Behálózva...

Szóval netes nyomozás a kiszemelt delikvens után? Na jó, belátom én, hogy a direkt rákérdezés a kínos helyzet lehetőségét is magában foglalja. Mert ugyebár könnyen megeshet, hogy visszautasítanak. Pirulás, toporgás, feszengés… Egyedül, a számítógép előtt nem kell tartanunk a következményektől. Mondjuk a kiszemelt személy a kérdésünket követően mindenkinek elmondja, hogy „bepróbálkoztunk” nála… Kellemetlen!
Milyen törékeny a személyiségünk! A visszautasítást alig tudjuk elviselni. Pedig sokkal korrektebb és karakánabb eljárás, ha személyesen vallunk érzéseinkről. A netes nyomozásról csak annyit, hogy sokan a zaklatások elkerülése végett nem vállalják fel társtalanságukat. Megtudtam azt is, hogy egyesek elektronikus üzenetek formájában vallanak szerelmet. Ide jutottunk volna? Még a szakítási szándék levélben történő közlését is nehezen tudom elfogadni… Mondjuk a névtelenség védelmében egymást rendszerint élvetegen gyalázó fórumozók sem a korrektség eszményének megtestesítői. Mindenesetre beláthatjuk, hogy a világháló nem feltétlenül hoz bennünket közelebb egymáshoz.

Megtévesztés és hatáskeltés

Rengetegen bevágták a fogyasztói társadalom első leckéjét: az őszinteség legtöbbször nem kifizetődő. Hölgyismerősöm egy kisebb medve méreteivel rendelkezik. Szegényke negyvenes éveiben jár, pár nélkül neveli gyermekét. Gondolta, hogy megpróbálkozik az internetes társkereséssel. Fényképet keresett magáról: a fiók legalján talált egy nagyon régit, mely őt felettébb csinosnak és kívánatosnak mutatja. Legfeljebb tizenöt éve készült! Igazán semmiség… Feltöltötte régi fotóját, majd várt a jelentkezőkre. Nem hiába: sokaknak megtetszett a csábosan mosolygó, némileg mediterrán-beütésű szépasszony. Jöttek-mentek az üzenetek, aztán a legkitartóbbak ragaszkodtak a személyes találkozáshoz. Hősnőnk vállalt minden kockázatot: kicsípte magát, majd elcsörtetett a randevú színhelyére. Nem kell mondanom, hogy a jelentkezők csalódottak voltak. Néhányan csak visszafogottan adtak hangot bánatuknak, ám akadtak olyanok is, akik felháborodásukat leplezetlenül juttatták otromba kifejezésre. Hát érdemes volt csalni? Nos, igen. Akadt ugyanis egy fiatal, sportos úriember, aki rádöbbent, hogy neki tulajdonképpen tetszenek a termetes nők. A randevúig ilyesmi nem fogalmazódott meg benne, viszont az asszonyság személyisége roppant erővel hatott. Azért a legtöbb csaló nem ilyen szerencsés. Nem biztos, hogy érdemes kockára tenni becsületünket.

Gyakran előfordulnak felettébb kellemetlen helyzetek is. Vak leányzó „beszélgetett” a neten egy fiatalemberrel, aki nagyon örült, hogy a sors egy ilyen értelmes teremtést ajándékozott neki. Fiatal hősnőnk fogyatékos mivoltát egy darabig titkolta, végül azonban színt vallott. A srácnak nem volt kedve további csevegésekhez. A kis hölgynek rosszul esett az elutasítás, ám végül szomorúságán és csalódottságán humorérzéke kerekedett felül. Kreált magának egy fantomkaraktert: plázacicaként vette fel a kapcsolatot a fiatalemberrel. Igyekezett a lehető legbutábban fogalmazni, valamint az allűröket is hitelesen tolmácsolta. Nagy volt a siker. Hetek múlva már a srác ismeretségi körében is híre ment, hogy egy igazi vadmacska kószál a láthatáron. Udvarlók hada küldözgetett elektronikus leveleket.

Bizarr sztori következik: először nevettem rajta, később viszont szíven ütött. Leszbikus lány a világhálón fedezte fel álmai szerelmét, akiről viszont kiderült, hogy a szexualitás hagyományos formáihoz ragaszkodik. Mit lehet ilyenkor tenni? Tudjuk, hogy a vágy elvakíthat. A hölgy ezek után férfinak adta ki magát a levelezései során. Szerelmének tárgya nagyon megörült az értelmes, figyelmes, okos fiatalember közeledésének. Szakított párjával, mellesleg pedig egyre türelmetlenebbül várt a személyes találkozóra. Nos, a „kedves, tündéri srác” kénytelen volt leleplezni magát. Szíve választottja mély depresszióba zuhant: ő ragaszkodik a férfiakhoz, ám ilyen fantasztikusan elbűvölő személyt aligha fog találni. Sajnos életét máig nem tudta rendbe hozni. Kínos és tragikus helyzet… Inkább ne játszunk egymással!

