1922-ben nem pestiseseket vetett az olasz társadalom ebbe a köztemetőbe, hanem a szellemi fogyatékosokat. Az elmegyógyintézet magánkézben volt, így gyakorlatilag kihagyhatatlan lehetőség nyílt az illegális emberkísérletekre, amit természetesen az akkori orvostudomány legjava örömmel ki is használt. Elméletben egyetlen "orvos" kezelte a szerencsétlen pácienseket pár nővér és orvostanonc társaságában. Természetesen fizetésüket a szadista doktortól kapták, így könnyedén osztották a kegyetlen nézeteket és simulékonyan segédkeztek a brutális "kezelésekben".