A vulkáni hamuba zárt város

Kr. u. 79-ben a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávatömítés váratlanul, iszonyú erőtől hajtva dobódott ki Campania derült egére. A Vezúv hirtelen életre kelt, és bekövetkezett a történelem egyik legemlékezetesebb vulkáni kitörése. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a vulkáni hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. A rómaiak tudták ugyan, hogy a Vezúv egy vulkán, de kialudtnak vélték, ezért teljesen felkészületlenül érte őket a katasztrófa. Pompejit 7–8 m vastag hamuréteg fedte be, és a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el.

A kitörés óriási változásokat eredményezett. A Vezúv szabályos kúpjából csupán egy darabokra tört csonk maradt. A város szinte teljesen eltűnt a három méternél is vastagabb horzsakőlepel alatt. A lakosság nagy része azonnal elpusztult. Az hamuba zárt város maradványaira egy vízvezeték ásásakor bukkantak rá, teljesen véletlenül több mint ezer év elteltével. A maradványok azonban a hamu miatt konzerválódtak, és szinte ugyanolyan képet festettek, mint a kitörés pillanatában. Pompei a hamulepelnek köszönhetően „kővé dermedt”, és az ókor egy megkövült darabjaként hűen tükrözi az akkori életet. A várost megfojtó hamueső jóvoltából sok Pompeji lakóház és középület maradt fenn, használati tárgyaival és dekorációjával együtt az utókornak. A feltárásnak köszönhetően a látogatók ma nyugodtan sétálhatnak az egykori utcákon, amelyeket boltok, polgárházak, villák maradványai szegélyeznek.

A városnak épen megmaradtak az utcái, lakóházai, utcai, kifőzdéi. Kivételes módon konzerválódtak a villák, hentesboltok, parfümériák, köz és ivó kutak, termálfürdők, nyilvános vécék, ékszerek, agyag amforák, falfirkák, választási hirdetések, ágyak, péküzemek, bronzkályhák, szinte kifogástalan állapotú mozaikok, faliképek, freskók, présgépek, köztéri szobrok és gladiátor sisakok.

Ezek a leletek a I. századból olyan fejlett kultúráról árulkodnak, amelynek lakói még mai értelemben is különösen magas színvonalon, igényesen szervezték mindennapjaikat. Társas összejöveteleiket hol a fürdőkben, hol a Forumnál szervezték esetleg bordélyházban, szórakozni a kis illetve a nagy görög színházba indultak. Változatos étrendjükben főleg a hal és a gyümölcsök játszottak fontos szerepet. Gyakran étkeztek kifőzdékben. Gondot fordítottak a testápolásra és testedzésre, amit a városban található négy darab közzuhanyzóban, illetve közfürdőkben, valamint a sportpályán végeztek.

Az ásatások során különleges üregeket is találtak, melyeket híg gipszpéppel kiöntve döbbenetes formákat kaptak. Az eltemetett házakat felülről lefelé, fokozatosan tárták fel, így kerültek elő a legdrámaibb leletek. Testet öltöttek a katasztrófa áldozatai is. Pontos és hátborzongató öntvényt kaptak a pompeji holttestekről, gyakran a végső rémület is tükröződött az arcukon. Ezek a lávafolyamba égett majd megkövesedett emberi és gyermeki testek tökéletes lenyomatai egy virágzó város utolsó perceinek.

Az ókori rómaiak mindennapi életéről alkotott tudásunk nagy része azon művészeti és építészeti értékekből táplálkozik, melyek Pompejiben és a szintén a Vezúv által elpusztított, közeli Herculaneumban kerültek elő. A történészek legalább annyit okultak a boltok, műhelyek, nyilvános vécék és szerény otthonok feltárásából, mint a mozaikokkal és más műalkotásokkal díszített villákból. Bár a város egyharmada még ma is el van temetve, a jelenlegi munkák célja a teljes feltárás, és a feltárt freskók és falazatok folyamatos megóvása, restaurálása. A”múzeumváros” mára a világ egyik leglátogatottabb turisztikai látványosságává vált, és egyben fontos kultúrtörténeti emlékként a Világörökség része.