Érdekes információkra bukkantam a minap. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az óvszert már a XVI. században is használták. Bár nem volt még banánízű, vagy eperillatú, de működött. Ükanyáink kortársai vajon mivel védekezhettek?
Nyilvánvaló, hogy sokan sehogy. Nem véletlenül volt olyan sok gyermek egy családban, illetve a rengeteg eltitkolt terhesség, a kert végében elásott csecsemő. Bizony, akkor könnyebb volt elrejteni a pocakot egy méretes alsószoknya alá, és sokan meg is tették. Akkor még nem volt Fókusz, vagy Akták, hogy minderről bárki tudomást szerezhessen. Szerencsére nem mindenki választotta az „abortusz” eme embertelen módját. Bár a múltbeli asszonyok életkörülményei nem voltak túl rózsásak, gondoljunk csak a menstruáció körülményességére, hát még a terhesség megelőzésére, vagy annak megszakítására!
Óvszer-sztori
Az óvszer nagyszerű találmány. Sokan vannak úgy, hogy nincs más lehetőségük a fogamzásgátlásra. Érdekes, hogy milyen hosszú utat tett meg a kondom, mire elérte mai formáját.
Az első mesterségesen előállított „gumit” 1564-ben, az olasz anatómus, Fallopius ajánlotta fogamzásgátlás céljára. A férfiak egy lenvászon darabot helyeztek a makkjukra, ez tartotta vissza a sperma bejutását a méhbe. Bár nem lehetett túl kényelmes viselet, azt hiszem erre az eszközre valóban igaz a mondás, hogy nem túl jó dolog zokniban fürödni.
Ez a fajta megoldás egészen az 1700-as évekig tartotta magát, ekkor kezdődött ugyanis a kotonok továbbfejlesztésének időszaka. Állítólag II. Károly angol király igen nagy kanállal habzsolta az életet. Rengeteg szeretője volt, akitől gyerekei is lettek. A legenda szerint végül további trónörökösök nemzése helyett egy orvos segítségét kérte, akit kísérteties módon Condomnak hívtak. A hiedelem szerint ő volt az a személy, aki királyának az óvszer használatát javasolta, és róla kapta a nevét a ma is használatos Kondom.
Az első óvszereket Angliában, 1870-ben kezdték el nagyüzemben gyártani és az 1900-as évekre már igen nagy kereslet volt rájuk. Akinek azonban nem jutott e remek darabokból, más lehetőséget kellett kipróbálnia, hiszen a legtöbb európai országban csak az 1900-as évek végén lehetett hivatalosan óvszert kapni . Egy svájci orvos 1904-ben kiadott könyvében az áll, hogy a koton többször is felhasználható, ha két szeretkezés között kimossák. „Különféle állatok vakbele kiválóan alkalmas erre. Vásárolunk a mészárosnál néhány egészen friss borjúvakbelet... „- írja.
Ekkor még nagy bűnnek számított a szexualitás, pláne a fogamzásgátlás, hiszen Isten akarata ellen szólt, aki azért teremtette az embert, hogy azok utódokat nemzenek. Ezért aztán a legtöbb országban nem merték nyíltan használni a gumióvszer kifejezést. Németországban például „angol sapkának” nevezték, mert egyszerűen nem akartak beszélni erről a bűnös eszközről.
Női fogamzásgátló módszerek
Hüvelyi úton történő fogamzásgátlást már az ókori Egyiptomban is próbálták alkalmazni, pl. krokodil ürülékéből készített hüvelylabdacs segítségével.
A középkorban azonban más módszerekkel próbálkoztak. Leggyakrabban az ecetsavval történő hüvelyöblítést és különféle veszélyes kémiai vegyületek befecskendezését használták. Az örömlányok kálium-permanganáttal öblögettek, hogy óvják magukat a nemi betegségektől.
Talán még dédanyáink is alkalmazták az ecetsavas öblítést, vagy a szappanos szivacsokat, míg meg nem jelentek az első fogamzásgátló tabletták.
Az első méhen belüli eszközök az 1900-as évek kezdetén váltak ismertté. Próbálkoztak csirke mellcsonttal, (aminek olyan a formája mint egy kincskereső ágacska). Később aztán bevezették a fémből, vagy aranyból készített eszközöket. Az ötvenes évekre aztán megjelentek a műanyag darabok is, melyek már sokkal korszerűbbek voltak elődeiknél. A hetvenes években tovább fejlesztették ezeket az eszközöket, ezüsttel, rézzel és sárgatest hormonnal kombinálták a hatékonyabb fogamzásgátlás érdekében.
A hormonális fogamzásgátlás 
Kezdetben a terhesség alatti peteérés elmaradásának idejét használták ki gondtalan szeretkezésre. A XIX. század elején azonban Ludwig Haberlandt, az Innsburcki Egyetem professzora petefészek-kivonatok adagolásának lehetőséggel állt elő. A következő lépés az ösztrogének, majd a sárgatest hormon és a progeszteron felfedezése volt. Az ötvenes években jelentős előrehaladás történt. Elsőként Carl Djerassi állította elő a félszintetikus sárgatesthormon-származékot: a noretiszteront, majd valamivel később megszületett a noretinodrel is.
Ezek a progeszteron-szerű készítmények már nagyon közel álltak az első, patikában kapható fogamzásgátló tablettához. Az első forgalomba került gyógyszer, az Enovid 1959-ben Amerikában került a polcokra. Ma már persze sokkal könnyebb dolgunk van, válogathatunk a különféle tabletták, és más fogamzásgátló eszközök között.
Szabó Anna