A személytelenség varázsa

Bizonyos emberek beérik a digitális csevegéssel. Mondjuk a telefon-szex is remek üzletnek bizonyult… Nos, a billentyű-betyárok nem akarnak személyes találkozót: beérik a flörtöléssel, valamint pajzán üzeneteik elküldésével. A kielégüléssel nincs problémájuk. Kétféle típusba sorolhatók: némelyek csak játszani szeretnek gyanútlan áldozataikkal, mások viszont bizarr szórakozásukhoz keresnek maguknak partnert.

A személyes kontaktus problémás: a felek csalódást okozhatnak egymásnak, ráadásul nem tudnak igazán fesztelenül viselkedni. Természetesen a billentyűzet előtt gyönyört keresők nem is vágynak a valódi testiségre. Pusztán a leírt szavak is gyönyörteljes kielégülést okoznak számukra. Felháborító? Valóban. Viszont ne feledjük, hogy az elidegenedés társadalmi probléma! Sajnos a mai viszonyok sokak rosszabbik énjét hozzák felszínre. Mivel a médiumok az egekig emelték az igényszintünket, a kevésbé vonzó küllemű személyek rettenetesen el vannak veszve. Nem csoda, hogy sokan pótmegoldásokat keresnek. Mint a hegyi pásztorok, a papok, na meg a börtönlakók…

A tökéletes „társ”

Nos, ő sajnos a valóságban aligha létezik. De semmi gond, mert az ügyes programozók előbb-utóbb megteremtik a virtuális valóság birodalmát! Megadjuk a kívánt paramétereket, választunk néhány izgalmas élethelyzetet, majd gépünk utasításainknak megfelelően valóra váltja minden álmunkat. Bizarr helyzeteket akarunk? Semmi gond, a digitális világban bármi megeshet! A szimuláció nyilván egyre tökéletesebb lesz, így a meglehetősen tökéletlen valódi partnerünk társaságában felettébb kínosan érezzük majd magunkat, mert az illető mindig a legrosszabbkor panaszkodik fejfájásra, folyton a vécétető lecsukásának elmulasztása miatt zsörtölődik, meg amúgy is annyi baj van vele…

Felmerül egy érdekes dilemma: vajon a virtuális huncutkodást minősíthetjük félrelépésnek? Miért is ne? Bár a digitális aktus nem valódi, mégis nyilvánvalóvá teszi, hogy valódi párunknál sokkal jobbat akarunk magunknak. Természetesen a programozók interaktív megoldásokat is ki fognak dolgozni. Mit jelent ez? A felhasználók fantomszemélyiséget kreálnak maguknak, miáltal a virtuális térben önfeledten szeretkezhetnek. „Drágám, én most azt akarom, hogy úgy nézzél ki, mint Amanda Lear! Kattints az ikonra! Nagyon jó! Nem, a melleid azért lehetnének nagyobbak is! Most már egész jó! Tényleg azt akarod, hogy Delon-fizimiskám legyen? Persze, nem lesz bajszom. Legyek egy kicsit magasabb? Micsoda? Huszonhét centi? Nem lesz ez túl nagy? Édesem, Alain Delon afro-kivitelben tényleg nagyon bizarr kívánság, ám a kedvedért megpróbálhatjuk! Várj, mindjárt megadom a paramétereket! Hol csináljuk? Az Eiffel-torony tövében, fényes nappal? Ám legyen! Megbotránkozó járókelőket is akarsz? Érted mindent, édesem! Nem, a múltkorit felejtsd el! Nem akarom, hogy férfi fantomszemélyiséget kreálj magadnak! Én még rendelkezem szexuális identitással!” Lehet, hogy ez hamarosan hétköznapi szituáció lesz? A felek nem egymásra vágynak, a fantomszemélyiség azonban alkalmas a közöttük tátongó szakadék áthidalására. Legalábbis bizonyos mértékig… Mindazonáltal amíg a virtuális valóság csupán fantáziánkban létezik, valahogy ki kellene bírnunk partnerünket.