Most viszont maradjunk inkább annál a felállásnál, hogy beleestünk a barátnőnk volt pasijába. Annyira szeretjük, hogy az már fáj. Nemcsak romantikus ábrándjainkba szőjük bele az illetőt, hanem akár a szexuális fantáziánkban is, csak ő szerepel. Elképzeljük, milyen lenne vele csókolózni, ahogy az ajka az ajkunkhoz ér. Sőt, még kicsit tovább haladva az ábrándozás röppályáján, a szeretkezés gondolata is megfordul a fejünkben, főleg azok alapján, amit a barátnőnk mesélt, amikor még együtt jártak. Ilyenkor a képzelgésünk egy heves érzelmekkel teli verembe visz bennünket, ahonnan már nincs kiút, és úgy érezzük, csak ő kell nekünk.

Mégiscsak a barátnőnk exe...

Mindez nem is lehetne olyan nagy baj, de mégiscsak a barátnőnkkel járt egykor az a férfi. Még ha több idő is eltelt azóta, hogy vége lett a kapcsolatuknak, felmerül a kérdés, hogy szeretheti-e vajon még őt? Annak ellenére, hogy nem beszél róla egyfolytában, attól még érez iránta valamit? Vajon túlélné-e a barátságunk, ha egy ilyen vallomással állnánk elé? Másrészről lehet, hogy ezzel csak feltépnénk vele azokat a sebeket, amelyek már valószínűleg begyógyultak? Természetesen, ha szerelmesek vagyunk, akkor annyira beleesünk a másikba, hogy olyankor nem látunk tovább a szemünknél. Nem figyelünk senkire csak magunkra. Csak k mi számítunk, a világ nem. Ahogy mondják, rózsaszínköd borul az agyunkra és csak őt akarjuk szívünkkel és egész testünkkel. Vajon megéri a szerelemért mindaz, hogy csak úgy eldobjunk egy jó barátságot? Elveszítsük azt a személyt, akinek bármikor kisírhatjuk a panaszainkat? Egy mondás még ide is illik, amit jobb, ha észben tartunk, mielőtt döntést hoznánk. „Pasik jöhetnek, mehetnek, de a barátnő az mindig mellettünk marad". Viszont ott marad a másik oldalon függőben az kétely, hogy hátha mégis az a bizonyos pasi az igazi. Ha elszalasztjuk, a lehetőséget, hogy nem ismerjük meg, akkor lemondunk álmaink lovagjáról?

Egy biztos, ha úgy mentek szét, hogy a felek közösen megegyeztek, akkor lehet esély, arra, hogy a barátnőnk és a pasink is meg lesz. De természetesen a dolognak ezen része emberfüggő. Ha önzetlen a barátnőnk és ő is csak a legjobbat akarja nekünk, akkor nem kell attól félnünk, hogy rámegy a barátságunk. Az viszont érdemes észben tartani, hogy ha fájdalmas volt a végkimenetele, vagyis egyik dobta a másikat, akkor talán nem érdemes kockáztatni. Az elszenvedő fél (aki ez esetben a barátnőnk) talán még titkon reménykedik abban, hogy egyszer újra egy pár lehetnek. Gondoljunk csak bele, nemrég a vállunkon zokogott, most meg hátba támadnánk azzal, ha feltűnnénk a volt szerelme oldalán? Sokat segíthet a döntésben, ha elképzeljük a szituációt fordítva. Ha az ex pasinkkal látnánk kézen fogva sétálni a legjobb barátnőnket, hogyan reagálnánk rá? Ezek után már sejthetjük, hogy mi lehet a válasz arra a kérdésre, hogy „szerethetem-e vagy sem"?