Amikor elmúlik a varázs

Sajnos a legtöbb kapcsolatban a monotonitás, az unalom és a szürke hétköznapok veszik át az uralmat. Miért? Hol van az a tűz, ami nemrég még lángolt?

Elveszett. Mert a világ, amiben élünk, erről szól. Az értékek megszűnnek, mi pedig nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy küzdjünk.

Pedig kellene.
Valahogy úgy tudnám vizualizáltatni a jelenséget, ahogy a mesékben szokták:
Amíg a tündérpor hat, bármi megtörténhet, de amikor már lekopott rólad, nem marad más csak az emléke.

A tündérpor a szerelem, az emlék pedig a szeretet. Mert van különbség.

A szerelem az újdonságok szava. Amikor kíváncsiságod hajt, hogy minden porcikáját megismerd a férfinak, aki levett a lábadról. Amikor pillanatok alatt végig járod az érzelmek teljes skáláját, sírsz és nevetsz és érzed, hogy élsz.

A szeretet pedig a harmónia. Mikor tudod, mire számíthatsz a másiktól, de mégis boldog vagy így.

És ez nem baj. Mert meg kell találnunk az egyensúlyt, ami bekorlátozza az életünket, hiszen nem lehetünk mindig a felhők felett járó tinik. Pont ez a szép benne. Amikor varázslat nélkül is létezik a csoda.