Felismerhető a Nagy Ő?

Első körben írj egy irdatlan hosszú listát arról, hogy milyen tulajdonságai legyenek az elképzelt partnernek, lehetőleg fontossági sorrendben. Arra azért figyelj, hogy a „mit várok a másiktól” rovatba ne írj le olyan jelzőket, hogy legyen őszinte, tisztességes, becsületes, megbízható, hűséges, ugyanis ezekre egyhamar úgysem fog fény derülni. Ezeket az alapértékeket felesleges felírni a kritériumaid közé, mert nagyon sok idő és alkalom kell ahhoz, hogy kiderüljön, milyen is egy ember jelleme valójában. Ezután írj egy hosszú listát arról is, hogy mik azok a tulajdonságok, amelyekkel biztosan nem tudsz kompromisszumot kötni. Meg tudd: kompromisszumot kötni kell! Ugyanolyan károkat okoz nem megkötni a megköthetőt, mint megkötni a nem megköthetőt. Tehát írj le mindent! Ha csak gondolkozol, álmodozol, az nem elég. A legerőteljesebb hatású az, ha mindezt leírod, mert a só elszáll, az írás megmarad, és az ember tudatába valóban beleég, amit leírva lát egy papíron. Utána eldobhatod a papírt, a tartama már úgyis ott lesz valahol hátul, az agyadban.

Ő az, de mégsem

A probléma az, hogy amikor találkozol valakivel, és úgy gondolod, hogy vele el tudnál képzelni egy komoly kapcsolatot, akkor egyszerűen szelektív vakká válsz. Ott van az orrod előtt az az elfogadhatatlan hiba, amit fel is írtál, és mégis csapdába esel. Hihetetlen képessége az agynak, hogy amit az ember nem akar látni, azt nem is látja. Mert tudod, hogy ha meglátnád, akkor azonnal kirúgnád a pasit, de érzed, hogy végre szerethetsz, és örülsz, hogy végre van valakid. Ez rettenetes csapda, mert amíg a szerelem lángol, addig nem kell kompromisszumot kötni, de amikor elszáll a rózsaszín köd, akkor ott áll előtted ugyanaz az ember, te azonban mérhetetlenül el kezdesz haragudni rá, mert olyan, amilyen. Az a baj, hogy amikor összejön két ember, akkor általában nem a másikra kíváncsiak, hanem a saját boldogságukat akarják megélni a másikban. Ezért nem arra törekszenek, hogy megismerjék a másikat, hanem hogy szeressenek és/vagy szeretve legyenek – kinek mi a fontos. Ha pedig ezt megkapják, akkor a többiről nem akarnak tudomást venni. Jól megtréfáltad magad, ugye? Megírtad a listát arról, hogy kit keresel, és akit jó esetben találsz, köszönőviszonyban sincsenek egymással.

Az ember sokszor azt hiszi, hogy a kritérium, amit kitűzött, valóban fontos, aztán kiderül, hogy hasznos ugyan az elvárások listája, de aztán bal kezeddel lazán a hátad mögé kell dobni a papírt, mert sokkal lényegesebb nyitottnak, befogadónak maradni, és fenntartani a lehetőségét annak, hogy jön valaki egészen más paraméterekkel rendelkezik, és te mégis azt mondod: jaj, Istenem, Ő az! Ebből is látszik, hogy ennyire nem tudja az ember, hogy kivel lehet boldog. Egyszer csak jön valaki egészen más, és… Ezzel azonban döbbenetesen nem vagyunk tisztában.

Igények kontra felesleges elvárások

Sokszor az a legnagyobb gond, hogy a nők kicsit sokat várnak el a másik nemtől. Sokan azt mondják, hogy „azért nem találok magamnak párt, mert túlságosan igényes vagyok”. Olyan kategória azonban, hogy „túl igényes”, nem létezik. Legfeljebb azt kell átgondolni, hogy nincsenek-e felesleges elvárásaid. Ha ugyanis racionálisak az elvárásaid, akkor nem lehetsz túl igényes. Az igazi sikert azok az emberek érik el, akik a számukra legjobbal elégszenek meg. Tehát ha saját magadtól is a legjobbat várod el, igenis jár neked az, hogy a másikban is a legjobbat kapd! Ahogyan te értékeled magad, azt a színvonalat várhatod el a másiktól is.

A 4 alapvető feltétel

Van négy alapvető feltétel, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ezek hiányában hosszú távon nem fog működni egy kapcsolat.

