Vissza a jövőbe

Sokan az időutazást a természetfeletti erők játékának tartják. Természetes, hogy az ellentábor viszont vitába száll, hiszen szerintük természetfeletti nincs, mivel életterünk a természetes univerzum minden jelensége természeti eredetű kell legyen. Ha nem is tudunk megmagyarázni egy jelenséget, az csakis azért lehet, mert mostani ismereteink ehhez nem elegendőek. Az időutazás mechanizmusát még mindig nem ismerjük. Azt azonban már tudjuk, hogy valamiféle előidéző faktor indítja be ezt a folyamatot. Ilyenkor azt lehet érezni, hogy egyszerre két idősíkban élünk, vagy a múltban és a jelenben, vagy pedig a jövőben és a jelenben. Az időutazás alatt nem hallunk hangokat, valamint az időugrás alatti és a valós idősík fényviszonyai között is jelentős eltérés tapasztalható. Akik már átéltek ilyet, gyakran számolnak be valamiféle ezüstös fényről.


Elektromos élmények

Úgy tűnik, hogy egyes élmények alatt az alany a normálistól eltérő módon hall és lát, miközben irányvesztés vagy elkülönülés érzését éli át. Sokan arról számoltak be, hogy az időugrás bekövetkezte előtt bizsergést, vagy rosszullétet éreznek. Egy hölgy például arról számolt be, hogy olyan bizsergést érzett a karjaiban és a lábaiban, mintha az áram rázta volna finoman, vagy mintha „be lett volna dugva” a konnektorba. Azonban igencsak közel járt az igazsághoz, pedig nem is gondolta volna. vannak ugyanis jelek arra, hogy egyfajta elektromos tevékenység is szerepet játszhat számos paranormális tevékenységben.

A történelem része

Egyszer egy hölgy – miközben a yorki Bootham Bar közelében sétált – hirtelen a múltban találta magát, miután egy napsugár rávetődött a középkori városkapun lévő címerre. A hölgy tudatából azonnal kiesett a jelen, és egy középkori jelenet közepén találta magát, liszteszsákokkal megrakott szekerek, talicskák és rengeteg ember között. Sőt, még lovasokkal is találkozott, akik valami nemes előtt tisztították meg az utat. Egyszer csak elbújt a nap egy felhő mögé, és az egész ragyogó kép eltűnt. Alig kétséges, hogy a hölgy egy középkori jelenetbe csöppent, amelynek egy pillanatra részesévé is vált.

Ebben a történetben ismét a kapcsoló volt az előidéző faktor, ami nem más volt, amint a városkapun lévő címerre vetődő napsugár. Sőt, továbbmegyünk. Még az is megeshet, hogy maga a hely, Bootham Bar rögzítette ezt a képet saját múltjából, és az egyedi fényviszonyok „kapcsolták be” a visszautazást. De ha valóban így történt, akkor miért nem látta a fenti jelenetet soha senki más? Miért nem jelentették e furcsa utazást? Lehet, hogy kimondottan ennek a jelenetnek van valami különös jelentése, mint például a múltbéli élet spontán emlékei? Lehetséges, hogy egyedül ennek a hölgynek az agya volt olyan állapotban, hogy képes legyen fogni ezeket az információkat, és képpé, hanggá transzformálni őket?


A hullámok

Rendkívül érdekes az az elmélet, miszerint, ha az időutazások annak eredményei, hogy információk kerülnek át a múltból vagy a jövőből a jelenbe, akkor ezek az infók már valahol léteztek. Elméletileg ezen információk egy részét felfoghatja és elnyelheti a környező anyag, és megfelelő körülmények között ezeket visszasugározhatja. A közelben lévő ember pedig, akinek agya ugyanazon a frekvencián működik, mint az adó, elméletileg képes arra, hogy képben vagy hangban fogja a leadott hullámokat. Az emberi agy elektromos úton működik, és több frekvenciát használ. De nem minden agy működik azonos frekvencián, tehát elképzelhető, hogy a pszichikus jelenségekre érzékeny emberek véletlenül ráhangolódnak meglévő hullámokra. Egyébként a legtöbb szellemjárást is ezeknek a mechanizmusoknak tulajdonítják.

A holnapi világ

Akkor hát mik is azok a rejtélyes hullámok, amelyek képet és hangot tudnak továbbítani az időn keresztül. Erre sajnos még nem ismerős a válasz. Az azonban fizikai tény, hogy minden tárgy elektromágneses hullámokat bocsát ki magából. A fizikának a kvantummechanika néven ismert izgalmas ága bemutatja azt az elméletet, miszerint az atomban lévő elektronok könnyedén utaznak előre-hátra az időben. Így lehetséges, hogy valamiféle mechanizmus révén kapunk információt a jövőből. Ha azonban az információkat valóban vissza lehet küldeni a jövőből, akkor ennek a jövőnek valahol, valamilyen formában már léteznie kell. Sőt, még az is lehet, hogy mi magunk hordozzuk saját jövőnk gyökereit.

Ha mindez viszont igaz lenne, akkor az egyes ember és az egész emberiség sorsa már előre eldöntetett, predesztinált, ezét jövőnk elől nem menekülhetünk. Meg van-e a hatalmunk ahhoz, hogy akaraterő segítségével eltérítsük és módosítjuk a jövőnket?

Amikor fura élményeket élünk át, akár álomban, akár ébren, elképzelhető, hogy valójában a jövőre vonatkozó információkat kapunk létező forrásokból, emberektől, állatoktól vagy épületekből. Rövidtávon tekintve lehetségesnek tűnik, hogy egy információ igaznak bizonyulhat, hosszabb táv esetében ez már nem egészen így van – ilyenkor már valószínűbb az emberi akarat közbeavatkozása az ok-okozati viszonyban.


Vannak azonban kivételek is

Néha az ilyen élmények évekkel az átélés időpontja után válnak valóra. Voltak ugyanis olyan esetek, amikor 20 év telt el az élmény és a bekövetkezés időpontja között, bár ez ritkaságszámba megy. Néha hallunk olyan véleményeket is, miszerint ezek az élmények hallucinációval magyarázhatóak. Memóriánkat nem értjük teljesen, és a tudatalatti rendkívül összetett tényező, az álmok és a hipnózis a kreativitás olyan szintjét mutatja, amely tudatos úton elérhetetlen. Az emberi agy teljesítőképességét még nem sikerült teljes mélységben feltérképezni, így megmarad az a lehetőség, hogy az időugrás a képzelet reakciói, hisztéria, kábítószer vagy akár betegség eredménye is lehet. Ha az agyba külső forrásból betáplált elektromos információkat az agy valóban át tudja alakítani képpé és hanggá, akkor számos pszichikus jelenséget, például az időugrást is meg lehet ezzel magyarázni.