Szerelem vagy barátság?

„Mint ember, csodálatos! Testvéremként, barátomként szeretem.” A visszautasított személy köszöni szépen, de szívesebben dőlne kardjába, semmint ilyesmit kelljen hallania. Mert ugye partnernek azért mégsem elég jó. Tragikus.

Gyáva voltam ahhoz, hogy a lányokat, akik valamiért nem vonzottak, nyíltan felvilágosítsam érzéseim természetét illetően. Inkább kerülőutakat jártam: azon ügyködtem, hogy minél inkább kiábrándítóan hassak az érintettekre, mert jobbnak láttam, ha sikerül megutáltatni magam. Szegények inkább érezzenek haragot és dühöt, mint megalázottságot! Előadtam az önző, csapodár, komoly viszonyra teljességgel alkalmatlan művészfigurát. Szándékosan megbízhatatlanul viselkedtem, ráadásul kizárólag az engem érdeklő témákról voltam hajlandó beszélni. Működött a módszer. Egyszer még régi kedvesemet is felkértem némi segítségnyújtásra: hitegetett barátnőmet kellett a kicsikének eljátszania. Nem voltam egyenes, de legalább sikerült eljutnom bizonyos felismerésekhez. Nem tagadom, hogy hasonló helyzetben valószínűleg ma sem viselkednék másként, viszont már tisztában vagyok a bajmegelőzés lehetőségeivel is.

Kerüljük a csapdákat!

Hiszen már legtöbbször az első találkozások alatt kiderül, hogy akarunk-e többet vagy sem! Jókat beszélgethetünk, egyezhet az érdeklődési kör, de ha valamiért a másik fél nem hat zsigereinkre, tisztázzuk inkább a helyzetet, mégpedig időben! Én közvetlen, az átlagosnál gondoskodóbb típus vagyok, ezért is kerültem bajba. Barátként is többet adtam a kelleténél, aztán persze törhettem a fejemet a megoldás lehetőségein. Miért szépíteném? Félreérthető voltam! Hibáztam, éspedig nem is egyszer. Ma már tudom, hogy a hölgyek, akiket barátaimként kezelek, nem kaphatnak annyi figyelmességet, mint amennyivel szolgálhatnék. Mert egy darabig rengeteg örömteli pillanatot szerezhetek, idővel viszont a félreértések tisztázásának terhét kell cipelnem. Nem szervezek esti találkozókat, és nyíltan beszélek magánéleti kötelezettségeimről is. Nehezen viselem a helyzetet, hiszen emberileg fantasztikus teremtésekről van szó. De hosszú távon mindenki sokkal jobban jár.

Különösen problémás volt a helyzetem, amikor életemből hiányzott a társ. Ma már adott helyzetben úgy alakítom a beszélgetések menetét, hogy tisztázhassam igényeimet és a vonzalmam kialakulását garantáltan ellehetetlenítő tényezőket, valamint felhívassam a figyelmet a rossz, elviselhetetlen tulajdonságaimra.

Szerencsém van, mert határozottak az elképzeléseim. Ugyanakkor szerelmet sem érzek első látásra. Nem csoda, hiszen szemeim nagyon gyöngék. Esküszöm, hogy időnként áldásnak érzem a fogyatékosságot: rám ugyanis valóban csak a kisugárzás hat. A mélyebb vonzalom kialakulásához időre van szükségem, ugyanis az érintett hölgy teljes lényét akarom imádni, rossz tulajdonságaival együtt! Nem hiszek a részleges kötődésben. „Ezt szeretem belőle, viszont ezt és ezt alig viselem el…” – hallom ismerőseim helyzetértékeléseit. Lehet, hogy az én hozzáállásom alapvetően elhibázott. Mindent vagy semmit? Vagyis hiányzik belőlem a kompromisszumkészség? Igen! Ugyanis a szerelemben a félmegoldások szerintem kibírhatatlanok. A magányt lehet méltóságteljesen viselni, viszont egy rossz kapcsolatban garantáltan tönkremegy az ember.

A teljesség igénye nélkül

Nem kárhoztatom azokat, akik nálam kevésbé maximalisták. Mert ugye sokszor tényleg elegendőnek bizonyul a szexuális összhang, netán a partner társadalmi rangja vagy trendi megjelenése miatt érzett vonzalom. Ugyanakkor látom, hogy sok viszonyból hiányzik az érzelmi harmónia. Szerintem nem árt, ha partnerünk érzelmi, netán intellektuális megnyilvánulásait is értékelni tudjuk. Nagyon kiakadok, amikor embertársaim szidják párjukat, éspedig alapvető hiányosságokat felhánytorgatva. Mert a panaszkodók és nyafogók leginkább magukat minősítik! Amikor párjuk mellett kötelezték el magukat, figyelmen kívül hagyták az emberi tényezőket. Persze mondhatjuk, hogy a hormonok a felelősek. Az erotikus vonzalom azonban a szerelmi viszonynak csupán egyik (bár kétségkívül a legfontosabb) feltétele.

