A pasik és az önkielégítés

Ne ítéljünk elhamarkodva, ne omoljunk össze, ne szakítsunk, ne váljunk el, ha véletlenül rájövünk, hogy a hozzánk közel álló férfi alkalmasint önkielégítést végez. A nagy titkot - természetesen - amerikai szociológusok leplezték le, akik természetesen minden körülményt alaposan kikutattak.

Kik és még kik?

Nem csupán kamaszokról van szó. Ha így lenne, senki nem csodálkozna a titkos tevékenységen. A nőtlen férfiak majdnem fele (48%), az elváltak kétharmada (68%) találja meg saját magát heti rendszerességgel. De a nős férfiak sem kivételek. Állítólag minden második, és általában hetenként egyszer el van magával. És ez nincs kapcsolatban kapcsolatának minőségével, vagy a partneréhez fűződő érzelmeivel.

Miért és még miért?

Legtöbben azért, mert nincs vagy éppen nincs mellettük a nő, akit kedvelnek, szeretnek. Gondoljunk hivatalos utakra, kiküldetésekre, meetingekre. Vannak, akik azt vallják, hogy stressz ellen ez a legjobb tevékenység. Érdekesnek számít, hogy néhány pasi azt mondta, hogy fontosabb döntés előtt, rutinszerűen, mindig magához nyúl. Ettől állítólag helyesebben döntenek. Pszichológusok egyébként kivétel nélkül jó hatású stresszoldónak, relaxációnak tartják az önkielégítést. Olyasminek, mint a sírást vagy dühkitörést, ami után csökken a feszültség.

Jó és még jobb

Sok férfi beszámolt arról, hogy az önkielégítéssel elért orgazmust intenzívebbnek érzi (hiszi), mert erotikus feszültségét abszolút ellenőrzés alatt tudja tartani. Igaz is, mindenki maga ismeri legjobban a testét. A partnerrel való testi kapcsolatban jelentős tényező az érzelem, a megfelelni akarás, a gátlás, ami mind-mind csökkentheti az orgazmus nagyságát. És akkor még nem szóltunk a fantáziáról, ami egyedül szabadabban szárnyalhat.

Hol és még hol?

Hihető, hogy legtöbben otthon, a hálószobában vagy a fürdőszobában, ha egyedül vannak. Hihetetlenebbek azok a vallomások, amelyek szerint a férfiak alkalmasint irodájukban vagy hivataluk mellékhelyiségében is elvégzik. Ez így nagyon hétköznapi. Egy amerikai szexológus „Az egyszemélyes szex" című könyvében az ilyesmit szentségtörésnek nevezi. Meg kell adni a módját. Azt ajánlja a férfinak: gyújtson gyertyát, hallgasson közben zenét, töltsön egy pohár finom italt, egyáltalán, szánjon rá időt.

Mit szólnak a nők?

Mindent. Magyarul a legváltozatosabban reagálnak, ha tudomásukra jut. Azok, akik fáradtan, kimerülten zuhannak az ágyba, akiknek sem kedvük, sem energiájuk nincs a páros szexhez, titkon örülnek. Végül is jobb, mintha idegen nőkhöz járna kedvesük. Mások igen nehezen és rosszul veszik tudomásul, hogy férjük más módszert talál(t) szexuális energiájának levezetéséhez. Felháborodnak, betegségről, szégyenről beszelnek. Ismét más nők inkább kíváncsiak lesznek, megnézik, megnéznék az egyszemélyes aktust, és megkérdezik: közben kire, mire gondol a fickó. Megjegyzendő, a férfiak inkább idegen, elérhetetlen nőkre, míg az önkielégítést végző nők inkább állandó partnerükre gondolnak. A férjük tettét leginkább elutasító nők az önkielégítésben valamiféle szellemi házasságtörést látnak. Nem veszik észre benne a monogámia megőrzésének lehetőségét.