Barangolás Erdélyben - 2. rész

 

Hétvégén minden csendes

Korond után gyönyörű, de keményen kanyargó szerpentin visz át a hegyen, majd jön Farkaslaka, ahol Tamási Áron sírját a Szervátiuszok gyönyörű gránitszobra őrzi a fölé magasodó templom kertjében.

Farkaslaka - Tamási Áron síremléke

Székelyudvarhely - érdemes végigjárni a főteret, majd a református templom mellett elhaladva megállni egy pillanatra a nagy püspök, Márton Áron emlékművénél. Aztán föl kell kapaszkodni a katolikus templomhoz, onnan pedig oldalvást elsétálni a Tamási líceum remek nagy épülete előtt, és úgy visszaereszkedni a főtérre.

Székelyudvarhely - Tamási Áron Líceum

Udvarhelyről felkanyarodhatunk a Hargitára, megállhatunk egyik vagy másik fenyvesekkel övezett üdülőhelyen (Kirujfürdő, Homoródfürdő, Hargitafürdő), majd leereszkedhetünk Csíkszeredába is. Onnan, ha északnak tartunk: álljunk meg Marosfőn. A Marosnak itt nem is egy, de több forrását tartják nyilván. Ha a legelső mentén felkapaszkodunk a hegyre, gyönyörű a kilátás kelet felé a Görgényi, észak felé a Gyergyói havasokra, dél felé pedig az Olt völgyére. Télen ugyanez a legelő sípálya felvonóval. Remek kis szálloda is van a faluban. Különlegesen faragott kapuja mögött rendelhető Erdély egyik legfinomabb pisztrángja - azt hiszem, a titok a különleges puliszkás panírban rejlik.

Marosfő

Gyergyószentmiklóson át elmehetünk egész Erdély talán legszebb pontjára, a Gyilkos-tóhoz. Neve a felette emelkedő Gyilkos-hegy nevéből való, amely talán egy egykori gyilkosságra utal, de utalhat a hegyre vezető ösvények veszélyes voltára is. A Gyilkos-tó vízéből fenyőcsonkok állnak ki, amelyek az egykori fenyőerdő maradványai. Senki ne próbáljon fürödni benne, tényleg veszélyes az alattomos fatönkök miatt. A tavat környező gyönyörű sziklák között érünk a Békás-szorosba: érdemes letenni az első kiszélesedett részen az autót, aztán gyalog menni tovább. Hétköznap viszont, sajnos, számítani kell arra, hogy a meredek sziklafalak közt dübörgő patak élményét nagy, büdös teherautók megjelenése zavarja. De hétvégén… Akkor minden csendes és gyönyörű…

A Gyilkos-tó legendája Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant - és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám - megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét. Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől. Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat.

 

Rézágyú és babagyűjtemény

Csíkszeredából mehetünk délre is, akkor lassan kiemelkedünk a csíki medencéből, majd Tusnád regényes völgyén át jutunk Sepsiszentgyörgyre, ahol a régi vártemplom mellett a Kós Károly tervezte Székely Múzeum a legszebb látnivaló. Sepsiről átmehetünk Kézdivásárhelyre, ahol Erdély legszebb és legérdekesebb terét láthatjuk: ahány kapu, annyi úgynevezett udvartér nyílik róla sugárirányban. Mindegyiket egy-egy mesterség jegyében alakították ki az évszázadok során. Ilyen udvartér maga a múzeum is, remek helytörténeti anyaggal, Gábor Áron rézágyújával és egy szenzációs babagyűjteménnyel.

Kézdivásárhely főtere - Gábor Áron szobrával

 

Brassó - a legszebb város

Kézdivásárhelyről délnyugat felé autózva leérünk a Barcaság síkjára, a hatalmas hegyek előtt pedig ott van Brassó, állítom, hogy az egyik legszebb város a világon. Megint egy káprázatos gótikus emlék: a Fekete-templom, a Cenk-hegyre kedves kis függőkabin visz fel, innen lenézni valóban szédítő. Ha még nagyobb hegyekre vágyik az ember, innen aztán nem nehéz átautózni a hágókon a híres kárpáti fürdőhelyekre, Predealra, Sinaiára például. Ha pedig még a síkságon délnyugatnak tartunk, elérjük a legromantikusabb erdélyi építmények egyikét, Törcsvárat, amelyről tudatlan nyugatiaknak megpróbálják bemesélni, hogy ez Dracula vára, egyébként pedig a reneszánsz építészet remeke.

Törcsvár - a Dracula vára?

Brassóból az ember elindulhat egyenesen nyugatnak, hogy Fogarason át Nagyszebenbe jusson, ez is a szász világ egy gyönyörű darabja, innen pedig hajthat tovább Dévára - de magos Déva várát csak gyalog és leginkább száraz időben érdemes megmászni. Aztán már a határmenti nagyvárosok felé autózhatunk tovább, vagy egyenesen Aradnak, vagy átvágva a Kárpátok alsó vonulatait, Temesvárnak.

