Erőviszonyok a hálószobában

Orvos és beteg, tanár és diák, rabszolgahajcsár és rabszolga, ellenőr és bliccelő… Nem is lehet fölsorolni, hányféle variációja lehet az erő-játékoknak, ha a valós helyzeteket a párok a hálószobában próbálják továbbjátszani.
De ha tudatosan megyünk bele, ha nem, tudomásul kell vennünk, hogy a szeretkezés nagy része amúgy is az erőviszonyok megállapításáról – vagy eljátszásáról - szól. Amikor vékony hangon nyafogsz, cicásan alulról fölnézel a fiúdra, amikor az átölel, mint egy nagy, puha védelmező medve, az is erőjáték!

Nem a játszótéren kergetőzünk már vagy pár éve, de azért szükségünk van a kalandra. A szex az ahol ezt megtaláljuk, mert újra azt játszhatjuk, hogy mi döntjük el, ma űrhajósat játszunk-e vagy kalauzosat, és azt is, kit is akarunk eljátszani.


Hát akkor tulajdonképpen miről is van szó?

Miről szól ez az egész? Minek csináljuk? Persze, lehet szexelni erőjáték nélkül is, de nincs kétség, a legtöbbünk számára egy kis szerepjátszás itt-ott csak fűszerezi a dolgot. És vannak párok, akik „komolyan” veszik a dolgot, a doktorbácsis-nővérkés történet eljátszásához ott lapul a szekrényben a megfelelő jelmez, és gyakran elő is veszik.


Játékidő felnőtteknek

A felnőttek - egy része – a szexben éli ki a játékigényét. (ott is…) Úgy érezzük, be vagyunk zárva a munkánkba, a családunkba, és még amikor sportolunk, akkor is szabályok és a győzelem kényszere korlátoz. De az ágyban végre szabadon játszhatunk.

A szex játékok olyanok, mint a gyerekek játékai. Majdnem mindig kiegyensúlyozatlanok az erőviszonyok, és ezt mind a két fél elfogadja, pont azért, hogy a játék az ő kedvükre folyhasson tovább. Mikor két gyerek játszik, legtöbbször simán elfogadják, hogy az egyik a vezető s a másik a segédje. „Én leszek Batman, és te meg Robin” – és mind a kettő lelkes.


Jó, imádjuk az erőjátékokat – de egészséges dolog ez?

Hát persze! Jó levetni egy kicsit a saját bőrünket, és valaki máséba bújni. És segít abban is, hogy nyíltabbak, szabadabbak legyünk az ágyban, hiszen megtehetsz olyan dolgokat is, amiket TE sose tennél meg, a „nővérke” annál inkább.


Próbáld ki!

Csábít a szerepjáték gondolata? Próbáld meg csak tréfaként bevezetni. Jelezd, hogy ez nem komoly, de tudasd azt is, hogy ez téged fölizgat. Vagy csak fokozatosan láss hozzá, szeretkezés közben suttogj a „szerepedhez” illő dolgokat a párod fülébe. A legtöbb hapsi azonnal veszi a lapot, és már folytathatjátok is együtt.

De azért tudd: az erőjáték néha a gyerekeknél is problémát okozhat, Robin bedurcásodhat, ha elunja kiszolgáltatott szerepét, így van ez a felnőtteknél is, ha az egyikük vagy másikuk kényelmetlennek találja már a szerepét. Ezzel mit tegyünk? Egyszerű! Cseréljünk. Eddig ő pálcázta a fenekedet és eleged van már? Ezen túl te leszel a tanár, és hű, micsoda rossz kisfiú! Meglepő, milyen izgató a szerepcsere.


De mi van, ha egyik szerep se csábít, de nem akarod megzavarni túl lelkes párodat?

Egy barátnőm elmesélte, majd megőrült, hogy a hapsiját lelkész-cuccban láthassa. Szerzett hát egy komplett fölszerelést a jelmezestől, de a srác nem akart belebújni. De nem lett az ügyből semmi gáz, mert a szexuális kapcsolatuk amúgy kiegyensúlyozott volt, nem ez volt az első eset, hogy valamelyikük földobott egy ötletet, és azt aztán vagy elfogadták, vagy nem. Sose volt belőle harag.

A lényeg az, a párok végül is két külön személyből állnak. Ha olyasmit tudtok kitalálni, ami mindkettőtöknek tetszik, játszhattok együtt. És ha az arról szól, hogy rendőrnek vagy bankigazgatónak öltözöl, hát legyen!