Kövekkel ölelt kőkorszak

Komfort nélkül is gyönyörű

Görögországba látogatni nemcsak nyáron, hanem az év bármely szakában érdemes. A téli utazásra december második fele, és január két első hete a legalkalmasabb időszak. A taxik ott nyüzsögnek a szállodák, a vasútállomások környékén. A sofőrök rendszerint nagyon beszédesek és szolgálatkészek, ám ez mit sem zavarja őket abban, hogy a gyanútlan turistákat egy kicsit „megkocsikáztassák”. Ami a közlekedést illeti, légy óvatos, míg meg nem szoktad a közlekedés görögös ritmusát és íratlan szabályait. Ne lepődj meg egy-egy szabálytalan előzés láttán. A helybéliek szeretnek sportosan vezetni, ez egyenlő a tövig nyomott gázpedállal. Ám ha bajba jutsz az úton, sokan fogják felajánlani valóban önzetlen segítségüket. Szinte minden településen bérelhető szoba, többnyire kedvező áron. A kisebb falvakban általában le kell mondani a hideg-meleg víz, és vízöblítéses WC adta kényelemről.


A görög konyha

Ne szalaszd el az alkalmat, és előítéletek nélkül, nyugodtan kóstold meg a helyi specialitásokat, már csak azért is, mert a nálunk is ismert európai ételek csak nevükben fognak emlékeztetni (az általunk) a megszokott ízekre.

Ebben az országban a vendég joga és kiváltsága, hogy bekukkantson a konyhába, felemelje a lábasokról a fedőt, és beleszaglásszon a tepsikbe.

A souvlaki (szuvlaki) a legnépszerűbb görög ételek közé tartozik. Talán a rablóhúshoz hasonlítható leginkább. Egyes helyeken a nyársról leszelt húst frissen sütött lángosba tekerik, néhány szelet vöröshagymával és paradicsommal együtt. Ízletes, de nem kényes gyomrúaknak való étel.

Nem mindegy, hol vásárolsz

Ugyanazért az árucikkért a főútvonalak elegáns üzleteiben a többszörösét is elkérhetik, mint a bazárokban vagy a mellékutcák üzletecskéiben, ahol megkísérelhetsz alkudozni is, általában sikerrel.


A nyelv

Angoltudásodat leginkább a fiatalok körében hasznosíthatod, míg az idősebbekkel vagy németül, vagy franciául próbálkozz!


Zagoria

Spárta az erő, Athén a kultúra, Delphoi a hit városa. Mindegyik a régi görögök dicsőségét hirdeti. Ezúttal hagyjuk az agyontisztelt romokat, a korfui partokat. Nézzünk szét inkább Zagoriában, Görögország jobbára ismeretlen vidékén, a kövek világában. A Pindosz-hegység eldugott völgyei tucatnyi apró falunak nyújtanak biztonságot.

A negyvenhat falu - amely együttesen Zagorohoria néven ismeretes - a Mitsikeli hegy védelmező csúcsai mögött található. Valamennyi a kőkorszaki művészet csodája: mindent szürke palakőből faragtak, a csinos házacskáktól kezdve a karcsún ívelő hidakig. Itt még mindig él a kőkorszak.

Hideg és kék

A 20. század jóformán meg sem érintette Görögországnak ezt az északnyugati részét. A régió hatalmas sziklaképződményei és sűrűn burjánzó erdei láttán igazat adhatunk azoknak, akik szerint ez a táj egyike Európa szinte érintetlenül fennmaradt vad vidékeinek. A magasban sasok köröznek, alant medvék portyáznak, az éjszakák csendjét farkasok üvöltése töri meg. A Vikos Gorgéban - Görögország Grand Canyonjában - félnomád juhásztörzsek, a sarakatsanok terelgetik nyájaikat. A mintegy huszonöt kilométer hosszú szakadék feletti sziklaperemen szerzetesek meditáltak egykor kőtemplomaikban. Imáik helyétől óriási mélységben, a szakadék aljában - ahol a Voidhomatis-folyó vize olyan hideg és kék, mint maga az ég - kétségbeesett, rongyos albán menekültek próbálják átlopni magukat Nyugat-Európába.

Ha kedveled az igazi falusi életet...

A kis települések némelyike teljesen elhagyatott és romos, a többiekben is alig élnek emberek. Dilofóban például állítólag csak télen lakik három magányos özvegy. A legnépesebb „város" Tsepelovo a maga ötszáz lakójával, bár ott sohasem lehet elbújni a fűrészporszag, a láncfűrészek sivítása és a teherautók dübörgése elől. A helyi favágók buzgón dolgoznak a táj lecsupaszításán. Errefelé a Zagoriában még oly gyakori összedőlt épületek sem tűnnek romnak - inkább valamiféle titokzatos betegségre utalnak.

Birkanyájak és marhacsordák

Néhány falu azonban mintha az újjáéledés jeleit mutatná. A térség nagyobbik részét nemrégiben - Vikos-Aoos néven - nemzeti parkká alakították, és már akadnak olyan fiatalok, illetve Athénból kiköltözött városlakók, akik helyreállítottak egy-két gyönyörű kőházat. A turisták örömére működtetik őket.