A párkeresés gyakori problémái

Van két gyakori probléma a társkeresésnél – az egyik, amikor kiderül arról az áldott jó emberről, hogy nős. Kétféle jellegzetes férfitípus van: az egyiknek mindig van szeretője, és egy betanult, biztonságos dumája. Ő nem válik el, általában hosszú évek óta nincs kielégítő szexuális kapcsolata a feleségével, érzelmileg régen elsivárodtak, csak úgy éldegélnek egymás mellett, de összetartja őket a gyerek, a közös múlt, és a vagyon. A másik típus a rosszabb: a „majd mindjárt elválok” férfiak, akik általában azt szokták mondani, hogy a gyerek most még kicsi. A nő pedig vár türelmesen, hogy amikor majd a gyerek elvégezte az általános iskolát, akkor majd jön az az édes ember. Ám, amíg le nem érettségizett, addig nem lehet otthagyni a családot, mert az helyrehozhatatlan törést okozna a gyerek lelkében – majd elválik, ha leérettségizett!

Egyes nők több évet is el tudnak tölteni egy ilyen kapcsolatban, mert amikor a pasi azt érzi, hogy már nagyon ég a lába alatt a talaj, akkor valahogy kiügyeskedett otthon egy szabad hétvégé, hogy bebiztosítsa magának továbbra is a szeretőjét. Ezek az ambivalens kötődések azért jelentenek csapdát, mert sokkal nehezebb megszabadulni tőlük, mint egy normális kapcsolattól. Ha egy normális kapcsolat nem működik, akkor az ember előbb-utóbb azt mondja: ne haragudj, váljunk szét, mert ez nincs közös utunk. De a „majd elválok” viszonyokkal az a baj, hogy a nők mindig azt mondják: ha március 31-ig nem jön el, kirúgom. Aztán, amikor eljön a március 31, és az az édes ember természetesen ismét otthon marad, akkor megint talál valami ürügyet: beázott a tető, meg kell javíttatni, de ha elkészül, akkor jövök. Ez ugyan már a százharmincadik kifogás, de a nő azt gondolja, most aztán már tuti, hogy a tetőfedés után tényleg eljön. És mivel már annyi éve vár rá, egyszerűen nem meri kirúgni, mert mindig azt hiszi, hogy a következő kitűzött időpontban tényleg megkaphatja zoknistól, gatyástól ezt az áldott jó embert. Az ambivalens kapcsolat tehát hihetetlenül szoros kötődést jelent, amit nagyon nehéz felszámolni, pedig olyan megalázó lehet, hogy képes elnyomorítani az ember lelkét.

Van még egy nagyon fontos kérdés, amire figyelni kell, ha fiatal vagy középkorú vagy. Akarsz-e gyereket, vagy sem? Ha egy nő tudja, hogy szeretne gyereket, fel kell tennie magának a kérdést: annyira szeretnék, hogy nem is találkoznék olyan férfival, aki egyáltalán nem akar? Erre jön a válasz mélyen, legbelülről: de találkozom vele, és majd ha úgy alakul, rábeszélem. Ha te is ebben a cipőben jársz, nagyon vigyázz! El fog telni egy év, két év, három év, és a fickó azzal fog takarózni: én előre szóltam, hogy nem akarok gyereket. Abban soha nem szabad bízni, hogy majd rábeszéled, ha egyszer ő nem akar. Arról nem is beszélve, hogy a természet sajnos olyan kegyetlen, hogy a nőknek a biológiai órája nyomasztó gyorsasággal ketyeg, és a győzködés évei alatt esetleg kifuthatsz az időből. Ha kettőtök életperspektívájában összebékíthetetlen ellentét van, akkor lehet bármilyen nagy a vonzalom, bármilyen jó a szex, az első pillanatban azt kell mondani, hogy NEM! Csak az elején lehet ugyanis nemet mondani, de amikor már beleszerettél, akkor irdatlanul nehéz kiszállni. Ha tehát azt veszed észre, hogy szöges ellentét van aközött,a mit te akarsz, és amit ő akar, ne bízz abban, hogy ez meg fog változni, hanem lépj tovább, és keress olyat, aki ugyanazt akarja, amit te.

Kisgyermekes anyuka társat keres

Makacsul tartja magát a közhiedelem, hogy kisgyerekkel senkinek sem kell az ember lánya. Hát már miért ne kellene? Ha valakinek pici gyereke van, akkor lehetőleg olyat keressen, akinek szintén pici a gyermeke. Mert egy férfi életritmusát, akár maga neveli a gyerekét, akár csak „vasárnapi apuka”, mindenképpen meghatározza a gyerek. Óvodaszünet, ünnepek, karácsony, húsvét – arról nem is beszélve, hogy egy férfi, aki maga is apa, sokkal jobban megérti a kisgyerekkel adódó problémákat. Az a férfi, akinek nincs gyereke, nem igazán érti, hogy bizonyos esetekben miért kell lemondani az esti randevút, ha például a kicsinek közel 40 fokos láza van. Aki maga is apa, annak ez természetes.

