Ne menj a fény felé…

Az Indiai Geológiai Szolgálat kutatói úgyszintén tanulmányoztak a jelenséget. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a tél beálltával a délnyugati irányú erős szelek megerősödnek, a dombtetőket pedig sűrű köd borítja be. Ez ugyancsak megzavarja a magasban repülő állatokat, akik ezáltal a falusiak által gyújtott fényforrásokat követve igyekeznek menedéket találni. Ámde ahogy a fény felé tartanak, nekiütköznek a fáknak, szikláknak, épületeknek. Amely madár túléli a balesetet, az viszont a fránya csirkezabáló helyiek vacsoraasztalára kerül. Mivel a szárnyas a balesetet követően nagy valószínűleg mozgásképtelenné válik, így a helyiek „jobbnak látják” kioltani az életét. Arról nem is beszélve, hogy a helyieknek ezek a madarak olyanok, mint a gazdagoknak a rák meg kaviár. Bizsereg a nyelvük az ínyencség után. Így vacsora is és legenda is van.

Fotó: Tavi gém