Amikor mást szeret a kedves...

Ahogy az lenni szokott

Álljon itt néhány sor, amely egy megtörtént esetet dolgoz fel, mégis szinte „ráhúzható” a legtöbb kapcsolatra, amelyben az egyik fél érzi, sejti, hogy valami nincs rendjén, majd egyszer csak szembesül a szomorú ténnyel: megcsalják.

Először csak azt vettem észre, hogy valami megváltozott – meséli Gabi. Talán gondjai vannak a munkahelyén? Netán már nem szeret? Egyszerűen másképp viselkedett, éreztem, hogy történt vele valami. De hogy valaki? – erre sokáig még gondolni sem mertem. Aztán egyszer csak ráéreztem: jaj, van valakije! Nem is akartam elhinni, hogy ez velünk egyáltalán megtörténhet. El kezdtem gondolkodni: vajon én rontottam el valamit, hogy már nem rám van szüksége? Aztán úgy döntöttem, hogy nincs rosszabb a bizonytalanságnál, még a legkegyetlenebb igazság sem fájhat ennyire, ezért rákérdeztem. Ám meg is bántam - talán mégsem kellett volna?

A vallomás

Először tagadott, illetve tagadott volna egy darabig, de olyan határozott, szúrós tekintettel néztem rá, hogy végül kimondta: „Igen. Szerelmes lettem valaki másba. Nem tudom, mi történt velem, hiszen nem szebb, nem jobb nálad. Hidd el, nem azért történt, mert te már nem kellesz. Sokáig próbáltam menekülni az érzés elől, sokáig meg sem csaltalak, hiszen nem történt közöttünk az égvilágon semmi. Vagyis semmi olyan… Semmi szex, még egy érintés sem. Csak beszélgettünk, flörtöltünk egymással, de aztán hiányozni kezdett, amikor nem találkoztam vele. Egyre többet gondolok rá, azt hiszem, tényleg szerelmes lettem. Én sem értem az egészet, kérlek, bocsáss meg érte.”

És most hogyan tovább?

Pillanatok alatt végigfutott az agyamon minden, ami eddig összekötött bennünket. Újra átéltem a megismerkedésünket, az első heteket, amikor még belém volt szerelmes, amikor még nekem szentelte minden figyelmét, és engem halmozott el kedves szavaival. Aztán jött a sírás, zokogás, és a kérdés: ez tényleg igaz? Tényleg megtörténik velem? Hogy lehet az, hogy egyszer csak jön egy idegen, és elszereti tőlem a páromat? Hogy érzek iránta? Szeretem-e annyira őt, hogy egyszer megbocsássam neki ezt? Képes leszek arra, hogy megvárjam, és csendben tűrjem, amíg a másik kapcsolatnak vége lesz? Nem alázom meg saját magam ezzel? Vagy nemes egyszerűséggel dobjam ki az életemből? De lehet, hogy akkor úgy érezném, hogy nem is volt annyira fontos számomra, hogy küzdjek érte, hiszen lemondtam róla az első jöttment javára. Pedig nem így van!

Ki lehet az a bizonyos harmadik?

Vajon ismerem? Féltékeny voltam rá valaha? Labdába rúghatok mellette? Lehet, hogy sokkal fiatalabb, szebb és okosabb? De ha így is van, mit tudhat ő az én kedvesemről? Mellette volt talán a nehéz időkben? Ápolta is valaha, amikor beteg volt? Ott volt élete komoly fordulópontjainál, sikereinél? Ismeri-e a szüleit? És ha mégis kiderül, hogy csúnya, buta és szerencsétlen? Akkor mi lehet a magyarázat? – ostromolta magát Andrea a kérdéseivel.

Idő és türelem

A kedves azt állítja, hogy ez a legnehezebb helyzet az életében. Hiszen mindannyiunkat ő hozott ilyen nehéz helyzetbe. És most időt és türelmet kér. Mégis meddig? Amíg elmúlik ez a szerelem? Vagy amíg képes lesz eldönteni, hogy mit is akar valójában? Vagy amíg az a bizonyos harmadik dönteni tud? Az én életemről! A miénkről! És mi lenne, ha én döntenék? Menj vagy maradj… De ha ki akarom kényszeríteni a gyors döntést, akkor lehet, hogy végleg elveszítem? Mit nevez türelmi időnek? Egy hetet, hónapot, vagy talán akár egy évet is? Amikor egy óra is végtelennek tűnik, mióta felborult az életünk. Az a legrosszabb az egészben, hogy erre a kérdésre sem tud válaszolni. Nem tudja előre, mikor látja ennek a kapcsolatnak a végét. Csak abban reménykedhetek, hogy az új szeretője előbb megelégeli, hiszen ő sem gonosztevő, esze ágában sem volt családokat tönkretenni. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy sikerült neki.

Egészen más lett vele a szex

Vajon jobb lett, vagy rosszabb? Tőle tanulta? Vagy a hiúsága ennyire befolyásolja? Hódít, csábít valahol másutt, és itthon is izgalmat akar? Mit tegyek? Vonjam meg tőle az otthoni szexet? Büntessem őt és magamat egyaránt? Ezzel nem kergetem jobban a másik karjaiba? Vagy adjak bele mindent, és legyek jobb, mint valaha? De hogyan űzzem ki a fejemből közben ezt a borzasztó tudatot? Mit tegyek, hogy ne lássam folyton a másik karjaiban?

Ha kitör a botrány

Egy idő után azonban nem lehet a titkokat tovább titokban tartani. Érzik, látják a gyerekek, a szülők, a szomszédok, a barátok, a rokonok. Talán van olyan, aki előbb is tudta. Talán ez az a pillanat, amikor oda kell küldenem, ahol az előző éjszakát töltötte? És mi van, ha vissza sem jön többé? Akkor még azt is megkaphatom, hogy én zavartam el, én akartam, hogy így legyen.

A fenti dilemmák sok élő történet gondolatai

Bizony nem sok nehezebb helyzet adódhat egy párkapcsolatban vagy házasságban. Mert a bajokat (az anyagi gondokat, a munkanélküliséget, a betegségeket) ketten sokkal erősebben viseljük el. De ha a párból valaki elcsábul, az a legsúlyosabb válságot idézheti elő. És nem maga a szexuális félrelépés okozza ezt a válságot, sokkal inkább az érzelmi hűtlenség, a szerelem egy harmadik iránt.

Az új élet

Ha úgy döntesz, hogy visszafogadod őt, törekedj arra, hogy a bizalmad újra felépüljön iránta, és higgy a szerelmetekben.

Minden válság nehéz – új játékot kezdhetünk

Ha megfogadod ezeket a tanácsokat, nagy esélyed van rá, hogy sokkal mélyebb és harmonikusabb kapcsolatot teremtesz, mint amilyen valaha is volt. Ezek az újraépítkezések ugyanis megerősítik a meggyengült kötelékeket te és kedvesed között. Ráadásul, ha a bizalom épülete megrepedezik, új épületet emelhettek. Sok kapcsolat még szebb lesz, mint azelőtt, mint ahogy sok régi ház szebb lett a restaurálás után.