Aki hisz Istenben, az tulajdonképpen hisz a Gonoszban is. Érdekes tény viszont, hogy az egyházon belül sok pap nem fogadja el a démonok létezését. Félelemből talán? Az ördög legnagyobb hazugsága a saját létezésének tagadása. Miért? Mert így Isten valóját is megkérdőjelezi.

Mi az az ördögűzés?

Az ördögűzés, vagyis az exorcizmus démonok vagy rossz szellemek kiűzését jelenti, papi segítséggel, egy megszállt emberből.

Kiket szállhat meg egy démon?

Tulajdonképpen bárkit (akár állatokat is). Ám egy-egy rontás vagy átok is elősegítheti a gonosz munkáját. A mágia, jóslás, boszorkányság vagy szeánszok pedig egyenesen hívják a démonokat.

Milyen jelei lehetnek a démoni megszállásnak?

Egészségügyi problémák

Akár egy daganat hátterében is állhat valamilyen gonosz erő, ám a leggyakoribb jelek mégis a kínzó fejfájás vagy a gyomorfájás tünetei.

Kapcsolati problémák

A gonoszerő tönkreteszi a párkapcsolatunkat (legyen szó jegyességről, vagy házasságról), a családunkkal való viszonyunkat, de még a baráti kötelékeinket is. De leginkább a szerelmi életre van negatív hatással.

Munkahelyi problémák

Az áldozat nem talál állást, ha mégis, akkor valamilyen oknál fogva nem marad ott hosszútávon. Vagy adósságba esik, és hirtelen elszegényedik.

Depresszió

A megszállt ember semmiben nem leli örömét, mindenhez pesszimistán áll hozzá, és mély depresszióba süllyed.

Halál utáni vágy

Ez sajnos gyakran öngyilkosságra való hajlamot jelent. Kivéve, ha az áldozat az egyház védelmét kéri.

Mikor és hogyan hajthatnak végre exorcizmust, azaz ördögűzést?

Az exorcizmusnak rendkívül szigorú szabályai vannak, és csak nagyon indokolt esetben végezhetik el ezt a szertartást. A kánonjog meghatározása szerint az ördögűzést csak felszentelt pap hajthatja végre, de ő is csak akkor, ha előzetesen püspöki engedélyt kapott a rituáléra. Mivel ez egy veszélyes spirituális beavatkozás, igen ritkán adják meg a felhatalmazást. Az ördögűzés csak abban az egy esetben nem veszélyes, ha az adott személyt valójában nem szállta meg az ördög. Mielőtt bárkin is exorcizmust végeznének, előtte alaposan megvizsgálják a betegnek vélt személyt, hogy nem pszichológiai vagy pszichiátriai problémák húzódnak-e meg a háttérben. Ha az orvosi szakvélemény nem talál klinikai jellegű problémát a páciensnél (vagyis ismeretlen betegség sem kínozza), abban az esetben indulhat csak meg az egyházi folyamat. Természetesen a vatikáni engedély mellett a család és a megszállt beteg írásos hozzájárulására is szükség van. A szertartás alatt kritériumnak számít az orvosi jelenlét is, valamint a résztvevők pontos tájékoztatása magáról a szertartásról, illetve annak kockázatáról. Maga a rituálé nem olyan látványos, mint a filmekben. Imával, gyónással, böjttel próbálják kiűzni a gonosz lelket. Az, hogy az ördögűzés mennyire lesz végül sikeres, nagyban befolyásolja az a tény is, hogy mekkora az egyház támogatása, illetve a rítust megtartó hite. Egyébként a keresztelés (majd az elsőáldozás és a bérmálás) egyfajta óvóintézkedést is jelent a démoni megszállás elől, a katolikus hit szerint.

A Warren házaspár és a Smurl család esete

Ed és Lorraine Warren 1952 óta foglalkoztak paranormális jelenségekkel, azok felkutatásával, valamint az áldozatául esett családoknak a segítésével, a gonosz erők elüldözésével. A házaspár pályafutása alatt több mint 4000 ügyben vett részt.
Fontos tulajdonságuk, hogy semmit sem akartak a hitre építeni, vagyis belemagyarázni egy-egy esetbe rejtélyes, szemmel nem látható, a realisztikustól távol eső dologba. Minden kutatásukat tudományos szempontból vizsgáltak, szakemberek segítségét kérték, és logikus következtetésekkel dolgoztak. A saját tulajdonukban álló Okkult Múzeumban rengeteg tárgyi bizonyíték található, amely a természetfeletti teremtmények létezését igazolja. Számtalan szellemjárást lefilmeztek, ahol tisztán kirajzolódnak a szabad szemmel nem látható kísértetek.

