Ahogy bent, úgy kint!

Találd meg a szépséget a napsütésben és a hóesésben! - beszélgetés Ábrahám Edittel

Lassan tíz éve naponta látjuk a tévé képernyőjén. A Barátok közt című sorozatban ugyan az intrikus Klaudiát játssza, mégis országos népszerűségnek örvend. Talán mi nézők jól érezzük a szerepet alakító színésznő kisugárzását. Ábrahám Editet a legjobban a saját szavai fogják megjeleníteni. Olvassátok olyan szeretettel és bizalommal, ahogy ő átadta.


Kedves Edit, több interjúd utolsó mondata, hogy szeretem Ábrahám Editet. Sokat kellett dolgozzál az önképeden?

- Elfogadni és szeretni önmagam egy hosszú út folyamatán keresztül sikerült. Most már olyan egyszerűnek és logikusnak tűnik: ha én nem szeretem önmagam, akkor ki fog szeretni engem? Olyan ez, mint egy szereptanulás folyamata. Színészként nekem ezzel a hasonlattal könnyebb megvilágítanom miről is beszélek. Tudatosan készülsz, keresed a motivációkat, a mélyben meghúzódó félelmeket, tisztázod jó és rossz tulajdonságaidat… aki erre az útra lép, megtalálja belső békéjét, lelke harmóniáját. Évek alatt jutottam el az önszeretethez és érzem, milyen minőségi változást hozott az életembe az önismereti utam.

Milyen családi háttérben nőttél fel?

- Úgy gondolom, hogy a gyerekkorom nagyon szeretetteljes légkörben telt. Nem voltunk anyagiakban gazdag család, de annál több szeretetet kaptam. Megtanítottak a szüleim kimutatni az egymás iránti megbecsülést és szeretetet. Sokat dicsértek, ölelgettek, simogattak, ami számomra önbizalmat adott. A nagybetűs Élet persze nem kíméli az embert, de mindig megbeszéltük az én ügyeimet, számíthattam a támogatásukra és így valahogy mindig visszaültem a „nyeregbe”. Sokáig elsodortak az események. Nem voltam tudatos húszévesen, sőt negyvenévesen kezdtem – jó sok élettapasztalattal a hátam mögött – észlelni, hogy talán nem véletlenül keveredek hasonló szituációba kétszer, háromszor, hogy valamiféle célja van ezeknek a találkozásoknak. Egy-egy helyzetre miért adok erős érzelmi reakciót, míg a másikra órák múlva sem emlékszem pontosan. Rájöttem, hogy a mi életünk úgy van megkomponálva, hogy szenvedések, fájdalmak és sorscsapások mentén válunk éberré. Hét éve elvégeztem egy Agykontroll tanfolyamot, azóta egészen másként tekintek magamra, a saját korlátaimra.

Milyennek érzed magad ma, most, ebben a pillanatban?

- Folyamatos tanulásnak tekintek minden egyes napot és tudom, hogy részt veszek a saját valóságom megteremtésében. Hiszem, hogy életünk végső célja ezen a földön a boldogság elérése. Ha én harmóniában vagyok magammal és a külvilággal, és törekszem a jóra, akkor azt is fogom megtapasztalni. Amennyiben félelemmel vannak tele a gondolataim, folyton aggodalmaskodom, akkor azt fogom bevonzani, azt fogom megtapasztalni. A sorsom tehát nem más, mint a gondolataim tükörképe. Ez a vonzás törvénye, ami most divatos beszédtéma, ahogy „A titok” című könyv is sokak szemét nyitotta fel. Persze én senki helyett nem tudom élni az életét, de igyekszem a környezetemben elejteni egy-egy gondolatmorzsát, mert magamon tapasztalom, hogy milyen nehéz megszabadulni a régi viselkedésmintáktól, az automatikus beidegződésektől.

Mondanál példát?

