A szerelem áldozatai

Jaj neked, ha hiszel a szép szavaknak!

Vajon mikor találják fel azt a szerkentyűt, amely előre jelzi minden pasi szándékát? Ami előre jelezné, hogy megbánod ezt te még, ne ess vele szerelembe, mert át fog verni, ott fog hagyni, és a verem a könnyeiddel fog megtelni, hogy csak akkor tudsz kiúszni, amikor már a szemed is kiszáradt a fájdalomtól…

Azt hihetnénk, hogy azok a nők, akiket férfi már csúnyán átvert, messziről elkerülik a szép szavú csábítók vermeit. Pedig ez nagyon nagy tévedés. Égre-földre esküdöznek, hogy soha, még pasi sem kell, nemhogy hasonló. Általában addig tart ez az ígéret, amíg Ő, aki megtalálja a módját, hogy ismét átverje, pedig nem konzultált az előzővel. Hogy miért ver át? Azért, mert az átverést szenvedő nők árasztanak magukból valamit. Valamilyen jelet.

Akit megcsalnak

Lehet szó nőről, vagy férfiről, egy a lényeg. Vagy megcsalnak, vagy nem. Mindenki számára az a valóság, amit annak él át. Talán nem kaptál beismerő vallomást, talán nem nyitottál be a ruhás szekrénybe, ahol egy meztelen idegen bujkált, talán nem söpörtél le idegen hajszálakat a kedvesed ruhájáról – talán igen. Akit megcsalnak, az kifejleszt magában egy különleges csápot, egy érzékeny szervet, ami csak ezt figyeli. Egy új érzékszervet, amivel gyűjti a bizonyítékokat. És – mint tudjuk – aki keres, az talál. És lényegtelen, hogy a megtalált bizonyíték összefügg-e a feltételezéssel, vagy sem. Akit megcsalnak, egyre bizonytalanabb lesz. Bizonytalan abban, hogy valóban megcsalták-e, még mindig megcsalják-e, mással is megcsalták-e, vagy csak azzal az egyel? De leginkább saját magában bizonytalan. Jól megfigyeltem-e? Ha ma még nem csaltak meg, talán a holnapi lesz a megcsalatásom napja? Lehet-e velem egyáltalán úgy élni, hogy meg ne csaljanak? Találhatok-e valaha valakit, aki nem fog megcsalni, vagy legalábbis nem tervezi? A válasz sajnos egyértelmű nem! Nem találhat, mert az ő szerepe a szerelemben az, „akit megcsalnak”…

Akit kihasználnak

Ez a legrosszabb. Itt nem a testeddel él csak vissza a másik, hanem a lelkeddel is. akit kihasználnak, az nagylelkű, adakozó, odaadó. Eszébe sem jut feltételezni a másikról, hogy az érdekből van csupán mellette. Mint ahogy az sem, hogy ezt a sok mindent, ha majd neki lesz rá szüksége, nem kapja vissza a másiktól. Örül, hogy adhat, hogy fizethet, hogy gondoskodhat róla. Ő ad, mert adni akar, a másik pedig elveszi, mert ő meg ezt akarja. Kerek, egész kapcsolat, így van kitalálva. Ezeknek a kapcsolatoknak a mélyén is van érdeke az adakozónak abban, hogy ő többet adjon – valamiért. Ez lehet a puszta tény, hogy van a másik, lehet annyi az érdeke, hogy vele lehet, lehet testi viszonzása az adományoknak, vagy kedvesség, vagy egyszerűen egy hálás tekintet a fizetség.

Ez a kerek egész akkor borul, ha valamelyik oldalon túlbillen az adakozás vagy a kihasználás. Lehet áldozat az is, aki túl sokat kap. Mert ez veszélyezteti az önállóságát, az egyéniségét, az önérzetét. És lehet áldozat az, aki túl sokat ad viszonzás nélkül, hiszen kihasználják, a vérét szívják, kifosztják a szívét, az energiakészletét, vagy éppen a bankbetétjét. Akit kihasználnak, az arra képes a szerelemben, hogy megkeressék és kihasználják. Adok és nagy leszek. Még többet kérsz – és kicsivé leszel.

Aki csak „arra” jó

Pedig van neki lelke is. lehetne azt is szeretni. Lehetne becézni, dédelgetni, és nem csak a testére utazni. És ha jobban megfigyelné valaki, akkor észrevehetné, hogy esze is van, és beszélgetni is lehet vele, nem folyton csak a szexre használni. Csak azért, mert olyan mutatós, még belül is lehet valami. Csak azért, mert napi tíz órában csak szépítkezik, edzeni jár, szexi cuccokat visel, még nem kellene őt lenézni, és egy laza szex után elhajítani. Mert így olyan áldozat lesz ő, aki csak „arra” jó. Arra a bizonyos dologra. Mert tudja, hogy jó teste van, ez a legfőbb büszkesége, és szállnak az évek, ugye hihetetlen, de egyszer ő is megöregszik, tehát most kell megmutatni, ami feszes, sima és szép benne, és rajta, hát nincs is mit takargatnia, elő a bájakkal! Aki csak „arra” jó, az csak „arra” jó.

Aki átver, aki kihasznál, aki megcsal…

Nem is gondolnánk, milyen nehéz sorsú áldozatokkal akad dolgunk néha. Milyen keserű lecke hétről hétre átverni másokat, hazudni, csalni, becsapni. És ráadásul azt, aki a legkedvesebb, aki a legszentebb: a kedvesünket. Igen, nehéz élet ez is, mert az átverés mindig előre megfontolt szándékból történik. Nem csak úgy rögtönzésszerűen, véletlenül. Ezek az áldozatkész emberek jól kiszámítják, hogy mi a teendő, mennyi hasznot lehet húzni a másikból, és el kell viselniük, hogy a másikat sikerrel verték át – szegények. Létezik sok elszánt átverő, aki igazán komoly elhatározással akart leszokni erről a szenvedélyről, már szakítani akart a sorozatos hazugsággal, csalással, és mégsem tudta megtenni. Szenvedése határtalan mindig, amikor nem megy el a randevúra, és tudja, hogy a másik ott ácsorog az esőben. Szenved, amikor ágyba bújik a kedvese barátnőjével, vagy a barátnője kedvesével, mert beleélő képessége óriási, tudja, hogy fájdalmat okoz, de ez neki fáj a legjobban. Pedig aki szenved, szenvedést okoz.