Szalai Vivien: Drága kéj - Egy magyar luxusprostituált és egy budai milliárdos története

A tavaly őszi szezon legnépszerűbb könyve egy luxusprostituált történetén keresztül mutatja be azt a rejtett és titkos világot, ahol mindent pénzben mérnek: a rangot, a boldogságot és a szexet is. A főszereplő, Szofi életének újabb részleteit ismerheted meg Szalai Vivien új regényében, a Drága kéjben, amely az előző részhez hasonlóan nyers őszinteséggel mutatja be a luxusprostituált és egy budai milliárdos megaláztatásokkal és fájdalmakkal teli kapcsolatát.

A szerző, Szalai Vivien szerint ma Magyarországon egészen szűk csoportot alkot néhány olyan lány, akik igazán nagyban játszanak. Óránként ezer eurót keresnek, a felső tízezer gazdag férfiai és hazai sztárok használják őket gyönyörű és divatos játékszerként. Ebben a zárt világban nem létezik tabu. A gazdagok és híresek extrém igényeit elégítik ki; a társadalom „normális” tagjai által megvetett életüket átlagember számára elképzelhetetlen luxus és a legmocskosabb perverzió szövi át. Szofi, a legkeresettebb magyar luxusprostituált történetének első részét a Hamis gyönyörben írta meg Szalai Vivien.

Az olvasók jól fogadták és keresték a könyvet, s várták a folytatást. A Drága kéj a Hamis gyönyör folytatása, arról a Szofiról szól, aki évi háromszázmillió forintot keres, de a boldogságot talán soha nem találja meg. Élete kitartottként egy nős milliárdos oldalán folytatódik, sorsa összefonódik más luxusprostituáltakéval, Párizsban „dolgozó” magyar szexrabszolgákéval, s egy olyan nőével, akit vele szemben örök piedesztálra emel a társadalom: a feleséggel.

Íme egy részlet az Art Nouveau Kiadó gondozásában megjelent kötetből:

„Egy korábbi kuncsaftja, régi ismerőse szólította meg Szofit. A lányt ösztönösen kirázta a hideg, hiszen a neves politikus minden prostituált rémálma volt, perverzebbnél perverzebb játékokat eszelt ki, és kínozta a lányokat. Szofi undorodott tőle, de ha felkereste, sosem mondott neki nemet.
- Le a kalappal, Szofi, fantasztikus formában vagy! Még mindig te vagy a legdögösebb csaj a szakmában. Gondolom, továbbra is csillagászati az árfolyam a bankodban – mondta nevetve a magas, ötvenes, őszülő halántékú politikus.
Szofi élvezte, és megköszönte a bókot.
- A minőséget meg kell fizetni, szívem… Pénzben nem ismerek tréfát.
- Ó, igen, a csúcsprosti. De tudod, mit mondanak? Mindig a csúcson kell abbahagyni, mert eljön az idő, amikor már csak lefelé vezet az út. Apropó, hallottad, mi történt Brigivel?
- Nem. Miért, mi történt?
- Meghalt. Öngyilkos lett Caprin egy hotelszobában. A szobaszerviz talált rá. Valahová elkaparták a holttestét, és a kutya se kereste.
A férfi fura grimaszt vágott, majd otthagyta Szofit. Távozáskor még odavetette:
- Akkor a jövő héten, bébi. Hívni foglak.
Szofi csak állt ott, leforrázva.

(…)

