Aki ide került, élőhalottnak számított, soha többé nem hagyhatta el a szigetet, és látogatót sem fogadhatott. A társadalom számára többé nem léteztek. A családok, amelyiknek valamelyik tagja leprás lett, ki lettek közösítve, szégyenkezve elhagyták Krétát és beteg hozzátartozójukról is megfeledkeztek. Máshol kerestek új életet. Mivel a betegek járandóságot kaptak, az állam gondoskodott róluk, olyan is akadt, akik egészséges hozzátartozóját támogatta járandóságából, hogy meg tudjon élni. A szigetről bármilyen dolog csak fertőtlenítés és lepecsételés után kerülhetett ki.