Öt dolog, amikről nem tudtad, hogy emberekről kapták a nevüket

Szaxofon

A szaxofont 1840-ben találta fel a belga Antoine Joseph Sax, ismertebb nevén Adolphe Sax, majd 1846-ban szabadalmaztatta Franciaországban. Olyan hangszert akart létrehozni, amelynek hangzása valahol a klarinét és az oboa között helyezkedik el. Az általa épített szaxofonokat elsősorban a francia katonazenében használták. Egy műhelyt is vezetett, mintegy 100 alkalmazottal, akik az ő idejében 20 ezer hangszert építettek. Emellett szaxofontanár és a párizsi opera színpadi zenekarának igazgatója is volt.

Makadámiadió

A makadámiadió 1857-ben kapta a nevét Ferdinand von Müller és Walter Hill botanikusoktól Ausztráliában. Müller, aki egyben a melbourne-i botanikus kertek igazgatója is volt, felfedezését régi barátjáról, John McAdamról nevezte el. Jóval azelőtt, hogy a makadámiadió széles körben ismertté vált volna, az ausztrál őslakosok már értékes fehérje- és zsírforrásként fogyasztották. 

Bluetooth

Az 1980-as évek óta számos ötlet született a számítógép körüli kábelrengeteg elkerülésére. Az Ericsson, a Nokia, az IBM, az IBM, a Toshiba és az Intel azonban csak 1998-ban alapította meg közösen a Bluetooth Special Interest Groupot. A vezeték nélküli adatátvitel első változata 2001 februárjában jelent meg a piacon. A csoport neve tisztelgés a dán viking király, Harald Bluetooth előtt, aki Kr. u. 911-ben született. Kommunikációs képességeiről volt ismert, és még életében több dán fejedelemséget egyesített egyetlen nagy királysággá. Ma az ő monogramja rúnák formájában alkotja a Bluetooth márka hivatalos logóját.

Pilates

Az első világháború alatt Joseph Hubertus Pilates Angliában holisztikus fizikai edzésprogramot dolgozott ki az izmok erősítésére. Az elsődleges cél az volt, hogy segítsen a katonáknak javítani a kondíciójukat és a testtartásukat. A német férfi 1926-ban az Egyesült Államokba emigrált, és ott nyitott egy edzőstúdiót partnerével, amit halála után tanítványai vittek tovább.

Sziluett

A sziluett egy felület körvonalát jelenti a festészetben, optikában vagy fotográfiában. A kifejezés Étienne de Silhouette francia pénzügyminiszterre vezethető vissza, aki a 18. században élt és dolgozott. Állítólag nagyon fukar ember volt, ezért kastélyát valódi művészet helyett csak sziluettekkel díszítette. Abban az időben a sziluett az olcsó árukra vagy utánzatokra vonatkozott, és csak később vált a jól ismert árnyékkontúrok szinonimájává.