- Bevonzok még mindig olyan helyzetet az életembe, amitől dühös leszek. Az érzelmi reakciók aktiválnak egy enzimet az agyban, erről láttam egy filmet (Mi a csudát tudunk a világról?) és nagyon plasztikusan megjelenítette, miként esünk ki az adott helyzetből azonnal. A szívverés felgyorsul, olyankor belső remegés fog el, érzem, hogy kiestem a középpontomból, ilyenkor veszek két-három mély lélegzetet és leváltom a gondolatot, nem táplálom tovább. Visszatérek, mondjuk a veled való beszélgetés valóságához, ezáltal rálátást is kapok a problémámra. Hiszen ne feledjük, hogy ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. A dolgok nem történnek ok nélkül. Ha viszont folyton a múlton rágódsz, és a jövőért aggódsz, akkor nem vagy jelen a mostban. A pillanatot kell elfogadni annak, ami. A napsütésben és a hóesésben is megtalálni a szépséget. Kimondani olyan egyszerű, de naponta külön energiát kíván tőlem ez a fajta éberség. Próbálom magam átadni ennek a filozófiának, mert igaznak érzem.

Tapasztalataid szerint a megbocsátás nem szünteti meg az énünkkel folytatott csatározásokat?

- Megint az tudom mondani, hogy bizonyos dolgokról beszélni könnyebb, mint gyakorolni. A megbocsátás segít megállítani a harag és a sértettség újratermelődését, könnyebbséget hoz a lelkünkbe. Szó szerint nem tudom idézni, de úgy emlékszem a Bibliában van olyan tanítás, hogy ne legyen az ember haragtartó. Ezekért az üzenetekért érdemes időről időre fellapozni ezt a sokak által szentnek tartott könyvet.

A te világképedben milyen szerepe van Istennek?

- Az egész életünket olyan pontosan tervezett, olyan belső rend hatja át, amit kizárt, hogy ne egy intelligens energia alkotott volna. Nevezhetjük Istennek, Univerzumnak, Teremtő Gondolatnak… tiszteletben tartom mindenki saját véleményalkotását erről a kérdésről, hiszen mindannyian a saját kiteljesedésünkön munkálkodunk. Úgy látom, az Istenhez való viszonyát mindenkinek tisztáznia kell, halogatni lehet, de az önismeret és a szellemi törvények kutatása összefüggenek. Valamennyiünket áthat ez az energia, valahol tehát egymással és Teremtővel is egyek vagyunk. Tíz éve olvasok ezoterikus könyveket, sok-sok idő alatt érlelődtek meg bennem ezek a gondolatok.

Saját bőrödön tapasztaltad, amikor a karrier helyett életed egy pontján a kisfiadat választottad, hogy minden kiegyenlítődik: ha feltétel nélkül adsz, azt az Univerzum visszaadja.

- Nem okozott bennem dilemmát a döntés, hogy a két hetes kisfiamat vagy egy filmszerepet válasszak. A drága kis jövevény mindennél többet jelentett nekem. Egy színésznő mindig kis lelkifurdalással éli meg az anyaságot… egy év nyolc hónap után mentem vissza dolgozni, a mai eszemmel tovább maradtam volna mellette, de már megbocsátottam magamnak. Úgy fordítottam le az akkori viselkedésemet, hogy új impulzusra volt szükségem. Jobban járt a kisfiam egy kiegyensúlyozott anyával, mint olyannal, aki a hiányait számolgatja és kesereg. Emlékszem mindig korán mentem érte, akadtak szabadnapjaim, amikor be sem vittem a bölcsibe. Tudom értékelni, hogy színészként az időbeosztásom rugalmasabb, mint egy olyan anyukának, aki egyhuzamban nyolc órát dolgozik. A hivatásomban a siker tényleg hosszú évek után talált meg, de én elfogadom, hogy… Isten malmai lassan őrölnek! Mindennek pont akkor van itt az ideje, amikor megértél rá és ezt valószínűleg az égiek jobban tudják. Mélyen hiszem, hogy amit az ember nagyon szeretne, azt egyszer megkapja. Nem előbb, nem később… pont akkor. Müller Péter mondata jut eszembe: „Amit nagyon akarsz, az a jövőben már megvan valahol. A kérdés, hogy mikor találkozik össze a te jeleneddel!” Egyszer biztos és ebben nekem jó hinni. Mindig szerettem volna országos hírű, sikeres és kedvelt színésznő lenni. A közönség irántam tanúsított szeretete – annak ellenére, hogy intrikus szerepet játszom – megható a számomra. A legtöbben nem mosnak össze Klaudiával, a konzervatív üzletasszonnyal, tudják, hogy az igazi önvalóm egészen más. Amikor elcsattan egy pofon a forgatáson, mert beleírták a forgatókönyvbe, a felvétel után mindig összepuszilom a kollégát és sűrű bocsánatokat kérek. Ha néha visszanézek egy epizódot, azt a jelenetet szeretem, ahol nincs szöveg, hanem a szememmel játszom. Jó megbizonyosodni róla, hogy a képernyőről is lejön, amit szerettem volna kifejezni: a haragot, az örömet, a boldogságot. Évtizedekig a közelébe sem voltam az álmomnak, most pedig az élet mindenért kárpótol, amit én köszönettel és hálával fogadok. Ha lehet tanácsot adnom, azt javaslom: legyetek türelmesek, mert amit szeretnétek, biztosan meg is kapjátok!

