Királyok, hercegek, grófok nyomában járhatsz, ha ellátogatsz Biarritzba, a francia tengerparti városkába. Csodálatos hangulatot áraszt magából, amellyel minden oda látogatót elkápráztat.
A spanyol határ melletti településen csodás villák pompáznak, amelyeket nem nyomnak el modern beton és üvegkolosszusok. Errefelé ugyanis idejében megálljt parancsoltak a profitéhes beruházóknak. A helyiek így próbálják megmenteni a város egy részét olyannak, amilyennek III. Napóleon császár és felséges vendégei láthatták.
A Zppaup nevű zóna védett épületei közé 230 villa és 600 nevezetes építmény tartozik. Ezeket nem szabad lebontani, és tilos melléjük magas épületeket felhúzni.
Biarritz, a kis halászfalu már I. Napóleon tetszését is elnyerte. A császár 1808-ban Josephine császárnéval látogatott ide először. A kellemes klíma, a homokos tengerpart és a szép fehér házi¬kók később többször visszacsábították az uralkodópárt.
Eltelt 150 év, és Biarritz egy másik francia uralkodónak is megtetszett. Amikor III. Napóleon feleségül vette a spanyol szépséget, Eugenie de Montijót, úgy döntött, itt építi fel egyik rezidenciájukat. A falu mindkettejük szívéhez közel állt, mivel a francia és a spanyol kultúra hatása egyaránt érvényesült benne.
Tíz hónap alatt elkészült a hatalmas villa a tengerparton. A császárné imádta, mert itt nem kellett betartani a merev udvari etikettet. Uralkodása alatt a császári pár az egész európai arisztokráciát vendégül látta biarritzi estélyeiken és báljaikon a norvég, a belga, az angol, a spanyol király, de az orosz cár is megjelent. Az oroszok úgy megkedvelték Biarritzot, hogy Volkonszkij herceg ortodox templomot is építtetett.
1876 és 1881 között háromszáz ház készült el. Mindenki a legszebbet, a legnagyobbat akarta magáénak tudni. Az épületek egy része azóta elpusztult. A császárné villája például 1903-ban leégett. A helyén ma a Hotel du Palais (a Palota Szálló) áll.
Főleg az 1880-1929 között elkészült villák és kastélyok élték túl az idő és a háborúk viszontagságait. A belsőépítészeti munkák még a régi mesterek keze nyomát dicsérik. A kecses márványoszlopok, a faragott falambériák, a művészi falfestmények és a kristálycsillárok mindegyike igazi műremek.
Az ingatlanok értéke ötmillió francia franknál kezdődik. És elég nehéz bármelyiket is megvásárolni, mert a tulajdonos csak nagyon nehezen és nyomós ok miatt válik meg tőle.
A turisták pedig jönnek rendületlenül, hogy megcsodálják a várost, amely egyszerre képes több arcát mutatni. Legnépszerűbb a Grandé Plage, a nagy strand. A Cőte Basque-t, azaz a baszk partot főleg a széllovasok szeretik. A Port des Pecheurs, azaz a halászkikötő a múlt hangulatát árasztja.
Szabó Anna
