Kaiho - keserédes finn hangulat

Millenáris, Fogadó padlás


A kaihot úgy kell elképzelni, mint egy hol vidám, hol bús, hol csintalan, hol merengő, hol extatikus, hol nyugodtra váltó hangulatot, amely akár egy vásári mulatságban, akár egy hatalmas megapop koncerten ugyanúgy megteremti akár a melankólikus, akár a vidám hangulatot.

Tuure Kilpeläinen

Tuure Kilpeläinen lehengerlő személyiség. A pop-rock valamennyi csínját-bínját ismeri, remek és szórakoztató előadó, nagyszerű dalok szerzője. Erőteljes hangját instrumentális zene kíséri. Nem a gépzene ünnepe tehát ez: hangzása divatosan régies, Bob Dylanre és Norah Jonesra emlékeztet. Kilpeläinen mégsem a retrót lovagolja meg: saját élményeken alapuló éneke kivételesen őszintén hat.

„A dallamában magával ragadó, hangszerelésében következetes zenéjének hangulatát vonósok, harmónium vagy a hagyományos rockzenekari felállás támogatja. Zenéjében különösen érdekes a finn férfi előadókra jellemző önsajnálat, mártíromság és az élet igazságtalansága miatti panasz hiánya. A dohogást sikeresen pótolja optimista látásmódja és önkritikus mérlegelései.” (Laura Haapala, Seura)

Tuure Kilpeläinen mindhárom eddig megjelent albuma („Tuure Kilpeläinen" - 2003, ”Just" - 2005, ”Kysymyksiä sudelle" - 2006) egyaránt nagy szakmai és közönségsikert aratott. Megkapó dalszövegei a finn fiatalok hétköznapi életéről szólnak: szerelemről, vágyakozásról, életről és halálról. Kilpeläinen dalai sűrűn hallhatóak, de számos finn énekes (például Jonna Tervomaa, Jorma Kääriäinen, Jippu, Jani & Jetsetters) is ismertté tette őket.


Timo Kiiskinen

Timo Kiiskinen a finn keserédes zene mestere, hosszú évek óta számos kiváló érzelmes és bensőséges dal szerzője és előadója. Ami Portugáliában a fado, Spanyolországban a flamenco vagy Amerikában a blues, az Finnországban a Timo Kiiskinen képviselte kaiho, a keserédes muzsika, amely a szláv és a nyugati folk-rock, a country és a blues hagyományaira épül. Timo Kiiskinen Finnország válasza a brazil Caetano Velosóra vagy az amerikai Neil Youngra.
Kiiskinen Omalla maalla c. albumának van talán a zenéjére legtalálóbban utaló címe, amely lefordítva annyit jelent: saját földön. E cím pontosan rímel ütős szövegekkel és sodró zeneiséggel bíró zenéjének mesterkéletlen nyitottságára és letisztultságára. Melódiái élményszerűek, úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindent tartalmaznak, amit csak kell, ugyanakkor egyetlen felesleges szó vagy ütem sem tűnik fel bennük. A finn zenei szcénán talán senki sem állította még egymás mellé a szerelem és a halál érzetét eddig olyan borzongató szépséggel és emelkedettséggel, mint Harangok című számában Kiiskinen.
Kiiskinen dalait letisztult akusztika és lágyan zengő gitárjáték kíséri, irigylésre méltó dallamteremtő érzékről árulkodva. A Kaikki muuttuu (Minden változik) és az Ainutkertainen (Egyszeri) lecsupaszított pop-slágerei költői mélységeket tárnak fel.

Tuure Kilpeläinen: ének, gitár
Timo Kiiskinen: ének, gitár

Támogató: Finnország Budapesti Nagykövetsége