A párkeresést hogy élted meg?

- Hullámzóan. A görcsös akarással biztosan nem mentem semmire. A Micimackóban is azt olvashatjuk, hogy a sárga bundás mackó találja meg Füles farkát, pedig esze ágában sem volt keresni. Ez a mese egyébként tekinthető taoista bölcsességek fűzérének. Akkor találod meg a párod, amikor nyitottá válsz egy szeretetteljes kapcsolatra és a párod tükrözni fog téged. Légy éber kedves Olvasó! Ne keseredj el, ha nincs pénzed és magányos vagy, változtass a hozzáállásodon, légy kitartó és látni fogod, hogy meg lesz az eredménye. Napi önvizsgálat, éberség és elégedettség kell ahhoz, hogy tisztán tudd, egyáltalán mit szeretnél! Ne feledd, hogy minden szó számít, fogalmazz minél pontosabban. Az én küzdelmem a megfelelési kényszeremmel napi szinten zajlik. Elvégeztem nemrégiben egy tanfolyamat, amit életterápiának nevez kitalálója, Csattos Ilona. Általa értettem meg, hogy a maximalizmusommal mindig olyan helyzeteket teremtek, olyan embereket vonzok be, akik ezt is várják tőlem. Úgy érzem az életem fontos feladata, ezt elengedni.

Az ezotéria útján lévők közül sokan megszenvedik a régi barátok elvesztését, akik a bennünk zajló változásokkal nem tudnak azonosulni, elkezdenek értetlenül viszonyulni hozzánk. Te miként viszonyulsz a változásokhoz?

- Azt próbálom tudatosítani – a megfelelési kényszerem szemüvegén át -, hogy nem akarok megfelelni az elvárásoknak, megkérdőjeleződtek bennem azok a régi értékrendek, amelyek mentén berendeztem az életem. Nem foglalkozom azzal, ha valakit zavar, hogy nincs kivasalva élére a nadrágom…ha ő szeretné azt az ítélkezést rólam dédelgetni, megteheti, de akkor az róla szól, én attól még kiegyensúlyozott maradok. Valahogy a külsőségekről a figyelmemet sikerült önmagamra irányítanom.

A horoszkópról azt nyilatkoztad, hogy nem árt tudni a születésünkről néhány dolgot. Elolvasod a napi előrejelzéseket?

- A fiam fogalmazott jól, az bulvár ezotéria, ami tetten érhető a női magazinoktól kezdve az egész sajtóban. Felhívja a figyelmet valamire, de ne felejtsük el, hogy a gondolataink teremtenek, tehát ügyeljünk rá, milyen végkövetkeztetésre jutunk egy-egy előrejelzésből. Számomra jelzés értékűek ezek a mondatok, mert én teremtem a magam valóságát. Bármire predesztinálnak bennünket a születésünkkor jelenlévő bolygók energiái, bármennyire van az életünknek egy határozott kifutása, azt gondolom, hogy szabad akarattal döntünk a sorsunk felől. Elfogadom, hogy lelki támaszt jelenthet egy-két pozitív mondat, némely tulajdonságunkhoz könnyebb viszonyulni azáltal, amit a horoszkópban olvashatunk. Teljesen rossz ember nincs. Kisbabaként jövünk az egységből és a harmóniából, aztán jön a kiképzés és a cél újra visszatalálni az egységbe. Ezen munkálkodom én is.

Köszönjük az őszinte beszélgetést!

Ábrahám Edit könyv toplistája:

Dethlefsen: A sors, mint esély
Tolle: A most hatalma
Byrne: A titok