Hiába próbált a fényekre, csillogásra, és mindenekelőtt a gazdag férfiakra és a vadászatra koncentrálni, korábbi jó kedve már nem tért vissza. Küzdött ellene, mégis rossz érzéssel töltötte el a gondolat, hogy egy hozzá hasonló nőnek ilyen drámaian alakult a sorsa.
Ki tudja, meddig ácsorgott volna a bárpultnál rosszkedvűen, a gondolataiba merülve, ha nem pillantja meg a férfit.
Azelőtt már sokat hallott róla. Tudta, hogy a negyvenes évei végén jár, és gyűjti a szép nőket. Ágyában modellek, szépségkirálynők, ismert és ismeretlen szépségek fordultak meg, dacára annak, hogy otthon feleség és két kisgyermek várta. Persze Szofi ezen egyáltalán nem csodálkozott. Rengeteg nős, családos ember járt hozzá, pontosan tudta, hogy a férfiak számára a szex az csak szex, és nem összekeverendő hűséggel, családdal, vagy éppen a szerelemmel. (…) A közeledő férfin mindenesetre pontosan látszott, hogy nagyon is valóságos terepen akar hűtlenkedni. Eldöntötte, és ebben semmi sem foghatta vissza…
- Nem is értem, eddig hogyan kerülhettelek el – mondta köszönés helyett, amint Szofihoz lépett. – Egy ilyen gyönyörű ékszert. Több ismerősöm is volt veled, és mindenki állította, hogy páratlan nő vagy. Egy óra veled, és kisimulok.
- Biztosan azért kerültél el eddig, mert még gyűjtened kellett hozzá, hogy be tudj fizetni nálam egy fordulóra – vágott vissza Szofi.
A férfinak tetszett, hogy Szofi vissza mer szólni neki. Nem volt ehhez hozzászokva. Különösen nem egy nőtől, ráadásul prostituálttól.
- Szerintem pontosan tudod, hogy ha akarnálak, az elkövetkező tíz évre kifizethetnélek.(…)
- Elhiszem, de engem csak használni lehet, birtokolni nem.
András elnevette magát. Rendszeresen volt együtt drága és szép prostituáltakkal, kicsit unta is már őket, de Szofi izgatta a fantáziáját. Hiába tudta róla, hogy szajha, és hogy számos üzleti partnere élvezte már a kegyeit, mégis megragadta valami a lány személyiségében. Hallotta róla, hogy szenvedélyes, tapasztalt szerető, aki számára nem létezik tabu, mégis olyan hidegség, acélos elszántság áradt belőle, amivel András nőben ritkán találkozott. Egy férfi keménysége, élvezetsége, hidegsége gyönyörű, provokatív női testbe csomagolva. (…)
- Rendben, akkor mutasd meg, hogy mit tudsz – mondta, majd kézen fogta Szofit… és a villa alagsorába vezette. Szofi hozzá volt szokva a luxushoz, de ezúttal tátva maradt a szája. Hatalmas azúrkék medence tárult elé, amelynek feszített víztükrén játékos táncot jártak a sejtelmesen pislákoló fények. Hívogató volt a víz tisztasága, kéksége, Szofi szinte érezte a bőrén a hűs cseppeket. Kívánta, hogy megfürödhessen a vízben, és vágyott Andrásra is. Egyre jobban.

(…)

Amikor végre elindultak, Szofi szótlanul a ruháját kereste, András pedig elégedetten mosolygott. Hatalmasat élvezett egy gyönyörű nővel, s noha semmi extrém nem volt kettejük aktusában, mégis borzongatóan izgatónak találta a helyzetet. Rengeteg csinos nővel akadt dolga, voltak közöttük híresek is szép számmal, de velük a szex után mindig valamiféle ürességet érzett. Profi módon kielégítették ugyan, és szebbnél szebb testeket tett magáévá, de azoknak a lányoknak és nőknek a szemében mindig ugyanazt látta: kétségbeesést, gyengeséget, kiszolgáltatottságot. És gyakran butaságot. Mind tőle várta, hogy szebbé, jobbá teszi majd az életüket. Tőle függtek anyagilag és érzelmileg egyaránt. Az ostoba nőket azonban olyannyira megvetette, hogy még futó gondolatot is sajnált rájuk pazarolni. Izgatónak találta, hogy Szofi egészen más. Szajha és a velejéig romlott volt ő is, de tekintetében valami szokatlant látott: erőt, keménységet, elszántságot. Csak látszólag adta meg magát a férfiaknak, a valóságban éppúgy kihasználta őket, ahogy a férfiak őt. Látszott rajta, milyen céltudatos, hidegfejű nő, ráadásul okos is, és Andrást ezek a tulajdonságai kifejezetten izgatták és érdekelték. Csöppet sem érezte megalázónak, hogy éppen egy prostituált keltette fel az érdeklődését, hiszen gyakorlatias ember révén abból indult ki, hogy egyébként is minden és mindenki megvásárolható. Szemében az elit társaságba járó nők túlnyomó többsége nem sokban különbözött Szofitól. A gazdag, sikeres vagy híres férfiakat mindig csinos, szép, fiatal nők tucatjai vették körül nem titkoltan azzal a céllal, hogy valamiféle hasznot reméljenek tőlük. Márpedig András, még ha nős volt is, kifejezetten jó partinak számított a milliárdjaival, ezért folyamatosan próbálkoztak nála anyagi támogatásra, kapcsolatai miatt előrejutásra számító nők. A legtöbbjük mosolygott, kedveskedett, álszemérem mögé bújva próbált valamiféle adományt kicsikarni tőle, s úgy ajánlotta a testét cserébe, hogy közben meggyőzte magát, az egésznek semmi köze sincs a prostitúcióhoz. Hiszen egy barátnő csak különb a szajhánál? Pedig András szemében Szofi volt a különb, mert ő tiszta üzletet kötött. Tudta, mennyit ér, megkérte az árát a vele töltött időnek, és nem játszotta meg magát. Noha nem volt büszke az életvitelére, nem bánkódott a sorsa miatt, hanem megpróbálta a legjobbat, legtöbbet kihozni belőle. András üzletemberként éppen ilyen volt.

115x190 mm, 224 oldal, ára: 2.699,- Ft; Art Nouveau Kiadó