Megoldás és gyógyulás akkor születik, ha a probléma és az eltávolodást okozó lelki sebek megfelelően kezelve vannak, és a felgyülemlett feszültségek nem söprődnek többé szőnyeg alá. Az érintett pár végre kinyitja a szemét és elindulnak egymás felé a kommunikáció hídján, mert a probléma megoldását égető fontosságúnak érzik.

Régen egy nőnek „nagy köténye” kellett, hogy legyen, melynek takarásában sok minden elfért, egy egész házasság története, csalárdsággal, hűtlenséggel, bordéllyal, elhidegüléssel és szexmegvonással együtt. Akkoriban valóban ildomos volt elfojtani mindennemű hálószobai problémát, ellenben ma szomorú, magányos, gyógyulni vágyó szexanorexiások és parlagon hagyott társaik egyre nagyobb számban vesznek részt terápiás foglalkozásokon.

Az okok egyértelműen pszichés eredetűek

Visszavezethető bigott vallásos neveltetésre, miszerint a szex tisztátalan és bűnös dolog, valamint egyáltalán nem illendő. Éppen ezért a szexuális kultúra a nullával egyenlő, az információhiány és a témában való saját esetlensége és járatlansága még inkább elrettenti az illetőt. Az önmagának szerzett, véletlen örömök során pedig órákig zuhanyozik, sikálja testét.

De mi okozza az önként vállalt éhezést egy párkapcsolatokban?

Elmondható, hogy a pszichés zavar máshogy jelentkezik nők és férfiak esetében, más a kiváltó ok, és máshogyan élik meg a perifériára szoruló, elhanyagolt fél szerepét. Egy feminin szerepét tudatosan megélő nő hagyja, hogy a férfi viselje a nadrágot, vagy inkább a koronát. A férfinek éreznie kell, hogy kiteljesedik a férfiszerepben, ami azonban nem jelenti azt, hogy túlzottan dominánssá válik. Manapság hajlamosak vagyunk hurrá-feminizmusban élni, a mellünket döngetjük és eredményeinkkel villogunk, lám, mi mindenre képesek vagyunk férfisegítség nélkül is. Férfi gondolkodásmóddal, férfi problémamegoldó készséggel, férfi módra élünk, csak éppen vaginával. Szingli anyák vagyunk, és tapétázunk, kerítést festünk, csempét fugázunk, mert ez is megy nekünk.

A párkapcsolatban ezt nem tehetjük meg, mert a férfi fejéről letaszítjuk a koronát, összezavarodik, úgynevezett szerepkáosz jön létre. A férfi nehezen viseli, ha megszűnik férfi lenni. Bezárul, akár egy kagylóhéj, potenciazavara lesz, vagy tudat alatti, partnere iránt érzett dühét és frusztrációját szexuális anorexiába fojtja. A partnerét szex-megvonással bünteti, így próbálja valahogyan visszaszerezni a kontrolt. Mit érez ilyenkor a nő? Női mivoltának teljes megsemmisülését érzi, önbecsülése, női önbizalma sárba tipródik, hiszen úgy gondolja, nőként annyit ér, amennyire kívánja a partnere. A hitvesi ágy hideg, mint a jég, a dupla ágyon demarkációs vonal, át aligha léphető.

Munkahelyi teljesítménykényszer, tartós stressz és párkapcsolati monotónia is vezethet szexuális anorexiához, ennek különböző fokozatai lehetnek, előfordul, hogy az érintett fél a másik ember közelségét sem viseli el, a privát szférába való behatolás már feszültséget okoz, az érintés, ölelés egyenesen irritáló. Az ilyen ember például azt is elutasítja, ha a partnere feszültség oldásként meg szeretné masszírozni. A szexanorexiás tévesen úgy gondolja, ha elfojtja és kordában tartja a legősibb vágyat és képes távol tartani magát az ösztönvilágtól, akkor minden más fölött is képes lesz uralkodni.

Szomorú tendencia, hogy a párok sajnos gyorsan lemondanak egymásról és lassú halálra ítélik az egykor jól működő kapcsolatot. A szexanorexia türelemmel, és kreativitással tartósan, terápia nélkül is gyógyítható, csak el kellene indulni végre egymás felé nyíltan, őszintén, a kommunikáció hídján. Egy fedél alatt, két lakatlan szigeten gubbasztani egymástól fényévnyi távolságban, ráadásul ugyanabban az ágyban, a lehető legrosszabb megoldás.