Dublin varázsa

A taxisofőr a Dylan hotelt ajánlotta, és jól tettük, hogy megfogadtuk a tanácsát. A Dylan modern szálloda, és csak pár lépésre van a város szívétől. Ami a legfontosabb, nincsenek messze a jó kis kocsmák sem. Ezért a Wellingtont mindjárt ki is próbáltuk, egy(két) whisky erejéig.


Másnap reggel a „kötelező” turistáskodás következett

Első állomás a Trinity College hatalmas épülete volt, benne a”Book of Kells” egy IX. századi miniatúrákkal ékesített kézirat. Fantasztikus! Csak kicsit nehéz volt hozzáférni a rengeteg turistától. Lehet, hogy eggyel kevesebb whiskyt kellett volna tegnap este inni, és ma korábban felkelni?

Maradhatnánk még a könyvtárban, de csábít a napsütés (meg persze a kirakatok). A Grafton streeten és a környező utcácskákban nem csak nagy áruházak, hanem apró, egyéni üzletek is vannak.

Busszal indulunk tovább, de nem messzire. Egészen a „Guinness Storehouse”-ig. Na jó, imádom a Guinesst, tehát muszáj leszállnunk, és be kell kukkantanunk. Csak egy kicsit. Ja, hogy a kiállítás hét emeletes, és mire végzünk, mindent tudunk már, még azt is, hogyan kell sört főzni. Szerencsére, a tetőn a bárban mindjárt meg is kóstolhatjuk.

Jót sétáltunk. És visszaindulás előtt még úgy döntünk, beugrunk a bárba, hátha látunk néhány helyi hírességet. Ez csak vicc volt, de akár még meg is történhetett volna.