A Smurl család

A Smurl család 1974-ben számolt be démoni zaklatásról a házukban. Állításuk szerint furcsa, megmagyarázhatatlan hangokat hallottak, és irtózatos bűzt éreztek az otthonukban. Azt mondták, a kísértet nem egyszer fizikálisan is bántalmazta őket. A kutyájukat a falhoz vágta, az egyik lányukat lelökte a lépcsőn, a családfőt pedig többször is zaklatta szexuálisan. 1986-ban kérték fel a Warren házaspárt az ügy kivizsgálására, akik alá is támasztották Smurlék igazát. Többszöri paranormális jelenséget tapasztaltak a családnál. Tükrök és bútorok törtek össze, amikor Warrenék imával, és egyházi zenével próbálkozták elűzni a gonoszt. Ed elbeszélése szerint a hőmérséklet nagyon hidegre csökkent a házban, és egy alkalommal, mikor felírták a tükörre, hogy „Takarodj innen", a kísértet fekete masszaként öltött alakot, ezzel is alátámasztva azt, hogy a démon hatalmas erővel rendelkezett. Warrenéknek hangfelvételt is sikerült készíteniük a különös zajokról, mégis rengetegen megcáfolták az ügy részleteit.

Gabriel Amorth atya beszámolói

Gabriel Amorth atya a Szent Pál társaság papja, a Nemzetközi Pápai Mária Akadémia tagja, alapítója az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének, melynek 2000-ig az elnöke is volt. Több mint 20 éve nevezte ki Ugo Poletti bíboros a Vatikán hivatalos ördögűzőjévé. Munkája során legalább 70.000 exorcizmust hajtott végre.

Gabriel Amorth a démonűzés során Istent, illetve Máriát hívja segítségül az imáin keresztül. Az atya az egyik ilyen szertartás során megkérdezte a gonosz lélektől, hogy miért rosszabb nekik a Szeplőtelen Szűztől vereséget szenvedni, mint magától Krisztustól? A válasz az volt, hogy azért mert Krisztussal ellentétben Mária csak ember. Egy másik alkalommal az érdekelte, miért félnek II. János Páltól. A gonosz lelkek azt felelték, hogy valamilyen tervüket a pápa miatt nem tudták megvalósítani, illetve hogy túl sok fiatalt nyert meg Jézusnak.

De lássuk, mit is tapasztalt még az ördögűzések során Amorth atya:

„Egyszer azt kérdezték tőlem: Isten gyűlöli a démonokat? Nem! Isten szereti az ő teremtményeit. Isten a démonokat is szereti, mint saját teremtményeit. A démonok gyűlölik Istent.

Az alanyok sokszor el kezdenek dühöngeni, ütni-zúzni, ilyenkor szükség van néhány erős emberre, aki megragadja és behurcolja, leülteti őket. A nagyobb démonűzéseket egy templomban szoktam végezni, ahol van egy ágy, ahova lefektetjük a betegeket, majd szorosan fogjuk a testüket.

Az ördögűzés így zajlik. Belépünk, először mindig keresztet kell vetni. Megcsókoltatom a keresztet. Néhány esetben odaadom az alany kezébe, néha pedig nem, mert attól félek, hogy elhajítják. Aztán a stólám egyik szalagját az alany vállára helyezem. Leülök én is. Mindig van a szék mellett egy-két ember: mellette egy, előtte egy, néha a háta mögött is áll valaki, akik lefogják az alanyt, amennyiben szükség van rá. Készenlétben tartunk zsebkendőket, mert esetenként köpködnek az alanyok, sokszor érdekes dolgokat köpnek ki. Akkor a fejükre teszem a kezemet. Elkezdem az ördögűző imádságokat skandálni.

Ekkor párbeszédet kezdek a démonnal, amennyiben látom, hogy megjelenik - ez ritkán történik meg, mert leggyakrabban csak apró jelek árulkodnak a démon jelenlétéről, és ilyenkor nem lehet párbeszédet folytatni vele. Az alanyok gyakran transzba esnek, hadonásznak, vagy a földre vetik magukat, ilyenkor tudok a démonhoz szólni.

El kezdem vallatni a démont. Tilos bármilyen kérdést kíváncsiságból feltenni. Csak a démonűzés szempontjából fontos kérdéseket szabad feltenni. Hogy hívnak - ez fontos, mert a démonnak fel kell fednie magát. A démon mindent megtesz azért, hogy rejtve maradjon. Néha betegségeket szimulál, erre van egy példa az evangéliumban is: egy fiatalember esetében a démon epilepsziát szimulált. Össze-vissza dobálta magát, mint egy epilepsziás, közben pedig démoni megszállásról volt szó.

Az igazi démoni megszállással kapcsolatos esetek ritkák. A démonok által történő fertőzések, vagy zavarok sokkal gyakoribbak. Sajnos nagyon gyakoriak. Gyűlöletből, bosszúból, érdekből. Nagyon sok példát tudnék hozni, annyira gyakran történik, számomra mindennapos. Például: egy fiatalember tíz éve együtt jár egy lánnyal. Ekkor rájön, hogy mégsem az ő zsánere és szakítanak. Néha előfordulhat, hogy nem is a lány, hanem a lány anyja, sértett, hogy a fiú elhagyja a lányát, elmegy egy jóshoz vagy varázslóhoz, és rontást küld a fiúra."