SZEX, SZERELEM

Soha véget nem érő szerelem

Szerző:

Szabó Anna

A szerelem nem kapcsolat! A szerelem összekapcsol, mégsem kapcsolat. A kapcsolat ugyanis befejezettséget sugall, valami befejezett, kész, lezárult dolog. A szerelem tehát kapcsolódás, mely nem ismeri a pontot – a mézesheteknek van kezdete, de soha nincs vége. Így tekints rá, és olvass tovább!

Miért alacsonyítjuk a kapcsolódás szépségét kapcsolattá?

Miért sietünk úgy? Mert kapcsolódni bizonytalan, míg a kapcsolat biztos. A kapcsolatban van egyfajta bizonyosság¬; a kapcsolódás csupán két idegen találkozása, meglehet, hogy csak egy éjszakára szól, és reggel búcsút mondunk egymásnak. Ki tudja, mi lesz holnap? Mi pedig annyira félünk, hogy bizonyossá, kiszámíthatóvá akarjuk tenni. Azt akarjuk, hogy holnap a mi elképzeléseink szerint alakuljon minden, nem engedünk neki szabadságot ahhoz, hogy a saját útján menjen tovább.

Ha szeretsz együtt lenni valakivel, egyre többet és többet szeretnél belőle. Ha élvezed az intimitást, egyre jobban és jobban szeretnéd feltérképezni. De van a szerelemnek néhány olyan virága, amely csak hosszan tartó intimitás után nyílik ki. Vannak persze átmeneti virágok is; ezek már hat héten belül megjelennek, megfürdenek a napfényben, de újabb hat héten belül örökre el is tűnnek. És vannak virágok, amelyekre évekig kell várni, és megint mások, amelyekre nagyon sok évig kell várni. Minél több idő kell hozzá, annál mélyebbre hatol. Szívtől szívig ívelő elköteleződésnek kell lennie.

Felejtsd el a kapcsolatot és tanulj meg kapcsolódni!

Amint kapcsolatban éltek, elkezditek természetesnek venni egymást – ez minden szerelmi viszony halála. A nő azt hiszi, ismeri a férfit, a férfi azt hiszi, ismeri a nőt. És közben senki sem ismer igazán senkit. Képtelenség ismerni a másikat, a másik mindig rejtély marad. Azt gondolni, hogy ismered a partneredet, nagyon, nagyon hálátlan dolog. Hogyan ismerhetnéd a férfit? Hiszen ez egyfajta folyamat, nem pedig egy dolog. Kapcsolódj hozzá újra, kezdd újra az egészet, és ne vedd természetesnek. Ami pedig a férfit illeti, akivel a tegnap éjszakát töltötted, nézz csak a szemébe reggel! Nem ugyanaz az ember többé, annyira megváltozott. Nagyon sok minden, mérhetetlenül sok minden megváltozott. Ez a különbség a dolgok és az emberek között. A bútorok a szobában ugyanazok maradnak, a nő vagy férfi azonban nem ugyanazok már. Fedezd hát fel őket újra, kezdd elölről! Ez a kapcsolódás.

A kapcsolódás azt jelenti, hogy mindig újrakezditek, és sohasem hagytok fel az erőfeszítéssel, hogy megismerjétek egymást. Újra és újra bemutatkoztok egymásnak, igyekeztek meglátni a mások valóságának megannyi arcát, próbáltok egyre mélyebbre és mélyebbre hatolni belső érzéseinek birodalmába, lényének legmélyebb bugyraiba. Sohasem adjátok fel, hogy megfejtsétek a titkot, ami valójában megfejthetetlen. Ez a szerelem öröme: a tudatosság feltérképezése.

A kapcsolat visszataszító, a kapcsolódás gyönyörű

A kapcsolatban mindkét ember vakká válik a másik iránt. Gondolj csak bele, mennyi ideje már, hogy nem néztél úgy igazán mélyen a kedvesed szemébe? Meglehet, hogy években számolható. Na de ki nézegeti állandóan a saját partnerét? – teszed fel a kérdést. Hiszen már természetesnek veszed, hogy ismered, hogy tudod milyen – minek is nézegetnéd? Sokkal jobban érdekelnek az idegenek, mint azok, akiket ismersz – ismered testük minden porcikáját, ismered reakciójukat, tudsz mindenről, ami történt, és ami újra meg újra történni fog. Egy önmagába visszatérő kör az egész. Csakhogy ez egyáltalán nem így van. Soha, semmi sem ismétlődik, minden új nap új dolgokat hoz. Csak a szemed az, ami régi, az elképzeléseid régiek, a tükrödet belepte a por, és nem vagy képes többé hű képet adni a másikról. Ezért fontos a kapcsolódás! Ennek pedig az a lényege, hogy soha nem tértek vissza a mézeshetekből.

Folytassátok egymás keresését és kutatását, találjatok új módokat, ahogy szerethetitek egymást, új módokat, ahogyan együtt lehettek. Minden egyes ember egy végtelen rejtély, kiapadhatatlan kiismerhetetlen, sohasem mondhatod tehát rá, hogy „kiismertem”. Legfeljebb annyit mondhatsz: „Mindent megpróbáltam, de a rejtély az rejtély marad.” Igazság szerint minél többet tudsz róla, a mások annál rejtélyesebbé válik. Így lesz a szerelemből soha véget nem érő kaland.

Szeretnél még több bölcsességet olvasni az igaz szerelemről? Akkor feltétlenül vásárold meg Oshó legújabb könyvét.

Osho – Szerelem, szabadság, egyedüllét
(Édesvíz Kiadó)

A szerelem az élet legnagyobb kísérlete, és akik anélkül élnek, hogy a szerelemmel kísérleteznének, sosem fogják megtudni, mi is az élet. Örökké a felszínen maradnak anélkül, hogy leereszkednének a mélybe.

A kiindulópont önmagad szeretete kell, legyen. Mindenki ismeri a mondást, hogy „aki nem szereti önmagát, másokat sem tud szeretni”, mert a részleteket tekintve talán vannak köztünk különbségek, de alapvetően ugyanannak az egy természetnek a részei vagyunk. Ha szeretet születik benned önmagad iránt, lesz mit megosztanod a pároddal.

A valódi cél azonban a lényedben végbemenő végső, misztikus egyesülés, hogy ne légy rabja egyetlen nőnek vagy férfinak sem. Azáltal, hogy találkozol a külső nővel, a külső férfival, hogy valóban szereted, lépésről lépésre megláthatod a nőt, illetve a férfit, aki benned él. A külső nő csupán egy út a belső nőhöz; ahogyan a külső férfi is csak egy út a belső férfihez.
Ha rátalálsz erre a belső nőre, illetve férfira, megszabadulsz függőségedtől, amely a külvilághoz köt. A szabadság az ember legbensőbb lényege. Szabadon meg kell élned vágyaidat, legerőteljesebb energiádat, a szexualitást is, így életed közepére érve meghaladhatod, s ezzel képessé válhatsz arra, hogy egyedül is boldog legyél.

Hiszen bármit is teszel, egyedül vagy, mert ez a természetes állapotod: egyedül születtél, és egymagad is fogsz meghalni. A köztes időben elfoglalod magad mindenfélével, hogy ne kelljen szembenézned a ténnyel: egyedül vagy. Ám ha szabadon megéled és megismered önmagad, felébred benned a végtelen szeretet, és egyedülléted sem üres magány lesz többé, hanem tartalmas, örömteli állapot, amelyen – ha úgy adódik – szívesen osztozol embertársaiddal.