Ne ess bele abba a csapdába, hogy ha egy darabig nem jön össze a partner, akkor feladod, és rááldozod az életedet a gyerekedre. Azok a szülők, akik így döntenek, később rendszerint a számlát is benyújtják gyermeküknek. Általában nem engedik őket felnőni,, nem engedik kirepülni, nem engedik önálló életet élni. Ezt nem szabad megtenni egy gyerekkel!

A szerelem kell vagy Ő?

Lehetsz olyan lelkiállapotban, hogy elöntenek az érzelmek, mert már nagyon régen szerettél szerelemmel egy férfit, már benned van ez a felfokozott lelkiállapot, csak kellene hozzá egy alany. Ez egy veszélyes helyzet, mert ilyenkor hajlamos az ember elkövetni egy hatalmas típushibát: statisztát keres a főszerepre. Az érzelem meg van, már csak egy partner kell, akivel el lehet játszani a darabot. Ám eddig hiába tartottál szereplőválogatást, a jelentkezők között nem volt ott a főhős. Mivel azonban már annyira bemutatnád lelked színdarabját, türelmetlenül ráosztod a főszerepet egy statisztára, hogy végre tető alá hozd az előadást. A baj az, hogy előbb-utóbb sajnos találsz egy, erre a szerepre teljesen alkalmatlan, tehetségtelen figurát, te azonban egy pillanat alatt felöltözteted képzeletben, és meg is teremted azokat a helyzeteket, amelyeket már kigondoltál magadban. Minden úgy zajlik, ahogy vágtad – mégis marad benned egy hiányérzet. Valami nem is édes, nem is keserű, de bizonyosan nem önfeledt érzés, valahogy ez mégsem az. Nos, ez azért van, mert ő nem Ő! És ezután jön a törvényszerű kiábrándulás, pedig szerencsétlen fickó az égvilágon nem tehet semmiről.

Persze az is megér egy misét, amikor belőled akarnak statisztát faragni. Találkozol valakivel, aki végre rokonszenves, és éppen elkezdenél azon gondolkozni, hogy vajon lehetne-e ebből valami, amikor azt veszed észre, hogy túl gyorsan pörögnek az események. Olyan természetellenesen gyorsan jön a szerelem, a holtomiglan-holtodiglan, mint amikor megnyomod a gyorsítót egy videón, és nem lépésről-lépésre bontakozik ki a cselekmény. Ebben az esetben jobb, ha résen vagy, mert lehet, hogy a fickó fejében van készen a történet, és téged akar belerántani a statisztaszerepbe.

Orvosság magány ellen?

Még mindig ott tartunk tehát, hogy valójában az előtted álló férfi kell-e neked, vagy a szerelem érzése, amit általa megkaphatsz? Sőt, lehet, hogy nem is kifejezetten a szerelemre vágysz olyan hevesen, mindössze gyűlölöd már az egyedüllétet. Belemész egy kapcsolatba, mert már eleged van a magányból, és itt van valaki, aki végül is fogyaszthatónak tűnik. Megbeszéled magaddal, hogy ez igenis jó lesz neked, és még örülsz is. De ne feledd, minden elmúlik egyszer! Ennek az óriási örömnek a fénye is kezd megfakulni, és lassan kibontakozik egy alak – maga a fickó, akit választottál. Ha pedig ő nem a nagy szerelem, csak az igazinak látszó tárgy, akkor az agyad el kezd ébredezni. Szavak, mondatok villannak fel arról a listáról, amellyel a cikket kezdtem, és amire azokat a feltételeket írtad, amelyekkel nem tudsz kompromisszumot kötni. És ha jobban belegondolsz, nagy részük rá is illik erre a fazonra.

Néhány dolog, amiből sejtheted, hogy talán Ő az

Megeshet, hogy nem olvasod végig az egész írást, mert nincs rá időd, vagy türelmed. Összefoglalásként álljon itt néhány sor, hogy mégis derengjen valami arról, honnan tudhatod meg, hogy valóban ő a Nagy Ő.

Kétségkívül, biztosan ő a nagy Ő

Sokszor nem lehet meghatározni vagy megmagyarázni, hogy az a valaki miért az Egyetlen, a Tökéletes. Ha az életed, szebb és ragyogóbb vele (az idegesítő szokásai és a focimániája ellenére is), ha minden reggel boldogan ébredsz az oldalán, és nem tudnád nélküle elképzelni az életedet, és mosolyogsz, amikor rágondolsz – tudd, hogy Ő az.