Egy titokzatos kristálybarlang

A világ legnagyobb ásványai közé tartoznak a mexikói Naica-barlang 2000-ben felfedezett kristályai, amelyek némelyike 10 méternél is hosszabb. A föld alatti csodát két ezüstbányász fedezet fel a mexikói Naica-barlangban, 300 méterrel a felszín alatt. A "kristály óriások barlangjának" (Cueva de los Cristales) is nevezett, mintegy 30x10 méteres üregben a világ eddig ismert legnagyobb szelenit kristályai találhatók, köztük egy 11 méter hosszú, becslések szerint 55 tonna tömegű példány. A mai napig rejtély, hogy ezek a rostos-szálas felépítésű, selyemfényű szelenit kristályok hogyan nőhettek ekkorára.

A kalcium szilikátból és egyéb ásványokból kikristályosodott csodálatos alakzatok több százezer év alatt alakulhattak ki, ahogy a magma fokozatosan kihűlt a földfelszín alatt. A barlangban a hőmérséklet a mai napig 40-50 Celsius fok, a páratartalom 90-100 százalék. Éppen ezért a barlangba kizárólag speciális védőfelszerelésben és oxigénpalackban lehet lemenni.

Kevesen jártak még a kristályok barlangjában, de a maroknyi geológus után egy angol tévéstáb forgatócsoportja is bemerészkedhetett ebbe a különleges világba. Nem volt könnyű kirándulás, hiszen az üregben körülbelül 50 Celsius-fok van, 100%-os relatív páratartalommal, ami gyilkos viszonyokat jelent a szervezet számára. Ha itt levegőt vesz valaki, akkor a tüdő felszíne a leghidegebb felület, amivel a levegő találkozik, így a benne lévő pára a tüdő felületén kezd kicsapódni. Azok a bányászok, akik először másztak be az üregbe, az eszméletvesztés határán tudtak csak kimenekülni belőle.

A forgatócsoport stábjának is speciális öltözéket és légzőkészüléket kellett viselnie, bár utóbbit időnként néhány percre levehették. A barlangon kívül egy orvos figyelte a forgatócsoport tagjainak életműködését, és ha 180 fölé ment valakinek a pulzusa, átmenetileg ki kellett jönnie a barlangból.

A geológusok egy csoportja szerint ezek a hatalmas kristályok néhány százezer év alatt nőhettek meg ekkorára, főleg annak köszönhetően, hogy az üreget ásványokban gazdag, egyenletes hőmérsékletű meleg víz töltötte ki. A kristályok növekedésében a terület klímájának változásai is fontosak voltak. Csapadékosabb és szárazabb időszakok váltogatták egymást, és szárazabb, melegebb szakaszokban a párolgás miatt bepárlódó, ásványokban gazdag víz szivárgott a mélybe, utánpótlást biztosítva az ásványok növekedéséhez.

Még nem tudni, mi lesz a barlang sorsa. Ha a szomszédos üregekben zajló bányászat befejezése után is folytatódik a víz folyamatos kiszivattyúzása - ennek köszönhető maga a felfedezés is -, akkor akár a nagyközönség előtt is megnyithatják. Ellenkező esetben az óriáskristályokat lassan ellepi majd a víz, és szépen lassan nőhetnek tovább, amíg teljesen be nem töltik a barlangjáratot.