Nézd meg az anyját, vedd el a lányát?

Így történt Misiékkel is, ahol egy barátnőnek tűnt fel a hasonlóság. Amikor a barátnő meglátta Misi édesanyjának leánykori fényképét, azt hitte, a barátnőjét - Editet - látja valami harminc évvel ezelőtti maskarában. Megkérdezte, hogy hol készült róla ez a kép, és akkor derült ki, hogy nem is őt ábrázolja, hanem az anyósát. Misi - bár tagadja - ugyancsak meglepődött a hasonlóságon. A történet nem egyedi, noha egyáltalán nem törvényszerű a külső hasonlóság.

Szabadabb párválasztás

Régebben erőteljesebben érvényesültek a hagyományok, és a közösség jobban beleszólt a fiatalok életébe. Az idősebb generáció értékrendjét követendő mintának tekintették. Noha napjainkban a fiatalok egyre több szabadságot élveznek, mégis erősen hatnak rájuk azok a „programok", amelyeket a szüleik házasságával kapcsolatos tapasztalataik és a társadalmi igények tápláltak beléjük. Ez pedig a partner kiválasztásában is érvényesül. A szakemberek szerint jövendő házastársunkat aszerint is „teszteljük", hogy mennyire hasonlít a felfogása, az életvitele szüleinkéhez. Persze nehéz is lenne olyan partnerrel leélni az életünket, aki mindent másképp lát.

Anita és Péter sem bírták sokáig. Anita a mindig spórolós - egyedülálló - mamája ellen, míg Péter szülei nagyvonalúságával szemben dacolt. Nem tudatosan, de mindketten a hőn áhított ellentétet találták meg a másik családjában. Míg együtt jártak, ment is minden, mint a karikacsapás, nem szóltak bele egymás pénzügyeibe. Aztán összeházasodtak... Péter szüleitől kaptak egy kis lakást, amit nekik már csak be kellett rendezniük. Péter villamosmérnökként dolgozott, Anita pedig utolsó éves volt az egyetemen, gyereket még nem terveztek. Eljárkáltak a barátaikkal kirándulni, utazgattak, színházba mentek. De Péter egy idő múlva már azzal nyaggatta Anitát, hogy inkább bútorra, kocsira, babaágyra gyűjtsenek. Ő azonban világéletében azt látta, hogy anyja kuporgatja a pénzt, nem lehet torkoskodni, egy szelet csokit csak úgy megenni. Érthető tehát, hogy - ha csak egy ideig is, de - jól akart élni. Három év múlva elváltak. Szeretik egymást ma is, de nem tudnak ezekben a dolgokban megegyezni.

A szakemberek szerint a párválasztás után a kapcsolatokra is rásüti bélyegét a gyerekkori minta. A partnerek viselkedése is többé-kevésbé programozottan zajlik le. Ez a gyermekkorban bevésődött programsor - természetesen nem tudatosan - meghatározza és irányítja a felek közös életét. A fiatalok szüleik egymáshoz való viszonyát, a közöttük lezajló történéseket - erőfeszítéseiket, egyezkedéseiket és küzdelmeiket - ismételik meg saját párkapcsolatukban. Ez a program határozza meg azt is, hogy hány gyermeket szeretnének, és hogyan képzelik el a gyermeknevelést.

Szerelemből pokoljárás

Azonban a programba néha olyan hiba is csúszhat, ahonnan nehéz a menekülés. A szülők közötti kóros kapcsolatformák is megismétlődhetnek gyermekeik későbbi párkapcsolatában. Gyakori például, hogy az iszákos apa lánya olyan férjet választ, aki előbb-utóbb maga is alkoholistává válik.
Anna is pont olyan férfit talált, aki brutális apja szakasztott mása. Kétszer ment férjhez, de egyik sem volt az igazi. Szerelmi házasságból pokoljárás lett mindkettő. Amíg a fickók udvaroltak, minden rendben volt, csak később jött a feketeleves. Éppen terhes volt, amikor először elverte a férje. Egy nap ugyanis rosszul érezte magát, és arra is képtelen volt, hogy vacsorát főzzön. A párja hazajött, és úgy elverte, hogy a koponyacsontja öt centi hosszan megrepedt. Az orvos azt mondta, hogy jelentse fel, de nem tudta megtenni. Rá egy évre ismét a baleseti sebészeten kötött ki, akkor az orra tört be. Feltűnő novemberi ködben óriási napszemüveget viselni, de muszáj volt. Az eset után elváltak. Édesanyja szerint az asszony arra született, hogy tűrjön. Ő is tűrt eleget, mert Anna apukája rendszeresen verte.

A brutalitás, az alkoholizmus, a lumpen életforma egyre inkább tért hódít. A hirtelen lecsúszott és a váratlanul meggazdagodott réteg egyaránt veszélyeztetett. A válási statisztika egyre növekvő tendenciát mutat. A szakemberek szerint ennek a partnerek közötti versengés az egyik oka.

Az új családmodell

A szülők közti rivalizálás, beteges féltékenykedés, egymás megalázása vagy ellenkezőleg: a másik kritikátlan kiszolgálása a gyerekek életében is megismétlődhet. Az sem véletlen, hogy a szakítást követően új partnereink gyakran kísértetiesen hasonlítanak - minden válóokul szolgáló hibájukkal együtt – az exünkre. Mondhatnánk, hogy a felgyorsult életvitel, a hagyományok feledése, a napi küzdelem a felszínen maradásért újfajta család-modellt kíván. A kérdés csak az, hogy milyen minta alapján.