UTAZÁS

Gyere velünk a Szentföldre II. rész

Szerző:

Szabó Anna

Utazásunk második részéhez érkeztünk. Az előző részben megismertük Jézus születésének és cseperedésének helyét, majd eljutottunk oda is, ahol munkásságát megkezdte. Most továbbmegyünk, és felderítjük a többi helyet is, ahol a titokzatos ember megfordult.

Szamária - a belső ellenség területe

Jézus idejében Palesztina kellős közepén volt egy „tiltott övezet” – a szamaritánusok területe. Amikor a galileaiak Jeruzsálembe utaztak, inkább elkerülték dél felé, és lementek a Jordán völgyébe, majd onnan felfelé haladtak Jerikóból Jeruzsálembe. Ez mintegy 40 km-rel meghosszabbította útjukat, de megérte, mert legalább 400 éve egymás esküdt ellenségei voltak. A zsidók nem érintkeztek a szamáriaiakkal. Jézus azonban legalább egy alkalommal járt itt, legalábbis átutazott Szamária területén. Ez a helység ugyanis Jézus és a szamáriai asszony fontos találkozásának helyszíne volt, és itt történt az is, hogy 10 leprást gyógyított meg.

Szamária napjainkban

A jelenlegi politikai helyzet miatt a Szentföldnek ezen részét a látogatók sokszor figyelmen kívül hagyják. Pedig az ősi Szamáriába érdemes elmenni. Talán a nyugati partnak ez a szakasza érzékelteti a legjobban, milyen lehetett az ókorban az Ígéret Földjének dombvidéke, hiszen itt nincsenek új települések azóta sem. Fontos megtekinteni Jákob kútját, amely igencsak lenyűgöző.

Vitathatatlan, hogy ez az ország leghitelesebb emlékhelye. Miután a kutak helye nem változik, elég biztosak lehetünk abban, hogy ez a kút pontosan az, ahol Jézus leült és a szamáriai asszonnyal beszélgetett.

Napjainkban egy félig elkészült ortodox templom veszi körül, de az épület sohasem készült el az első világháború miatt. A helyszínen elidőzve könnyen elképzelhetjük, ahogy Jézus utazásából visszatérve megpihent itt.

Szichemben ma is találhatunk ókori agyagcserepeket, és átérezhetjük a valamikor Kr. e. II. évezred kezdetén fénykorát élő város antik légkörét.

Ősi templomai mellett legimpozánsabb talán a városkapu, amely a bibliai időkben fontos társadalmi események színhelye volt.

A Garizim-hegy tetejéről lélegzetelállító látvány tárul elénk Szamária középső részére.

Innen átérezhetjük, miért tekintették a szamáriaiak az északra fekvő, alig magasabb Ebal-hegyet elátkozottnak – csupasz, szürke szikláin szinte semmi sem terem meg.

A hegy csúcsán nyolcszögletű templom áll, mely az 5. század végén épült, majd a muzulmánok a 8. században lerombolták. Tőle keletre, mellette helyezkedik el az ősi szamáriai templom, amelyet a Kr. e. 2. század végén romboltak le.

Csodálatos a kilátás az ókori Szamária városának romjai közül is. Fellegvárából tiszta időben a partvonalig ellátni. A romok között fellelhetők a városkapuk, egy oszlopsor szegélyezte út, egy piactér és egy római színház.

A bizánci és a keresztes hadjáratok korában Szamária városát kereszténynek tartották, mivel itt található Keresztelő Szent János sírja. Ezért van itt egy kis, 6. századi templom, állítólag azon a helyen, ahol a fejét megtalálták.

Jerikó – a világ legmélyebben fekvő városa

Galileából Jeruzsálembe szinte mindenki átutazik Jerikón, hogy felfrissüljön, mielőtt elindul a jeruzsálemi kaptatón. Jerikó a legrégibb folyamatosan lakott város az egész világon, Kr. e. 8000-ben alapították. Az izraeliták itt léptek először az Ígéret Földjére, és elfoglalták a stratégiai jelentőségű várost. Győzelmük azt jelezte, hogy Isten közreműködött népe érdekében. Ez volt az első „biztosítéka” annak, amit hosszú évek alatt vittek végbe. Az elmúlt száz esztendőben egy „új” Jerikó épült az óvárostól több mint másfél kilométerre, délre. A régi város elnéptelenedett, de ókori dombja meggyőzően bizonyítja Jerikó ősi voltát.

