Nem Algernon Blackwood volt az első, aki horror regényében lelki szemeink elé tárta a Wendigo kecses termetét. A híres író is csupán az amerikai indián kultúra színes történeteiből alkotta meg a lény ma is ismert alakját. Ez a csupa fog teremtmény nagyjából 15 láb magas és vörös, egyes elbeszélések szerint sárgán izzó szempárral van megáldva. Blackwood könyve alapján egy csupasz vérfarkast kell magunk elé képzelni, bár Minesotta-ban, ahonnan maga a lény származik, éjfekete bundával is emlegetik. Görnyedt hátával tornyosul az útjába vetődő áldozatok fölé.

A kannibál, aki folyton éhes

Főként a sűrű erdők mélyén lakozik és igen nehéz őt észlelni, mivel olyannyira vékony, hogy csak akkor vehető észre, ha szembefordul az emberrel, oldalról szinte láthatatlan, beleolvad az éjszakába. Az 1860-as években egy német tudós adta a Wendigo nevet, ami annyit tesz, hogy 'gonosz lélek, aki felfalja az emberiséget', saját nyelvén egyetlen szóval helyettesítette: 'Kannibál'.

A német kutató által választott név sokkal maradandóbbnak bizonyult a köztudatban, mint eredeti neve. A hiedelem szerint a Wertigo egy emberi lény volt, aki egy átok miatt változott szellemmé és örök éhség kínozza. A meg nem szűnő késztetés az újabb adag ennivaló után fest róla igazán kegyetlen képet. Agresszióját és csöppet sem esztétikus, rémisztően karcsú testalkatát is ebből a múlni nem akaró éhségből származtatják.

A halál hírnöke?

Az indián kultúrában az eltűnt személyeket a Wendigo számlájára írták és meg voltak arról győződve, hogy szerettük a falánk démon eledeleként végezte. A Minesotta-t benépesítő telepesek a halál hírnökeként tartották számon a fenevadat. Ha valaki látta a fák között az osonó alakot vagy a villogó szempárt, egészen biztosra vették, hogy másnap valaki meghal a közelben. Több mint valószínű, hogy ez tényleg így történt, ugyanis a legenda a mai napig szilárdan él a köztudatban.

Számos Wendigo vadászt tud felmutatni a történelem, de természetesen egyikük sem tudott sem holtestet, sem fényképet felmutatni állításuk igazolása gyanánt. A képzeletbeli rekordot egy vadászduó, apa és fia tartja nyolc darab legyilkolt fenevaddal. Bizonyítékuk pár marék szőrben és egy hajlott, sárga fogban ki is merülnek. A tetemet azért nem lehet megtalálni, mivel amint megölik, a megátkozott emberi szellem szabadon repül a mennybe és a hátra hagyott test azonnal porrá válik.

A tudományos megközelítés szerint a szellem valóban emberi lény lehetett, aki az erdőben eltévedve és a magányba belebolondulva kannibál életmódra volt kénytelen átszokni, hogy életben maradhasson. Az igazi fanatikusok természetesen cáfolják ezt a nem kevésbe hihetetlen elméletet, mégpedig azzal, hogy a legenda egyértelműen agyarakkal rendelkező lényről számol be, aki jóval magasabb egy átlagembernél. A mítoszokban semmi emberszerű nem található a lény külsejében és viselkedésében. Minden tette és mozdulata állatias ösztönökből fakad.