Déva várának maradványai

De Brassóból elindulhatunk északnyugat felé is, fel a 13-as úton: átkelünk a romantikus Bogáti-erdőn - itt is van néhány kis pihenő, javaslom, válasszuk a Vadász (Vinatorul) vendéglőt, nagyon finom a savanykás csorbaleves. Tovább északnyugat felé: Szászkéz (Saschiz) csodálatos templomtornya, sajnos, tetőtől talpig megrepedt. A hegyek közül a Küküllő völgyébe érve a vasút mellett robogunk, majd elhagyjuk Héjjasfalvát (Vinatori), és álljunk meg egy pillanatra a falu után pár kilométerrel. Jobbra csúf útszéli kocsma - balra a fűzfák alatt Petőfi halálhelye. Aki ismeri Dienes András kutatásait, tudja, hiába az újabb rémregények, nincs valószínűbb helyszín, mint ez, az Ispánkút füzese, „az úttól néhány ölnyire"...

Petőfi emlékmű

Ha továbbmegyünk néhány kilométert, áthaladunk Fehéregyházán is (Albesti), a falu végén, még a vasúti átjáró előtt ott egy kis híd a Sárpatak felett: nos, Petőfi erről a helyről figyelte egész nap a segesvári ütközetet, innen indult menekülése, amíg a lovasok utol nem érték. Az egykori csatateret ma már nem látni: ipartelepek, lakótelepek fedik - Segesvár gyakorlatilag idáig ér már.

Ahogy a városba behajtunk, fölénk magasodik Erdély egyik legszebb együttese, az itteni várnegyed. A főkapu felőli oldalon nem lehet kocsival felhajtani, csak ha hátulról kerül az ember: akkor viszont házakba-falakba épített romantikus kapuátjárókon vezet az út. Ha viszont a vár alatti parkolóban hagyjuk az autót, akkor a főkapun át sétálhatunk fel a várba. Csak most kezdik rendbe hozni egy-két fontosabb épületét, például azt a palotát, amelyet megint csak Dracula fészkének tulajdonítanak. Monarchia-korabeli fedett falépcső vezet a vár fölött még magasabbra épített együtteshez, amely templom meg iskola egyben, és ahonnan tán a legszebb a kilátás a lent kanyargó Küküllőre, az Alsóvárosra.

A lilára itt vöröset mondanak

Segesvárról vezethet az út tovább Marosvásárhelyre, de elindulhatunk vissza a Küküllőt követve Udvarhely felé is, felfelé követve a folyót a tágabb és szűkebb völgyeken keresztül. Ha pedig Udvarhely felől ismét Csíknak, majd Gyergyónak autózunk, folytathatjuk az utat észak felé, hogy a Maros felső folyását követve Maroshévízre érjünk. Innen vezet a hegyeken át a szerpentin fel Borszékre, a Szovátához hasonló hangulatot árasztó egykori csodálatos üdülőhelyre, ahol sajnos, sok gyönyörű villa úgy néz ki, mintha nem is az emberi hanyagság, de valami háború rombolta volna le őket... Miközben szép kis fapavilonok rejtik a híres borszéki víz forrásait: elsőre kicsit savanykás, de nagyon finom, sokféle betegséget gyógyít.

Borszék panorámája

Vissza a szerpentinen Maroshévízre, a város határában a folyó fölötti zöld részen van egy kellemes kemping, csak az út kissé gödrös odáig. Tovább nyugat felé - hatalmas félkörívben követve a Maros vonalát, időnként itt igazi rohanó-zubogó hegyi-folyóvá szűkül a folyó, sőt van néhány különösen szép szakasz, főleg Ratosnya környékén, ahol az út egyik oldalát a robajló víz, a másik oldalát meredek sziklafal keretezi.

FIGYELEM!

Szászrégen előtt Felfaluban lehet a világ legfinomabb hagymáját venni! Máshol is látni az út mellett alaposan lesült embereket, amint hagymafüzéreket kínálnak, de aki igazán finomra vágyik, az itt veszi, a házak előtt kitett fonatokból, méghozzá azt, amelynek a legvilágosabb a héja, a leghalványabb lila árnyalatú: az a hagyma már olyan zamatos, hogy szinte édes, és nem is csíp annyira. Egyébként vigyázzunk a nevekkel, szavakkal: a lilahagymát Erdélyben a magyarok vöröshagymának mondják, amit pedig mi Magyarországon vöröshagymának nevezünk, az ott sárga- vagy fehérhagyma. A padlizsán neve vinetta, egyébként a belőle készült krémszerű étel pirított kenyérre kenve isteni reggeli-vacsora.

Szászrégen főterét érdemes végigsétálni, majd innen Marosvásárhely már csak 30 kilométer dél felé. Megint megtettünk egy szép kört - és még hányat lehet!

 

{ADVENT2009}