Egy hétvége Papingosban vagy Monodendriben tökéletes nyugalommal tölt el mindenkit. Kiváló alkalom, hogy a látogató bepillantson a természettel harmonizáló életmódba. Hol másutt is ébredhetne az ember a szőlőlugasokkal fedett, keskeny utcákon végighajtott birkanyájak és marhacsordák látványára? A kirándulást leginkább a közeli Jóanniában érdemes kezdeni. A tóparti várost egykor Ali pasa, a rebellis albán kényúr uralta, aki fellegvárát ellenségeinek levágott fejével és kiszakított végtagjaival díszítette. A pasa túlontúl gyakran keresztezte a törökök útjait, és mihelyt azok elfoglalták a várost 1822-ben, a pasa feje került a kapu fölé.

Házak és vándorkőművesek

A mai Joannina forgalmas kereskedelmi csomópont. A fellegvárat és egzotikus minaretjét övező város még mindig azokat a napokat idézi, amikor Görögország e része török fennhatóság alatt élt. Akárcsak Isztambul Nagy Bazárjában, itt is látni kanyargó sikátorokat, amelyeket a szorgos szabók, kopácsoló cipészek, vaskereskedők és ékszerészek földszintes boltjai szegélyezik. A tóparti kávézókban bajuszos törzsvendégek morzsolgatják rózsafüzéreiket. Még a nyüzsgés is keleti hangulatot áraszt.

A varázs túlsugárzik Jonanninán, egészen Zagoria titkos völgyeiig. Falvaitól északabbra húzódik a Rómát Isztambullal és a Kelettel összekötő hajdani karavánút. A közeli hegyeket is juhászok csapásai, kereskedők ösvényei hálózzák be.

Talán éppen az ösvények ébresztette remények okán, a zagoriaiak engedtek a nagyvilágba vezető út csábító sziréndalának. Bejárták Európát és a Közel-Keletet, dolgoztak orvosként, ügyvédként, kereskedőként és tanárként. Ám mindig visszatértek a Pindosz-hegyek közé, falvaikba.

Keresetükből megengedhették maguknak, hogy a halmokban álló kőtömbökből - néha szabályos téglarakásnak tűnnek - míves házakat építtessenek a vándorkőművesekkel. A pénz maradéka a souli zsoldosokhoz vándorolt, őket azért bérelték fel, hogy megvédelmezzék a zagori falvakat a fosztogató törököktől és az albán zsiványoktól. Miközben a férfiak külhonban dolgoztak.


Mikro és Megalo Papingo

A csavargó helybelieknek köszönhetően ezek az elszigetelt települések mégis eléggé nyitottá váltak a világra. A századfordulón készült fényképeken látható férfiak és nők akár nagyvárosiak is lehetnének ruházatuk alapján. A múltban komolyan felvetődött a gondolat, hogy e hegyek között minden igényt kielégítő egyetemet hozzanak létre. Manapság a falvak csendesek, a gyérülő népesség visszatért a mezőgazdasághoz és az állattenyészéshez. Ez olyan messze áll a szuvenírüzletektől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Mikro Papingóban és Megalo Papingóban, az ezeréves falvakban - amelyek Zagorohoria nyugati végét övezik - az állandó lakosok száma jócskán száz alatt marad. Az utcán gyakrabban látni birkát, mint embert. Alig néhány fogadó kínál szállást - a településeket leginkább az athéniak és más görög vakációzók kedvelik.

Mikro (Kis) és Megalo (Nagy) Papingo valószínűleg a leghangulatosabb úti cél errefelé. Föléjük tornyosul a Gamila-hegylánc, amelynek legmagasabb csúcsa a negyedik leghatalmasabb egész Görögországban. A hóborította hegyoldalak csodálatos fennsíkból emelkednek ki, a mészkőtömbök tengerében rejtőzködő tavak és mély barlangok bújnak meg. A kalandvágyók hétórás túrára indulhatnak a völgyszoroson keresztül a Drakolimi (Sárkány)-tóhoz, vagy beleereszkedhetnek a Provatina-barlang koromsötét bugyraiba.

Béke és nyugalom

Először minden utazó a Pürgire, a tornyokra emeli tekintetét. Négy óriási mészkő monolitja szinte belehasít az égbe, akárcsak valami őskori vadállat agyara. E tornyoktól messze, a mélységben, a kicsiny Megalo Papingo visszhangozza a vidék falvainak zaját. A csupa kő teret egy platánfa uralja, ágai mintha a felhők fölé nyúlnának, a kőtemplom és az összebújó házak mellől. A kövek szürkeségét legfeljebb a növényzet sötétzöldje, az ég kékje és a havas hegycsúcsok fehérsége enyhíti. A sohasem csillapodó szélben állandóan hallani a juhok és a marhák kolompjait.

Ösvények és kitérők

A völgyszoros egyelőre érintetlen még. Mikro Papingóból jövet a turista felfedezheti a katlan mélyét, ha követi a sziklás ösvényt, amelyet a kúpos Hoodoos fürtjei szegélyeznek Vikosba menet.

Mondhatni, minden falu megér egy kitérőt. Néhányuk értékes titkokat rejt. Vegyük például azt a monumentális szikla lépcsősort - mi más is lehetne? - amely a völgyszorosból kifelé vezet Kapesovóból Vradeto csodálatos városáig. Vagy a kanyargó kőhidat Kipi körül, különösen azt a háromívű csodát, közvetlenül a hegyoldalra épült város alatt. Vagy a Rongovou kolostort Tsepelovóban. Nos, találkozunk nyáron Zagoriában?