Ha már eddig sikerült eljutnunk: finoman figyelmeztetem a reménytelen szerelmek miatti csalódástól elcsüggedt embertársaimat arra, hogy legyenek nagyon óvatosak a párjukra panaszkodókkal, akik legtöbbször nem új társ reményében akarják szívüket kiönteni, hanem egyszerűen lelki szemetesládát keresnek maguknak. Azért, mert valaki megértő, még nem válik feltétlenül vonzóvá. Sőt, általában az érzéketlen személyek sokkal könnyebben találnak maguknak társat. A kedvesség és a figyelmesség minden emberi kapcsolat szintjén méltányolandó, mindazonáltal a sokszor csalódottaknak, ha sikerült elkerülniük a kiégést, az esélytelenek nyugalmát sugárzó lazaságot ajánlom. Semmi nyomulás, a segítségnyújtási kényszert is gyorsan ki kell iktatni! Ha magunkat nem becsüljük, másoktól sem várhatunk el méltányos viszonyulást! Aki nem akar „csak barát” lenni, ne hagyja, hogy kiszolgáltatottsága túlságosan szembetűnő legyen! Aki fantáziát lát bennünk, előbb-utóbb tisztázza szándékait.

Nem állítom, hogy bármilyen szempontból is jogosult lennék tanácsok osztogatására. Nem érzem a szerelemmel járó gyomorgörcsöt, sokkal inkább az önfeledtséget keresem. Amikor igazán önmagam lehetek, éspedig mindenféle gátlás nélkül, tudom, hogy nem kell félnem a visszautasítástól. Az elfogadottság érzése magabiztosságot ad számomra. Viszont akit szenvedélyek fűtenek, egészen másként viszonyul a helyzethez. Nálam a baráti kötődés alakul át mélyebb vonzalommá. De többen mondták, hogy nem az átlagot képviselem.

Amúgy tisztában vagyok a realitásokkal: ritkán találkozunk olyasvalakivel, aki mind emberként, mind pedig szeretőként is tökéletesnek tűnik számunkra. Nem lehetünk valamennyien szuperhősök, legtöbben komoly hiányosságokkal küzdünk, ezért aligha reménykedhetünk álmaink párjának felbukkanásában. Ugyanakkor igenis formálhatjuk magunkat azért, hogy ne kelljen félmegoldások miatt szenvednünk! Tisztázzuk igényeinket, majd pedig nézzünk tükörbe! Méltóak vagyunk a vágyott személy figyelmére? Vagy elvárásainkat kell csökkentenünk, vagy pedig foglalkozzunk testünk-lelkünk-szellemünk fejlődésével!

Mennyit jelent a külső?

Mivel nagyon csinos lányok társaságával ajándékozott meg a sors, mondhatnám, hogy nem feltétlenül a kifogástalan megjelenés a legfontosabb szempont. Mivel termetem alapján egy gorillához hasonlítok, magam sem értettem, hogy mit keresnek mellettem a törékeny szépségek. Mégis a lélek a fontos? Fenéket! Bizonyos lányok vonzónak találják a mackós, kissé gyermeteg típust: gyengédséget, figyelmességet, ugyanakkor védelmet remélnek. Mi hát akkor a helyzet?

Számítanak a lélek értékei, fontos az intellektuális összhang, mégsem valószínű, hogy egy számunkra nagyon taszító megjelenésű karakter mélyebb vonzalmat ébreszt bennünk. Mindazonáltal nem egyszer hagytak hidegen amúgy csodás idomokkal rendelkező hölgyek, ugyanakkor mély vonzalmat éreztem sokak által jellegtelenebbnek tartott lányok iránt. Nem hiányzott az összhang: nyilvánvaló volt, hogy szükségünk van egymásra.

Mit kezdjünk a kínos helyzetekkel?

Ha már megtörtént a baj, tehát embertársunkban kialakult irántunk a heves, ám számunkra terhes vonzalom, ne hivatkozzunk a baráti viszony lehetőségére! Miért rúgnánk még egyet a szenvedőn? Inkább tudatosítsuk az elutasított személyben az értékeit és lehetőségeit! Ne titkoljuk ellenkezésünk okait! Amennyiben őszinték vagyunk, a szegény kérő fejlődését biztosíthatjuk. De mindenképpen tartózkodjunk a durva, vaskos megnyilvánulásoktól! A rosszul tálalt őszinteséggel ölni lehet, ezért legyünk nagyon óvatosak! Talán a kéretlen kérő külsejének nem sikerült elnyernie tetszésünket. Vajon tehetünk valamit? Amennyiben az illető csak egy picivel szebb az ördögnél, máris gondolkodhatunk a restauráció lehetőségein! Tudatosíthatjuk az ápolt megjelenés, adott esetben a fogyás fontosságát. Mindazonáltal mindig az adott értékekre koncentráljunk! A szembesítés önmagában édeskevés! Inspiráljunk, ösztönözzünk! Tudatosítsuk a delikvensben: bár mi nem érzünk vonzalmat, ugyanakkor vannak mások is a világon!