Jerikó napjainkban

Jerikót észak felől megközelítve, jobboldalt sárkunyhótelepeket látni, ahol 1948 után évtizedekig palesztin menekültek éltek. Azután felbukkan a 3 hektár területet felölelő ősi város magas dombja, Tes es-Sultan.

Napjainkban a régészeti szelvények ősi falakat és egy nagy, kör alakú, 9 méter magas kőtornyot tártak fel, melynek közepén 22 lépcső vezet lefelé.

Ha a domb tetején megállunk, és végig hordjuk tekintetünket a völgyön, tudtára ébredünk, milyen ősi tájat találtunk. Itt, ezen a zord tájon tengették életüket őseink csaknem tízezer évvel ezelőtt.

Bár van itt egy Szent Zakeusnak szentelt ortodox templom, és több fát is az evangéliumi fügefaként jelölnek meg, az igazi fókuszpontot Heródes palotája képviseli. Dél felé 2,5 kilométerre, ama terület szomszédságában található, ahol az új Jerikó épült Jézus napjaiban.

A palota és két úszómedencéjének romja jól érzékelteti Heródes luxuskörülményeit.

Jerikó akkor és most is mindazok számára szükségszerű válaszút, akik északra, délre, keletre vagy nyugatra utaznak.

Betánia – a csendes menedékhely

Betánia egy kicsi, legfeljebb 20 házból álló falucska volt az Olajfák hegyének délkeleti lejtőjén. Ha az akkori ember csendre, nyugalomra vágyott, ennél ideálisabb helyet keresve sem találhatott volna. Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus a halálát megelőző időszakban előszeretettel járt ide. Már korábban is megfordult erre, és legalább egy családdal – Lázárral és két nővérével, Máriával és Mártával – jó barátságba került. A család otthonában Jézus mindig szívesen látott vendég volt.

Betániához sok evangéliumi esemény fűződök. Többek között Jézus elfogása után az apostolok többsége valószínűleg Lázár betániai házába menekült. Itt történt, hogy egy asszony – aki feltehetően Lázár testvére, Mária volt – megkente Jézus lábát olajjal. Az asszony, aki korábban Jézus lábaihoz ült és a beszédét hallgatta, most alabástromkorsóból drága olajat öntött a lábára. Ezzel kínos helyzetet teremtett. Jézus Betániában hajtotta végre a legnagyobb hatalom bizonyságául szolgáló csodát – feltámasztotta Lázárt. Betániában tehát az utolsó szó nem a halálé, hanem az életé. „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” (János 11,25)

Betánia napjainkban

Betánia helyének meghatározásához nem fér kétség. Az arab El-Azarije falu neve abban a formában maradt meg, ahogyan a bizánciak emlegették. Ez volt „Lazarium”, azaz „Lázár helye”. A közelmúltig csupán egy kis falu volt. ha közvetlenül az Olajfák hegyéről közelítjük meg, mindössze húszpercnyi távolságra van délkeleti irányban. Ez egyértelműen Jézus Betániájának területe.

Sajnos nem tudjuk, hol lehetett Lázár és nővérei háza. Lázár sírját azonban nagy valószínűséggel helyesen azonosították és őrizték meg.

A Kr. u. 308-as évek elején egy templom épült a sírtól keletre. A templom udvara és folyosója nyugati irányban a sírhoz kapcsolódik. Nem messze található a modern ferences templom, amelyben van néhány, Betániához kapcsolódó eseményt ábrázoló szép falfestmény is.

Az Olajfák hegye – Jézus legkedveltebb helye

Jézus korában az Olajfák hegyét olajerdő borította, amint neve is mutatja. Betániából mintegy 20 perc alatt lehetett a hegygerincre felgyalogolni, és nagyjából ugyanennyi időt vett igénybe, ha a nyugati lejtőn lefelé Jeruzsálembe ment az ember. Valójában ez az a hely, ahol a sivatagon át Jerikóból érkező fáradt vándor végre először megpillanthatja a Templomot.

Csend és nyugalom honol itt, Jézus is nagyon szeretett itt időzni, megpihenni és rendszeresen ide járt imádkozni. Itt uralkodott el az ún. „vihar előtti csend”. Jézus itt töltötte halála előtti utolsó óráit, a Getszemáni kertben imádkozott – ez volt az utolsó csendes pillanata, mielőtt elfogták és kivégezték. És itt történt, hogy az apostolok szeme láttára felemelkedett a mennybe, de figyelmeztette őket, hogy egy napon visszatér.

