával rendelkező egyedek éltek, akik valamivel kisebbek voltak az átlagos testmagasságnál és valamiféle rokoni kapcsolat volt köztük és a korai egyiptomi emberek között. A cikk megjelenése után azonban a koponyák rejtélyes módon eltűntek, és csak nem régibben kerültek újra elő. Felületesen megvizsgálták őket, azonban a DNS vizsgálat még várat magára.

Az ortodox történészek és az antropológusok azonban nem fogadják el annak lehetőségét, hogy ezek közül a koponyák közül bármelyik is idegen eredetű lenne, ragaszkodnak ahhoz, hogy a vizsgálatok eredményei tévedhetnek és nem teljesen egyértelműek. Így inkább „homokba dugva a fejüket", komolyabban nem foglalkoznak velük, hanem megpróbálják azokat a feledés homályába „taszítani". A tudós társadalom így újra csak megoszlani látszik egy újabb rejtély megoldásának problémája előtt.