Ekkoriban természetesen az egyik legősibb mesterségként emlegetett foglalkozás, a prostitúció is aktívan jelen volt a mindennapokban, egy nyugati ember számára pedig alig-alig észrevehető részletek különböztették meg csupán a geikókat az oiranoktól: a törvények szerint például a gésáknak a japánul obinak nevezett övet kimonójuk hátulján kellett megkötniük - ellentétben a prostituáltakkal - amivel megnehezítették annak levételét. Emellett a hajviseletük, a sminkjük és a ruházatuk is szerényebb volt, hiszen az általános felfogás szerint a gésák nem a testüket, hanem szépségüket kellett, hogy megjelenítsék az általuk gyakorolt művészeteken keresztül. Miután a gésák népszerűsége rövidesen felülmúlta az oiranokét, utóbbiak az 1750-es évekre szinte teljesen eltűntek.