Az Olajfák hegye napjainkban

Amint az Olajfák hegyére érkezünk, egyik pillanatban a virágvasárnap, a másikban Jézus mennybemenetele jut eszünkbe. Egyúttal pompás kilátás nyílik a környező vidékre. Az Olajfák hegyére tehát kellemes gyalogtúrát tehetünk. Egy délelőtt elegendő arra, hogy Betfagéből a hegygerincen át a Getszemáni kert mellett elhaladva Jeruzsálem Óvárosába érjünk ebédelni.

Betfage a hegy kanyarulataiba ágyazódik. Napjainkban egy 1883-ban, középkori templom romjaira épült templom áll itt. Betfage pontos hajdani fekvése nem állapítható meg, de ésszerű az az elképzelés, hogy a környéken lehetett. Található itt egy kő, a templom belsejében, amelyre felállva felült Jézus a szamarára. Ez a békés menedékhely ideális arra, hogy csendesen elmélkedjünk a virágvasárnapi eseményekről.

A hegygerincen már nem a virágvasárnapra koncentrál az ember. 30 méterre, jobbra egy kis, bekerített mecset áll, amely a hagyomány szerint a mennybemenetel helyét jelöli.

A megtett úton visszafelé a látogatók rövid idő alatt az ún. Miatyánk-templomba lépnek, ami valójában a hegy legfőbb bizánci templomának félig rekonstruált változata.

Balra fordulva a mit sem sejtő látogató dél felé indul tovább. Néhány jobbra található épületet elhagyva egyszer csak Jeruzsálem panorámája tárul a szemük elé. A lejtőn lefelé haladva meredek szakasz következik. Jobbra lassanként egy kis, jellegzetes tetejű templom kerül elő, alakja könnycseppre emlékeztet. Ez a Dominus Flevit-templom. Ez a modern templom hatásosan idézi azt a virágvasárnapi pillanatot, amikor Jézus megsiratta Jeruzsálemet. A templom íves ablaka, amelynek központi motívuma a kehely, egyenesen a Golgotára mutat.

A lejtőn lefelé a magasan húzódó fal mellett haladva több kapun át lehet az orosz ortodox Szent Mária Magdolna-templomba jutni. A kapukat hetente csupán pár órára nyitják ki, tehát érdemes máskor visszatérni – ideális esetben részt vehetünk valamilyen gyönyörű liturgikus eseményen, ahol mindössze néhány apáca énekel.

Maradandó élményben lesz részünk, ha sikerül meghallgatnunk a nagypénteki vagy a húsvétvasárnapi éjféli misét – egészen más világban találhatjuk magunkat.

A Getszemáni kertet délben bezárják – ebédidőt tartanak – ezért még ez előtt érkezzünk oda. Ma már pontosan nem meghatározható az a hely, ahol Jézus imádkozott, de az biztos, hogy valahol itt lehetett.

A Konstantin korszakát megelőző időkben a keresztények Jézus agóniája helyszíneként egy hatalmas sziklát jelöltek meg. E köré épült egy „elegáns templom”. Napjainkban is ez a legjelentősebb látnivaló a szándékosan besötétített Nemzetek templomában.

A templomot magányos imára tervezték, ahol az ember elmerenghet a történteken. A templom körül ősöreg olajfák állnak, amelyek az I. századi olajfaligetet idézik meg. A közeli forgalmas út miatt nehéz elképzelni, milyen is lehetett ez a hely valójában. Sötétedés után, főleg teliholdkor nyújtja a legmegkapóbb látványt. Ilyenkor könnyebb átérezni, mit is érezhetett Jézus, azon a bizonyos éjszakán. A Getszemáni kert tehát kiválóan alkalmas az Olajfák hegyén tett látogatás lezárására. Ez az a hely, ahol Jézus választhatott, hogy megfutamodik-e a hegyen át, vagy megvárja, amíg érte jönnek a városból és elfogják.

Folytatjuk!

Peter Walker - Jézus nyomdokain
(Alexandra Könyvkiadó)

A szerző Peter Walker hittudós, sok tanulmányutat vezetett a Szentföldon. Kutatásai és szakértelme gyümölcsét gazdag képanyaggal szemléleteve osztja meg velünk. A Jézus által bejárt út kronológiáját követve, elsősorban Lukács evangéliumára hagyatkozva ismerteti Betlehemet, Názáretet, majd a sivatagon átkelve Galileát és Jeruzsálemet. Minden fejezet Jézus életének egy-egy állomására összpontosít, és a Biblia segítségével tárja fel, milyen lehetett akkoriban az adott terület.