Magyarország fekete szellemkastélya

Megesik, hogy egy házba belépve megérezzük, a hideg sokkal mélyebbről jön, és nem a bőrünket, hanem a lelkünket akarja jégbe zárni. Eltöltenél egy éjszakát olyan helyen, ahol többen lelték halálukat? Nos, úgy vélem kevesen vannak, akik most szívdobogva várják, hogy ajánljak egy ilyen helyet, pedig nem is olyan régen a Balatonedericsi Fekete kastély még üdülőként fogadott vendégeket. Mára nem csak a kastély de annak környéke is áldozatául esett az idő múlásának, de a „fekete” jelző nem kopott le a festékkel együtt róla. Hosszú évszázadokon keresztül mintegy öröklődött tulajdonosról tulajdonosra valami megmagyarázhatatlan balszerencse, aminek a vége minden esetben valaki életébe került.

Elátkozott hely, vagy elátkozott tulajdonosok?

Az épület első tulajdonosa Nedeczky István volt, aki később testvérének Nedecky Jenőnek adta el a kastélyt. Már ekkor megmutatkozott a hely negatív kisugárzása. A testvérpárt politikai okokból letartóztatták, halálra ítélték. Ugyan 1867-ig várbörtönben raboskodtak, de a rájuk rótt ítélet ellenére az 1867-es kiegyezéskor amnesztiával szabadultak. Nedeczky Jenő 1914-ben idős korában mégis önkezével vetett véget életének. Vajon ennyi idő elteltével sem szabadulhatott az átoktól? Ezt megelőzően 1912-ben már történt egy haláleset az épület ódon falain belül. Történt ugyanis, hogy a kastély szakácsnőjét kedvese, az edericsi gulyás szerelemféltésből megölte.

Öngyilkosság, majd gyilkosság ellenére, talán az új tulajdonos tudtával, talán anélkül, de 1928-ban a Fekete kastély új tulajdonos kapott - Vág Jenő és felesége, aki később kiérdemelte a „fekete özvegy” nevet. Ebből már tudni lehet, hogy az ügyvéd úr nem sokáig élvezhette vidéki életet, egy alkalommal feleségét házasságtörésen kapta, ennek következtében önkezével vetett véget az életének. A kikapós özvegy hamar vigaszt talált egy kútfúró személyében, de ő is hasonló sorsra jutott. A feleség újfent új szerelem után nézett, és szívét egy tengerésztisztnek adta. Sajnos a tragédiák sora itt nem ért véget, Kaály Nagy Adorján, a „tengerésztiszt”, egy ügyes szélhámos volt, akit tizenháromszoros bigámia vádjával körözött a rendőrség. Mire erre fény derült, a férfi már jórészt felélte a pórul járt özvegy vagyonát, mielőtt magára hagyta őt. Nem volt más kiút, mint újfent eladni a birtokot, és ezzel a kastély újabb áldozatra lelt.

Időben már a második világháború táján járunk, a kastély újabb lakója egy nyugalmazott miniszteri főtanácsos és felesége, egy román származású hölgy lett. A főtanácsos látszólag a németeket látta el hírekkel, de valószínűleg előttük is világossá vált, hogy a szovjetek és az angolok is számíthattak információkra a kettős ügynöktől. 1945 februárjában néhány nappal a front átvonulása előtt a kastély ura nem látott más kiutat, mint az öngyilkosságot. A kastély sokak otthona volt, de egyikük sem mondhatta rá sokáig, hogy: „Otthon, édes otthon”. Pedig minden adottsága meg lett volna hozzá. 12 szobájával, több mint 800 négyzetméteren, 12 négyzetkilométeres birtokkal, melynek egy része hívogató ősparki környezetben volt - minden adott a romantikához, de akár a boldog családi léthez is. Generációk nőhettek volna itt fel, ha nincs az az erő, ami mindent befeketít, ami a gyász keserűségét nyomja minden szerelemes szívére és teszi a kastély falait a jégnél is hidegebbé. Talán most jött el az ideje megtörni az átkot? Lehet izgulni, ha a birtok és a kastély újra gazdát cserél, akkor, mint magánrezidencia, esetleg újra üdülőként várja a borzongásra vágyókat?

Forrás: wikipedia.org

Fotó: muemlekem.hu