A Földanyát elektromos áram hálózza be, amely végighalad az egész bolygón. Ez az elektromos áram tulajdonképpen a Ley-vonalak sokasága, olyasmi, mintha a Földanyának erei lennének. Csakúgy, mint a szív és a vénák, az áramló vér, a Földanyán lévő Ley-vonalak ehhez hasonlóan működnek, és egyfajta energiaburkot alkotnak a Föld körül, mint egy DNS-szál. Tény, hogy ahol a Ley-vonalak metszik egymást, ott kifejezetten nagy energia koncentrálódik és nagy az elektromos töltés. Általában ezek azok a helyek, ahol a legtöbb tudományos anomália történik.

A Ley-vonalak információt és energiát hordoznak, hiszen ezek magasabb rezgésű pontok, és a világ minden tájáról érkeznek ezekhez a csomópontokhoz emberek, akik a tudást és bölcsességet szeretnék terjeszteni a többi ember számára. Érdekes módon egészen „véletlenül” a Ley-vonalak kereszteződéseinél vannak a legszentebb templomok és műemlékek a világon, többek között az egyiptomi piramisok, a Machu Picchu, a Stonehenge és az Angkor Wat.

Ha megvizsgáljuk a fejlett civilizációkat, mint például az ókori egyiptomiakat, egyértelműen úgy tűnik, mintha ők már ismerték volna ezeket az energiavonalakat és energiaáramlásokat. Sőt, a legtöbb ősi kultúrában kifejezetten értették, ismerték ezeket a vonalakat, Kínában például Sárkány vonalaknak nevezik őket. Dél-Amerikában a sámánok Lelki, Szellemi vonalaknak hívják őket, Ausztráliában pedig az őslakosság Álom vonalaknak nevezi. Nyugaton pedig, ahogy írtuk, Ley-vonalaknak nevezték el őket.

A legérdekesebb az, hogy ahol a Ley-vonalak metszik egymást, az tökéletesen illeszkedik a csillagok konstellációjával. Ha tehát a Ley-vonalak a Föld energiaáramlatai, akkor a Földanyának is vannak energiaközpontjai, azaz csakrái. Úgy véljük, az alábbiak a Földanya csakrái:

{KEPGALERIA}