Titokzatos horror szigetek

Ugyanez idegenben akár fényes nappal, egy kis hidegrázással fűszerezve életre szóló élmény lehet. Nézzük, hova tehetünk horrorisztikus kiruccanást, ha már nem tudjuk tovább elviselni ezt a rekkenő hőséget.

Seguin-sziget átkot hordozó világítótornya

Első úti célunk az óceán túloldalára visz, az Egyesült államokbeli Seguin-szigetre. A sziget egy folyó, a Kennebec folyó torkolatánál vár. Az 1875 óta a szigeten álló világítótorony, mintha már a tervező asztalon valamiféle átkot vonzott volna magára! A sziget világítótornya lehetne pusztán azért híres, mert ez az állam legmagasabb ilyen létesítménye, de hírnevét nem ennek, hanem az itt történt tragédiáknak… vagyis azok soha véget nem érő kísértethistóriájának köszönheti!

A szigeten egy házaspár élt, akik igyekeztek megbirkózni a magánnyal és az elszigeteltséggel. A feleség időtöltés gyanánt sokszor naphosszat zongorázott, hogy ezzel vigyen egy kis melegséget a világítótorony komor falai közé. Míg egy napon férjén eluralkodott a fékezhetetlen tombolás, és egy fejszével rárontott asszonyára, aki a kezei között lelte halálát. A magából kifordult férj, miután végzett élete párjával, önkezével vetett véget az életének. Ugyan az élet elszállt onnan, a torony közelében azonban sokan máig hallani vélik a zongora hangját, ami azért is hátborzongató, mert a torony minden berendezése a közeli partok martalékává vált!

Történt ugyanis, hogy a pár minden ingóságát lefoglalták. A foglalással megbízott személynek - miután munkáját elvégezte - valami oknál fogva a szigeten kellett töltenie egy éjszakát. Hihetnénk, hogy pusztán az érzékei viccelték meg, amikor hajnalban egy hang azzal ébresztette: „Hagyd békén az otthonomat!”. Érdemes lett volna megfogadni a tanácsát, talán másképp alakult volna a történet. De a mindenre elszánt felszámoló a torony minden berendezési tárgyát felpakoltatta a hajóra, és útnak indult! Sajnos soha nem ért partot! A hajó és teljes legénysége egy viharban a tengerbe veszett. Ugyan a tornyot 1985-ben végleg kivonták a forgalomból, de számtalanul sok turistát vonz, és sokan állítják: hallani a kísérteties zongorajátékot… még ha senki sincs, aki játszhatna azon az elátkozott zongorán.

A világ legijesztőbb helye - Poveglia sziget

Mély levegő, nagy sóhaj és irány Európa! Nem is olyan messze, Olaszország,
Poveglia szigetén járunk - akarom mondani a sziget környékén, hiszen ide, ha lehetne, se szívesen tenné be lábát a horror filmeken edződött magyar turista! Ezt a kicsiny szigetet nem csak Európa, de a világ legijesztőbb helyeként tartják számon, de ne rohanjunk így előre!

Egykoron a sziget virágzott, lakói sorsát az Európán keresztül sepert pestis járvány tette tönkre. Az ország lakóinak egészségét nem volt más mód, úgy tudták megvédeni, hogy kijelölték Poveglia szigetét a betegeknek, akik itt várták keserű sorsukat, de leginkább a megváltó halált! Ha hihetünk a legendáknak, mintegy 160 ezren távoztak innen a másvilágra, de előtte hosszas félelmekkel és fájdalommal teli időt töltöttek a szigeten, aggódva a távol maradt szeretteik miatt. A sziget sorsa ekkor végérvényesen megpecsételődött, önszántából ide talán soha senki nem tette be többet a lábát. Mégsem néptelenedett el azonnal, sőt!

Mikor 1922-ben elmegyógyintézetet létesítettek a szigeten - elegendő újra rápillantani az évszámra: 1922-t írunk, és egy olyan helyen vagyunk, ahol a szenvedés beitta magát a falak közzé! Az elmegyógyintézet egyetlen orvosa, minden külső kontroll nélkül, ámokfutott a hozzá került betegek kezelése során. Különösen kegyetlen módszerei olyan szenvedésekkel jártak, hogy az itt „kezelt” betegek talán önként vállalták volna a pestist, ha a halál hamarabb hoz megváltást, mintsem a doktor kísérletezzen rajtuk. A páciensek gyakorta hallották az itt pestisben meghaltak jajveszékelését, ami csak tovább rontott a kaotikus állapotokon. Az intézet orvosa „gyógyítás” címén, gyakorta brutális módon próbált „segíteni” a betegeken, ilyenkor nem ritkán különös kegyetlenséggel bántalmazta őket. Teljesen értelmetlen és szadista műtétekkel próbált eredményeket elérni, melyek során nem egyszer a betegek agyából metszett ki darabokat, mondván, ezzel megszűntethetők bizonyos problémák. Soha sem fogjuk megtudni, mi vezérelte az örült elmegyógyászt, amikor a sziget harangtornyából a mélybe vetette magát?! Talán ő is hallhatta a szigeten meghaltak hangját? Netán a kegyetlenkedései kísértették? Talán segített neki ebben valaki? Mindez vele halt. Utolsó perceiben vele volt a kórház egyik ápolónője, aki teljesítette utolsó kérését és hagyta, hogy lelke visszaszálljon a teremtő elé. Az elmegyógyintézetet természetesen a történtek fényében lezárták, a szigetre csupán kísérettel és csak nappal teheti be lábát látogató. Ugyan körbehajózható, de a bátrabbak… egyszer… talán ???

Egyes hírek szerint az Olasz kormány véget szeretne vetni a sziget rosszhírének és wellness célra hasznosítaná. Nem kétlem, hogy sokakat vonz majd a hidegrázó élményekkel teli kikapcsolódás. Hiszen lássuk, be átkok, szellemek nincsenek – egészen addig, míg az ellenkezőjével nem szembesül a látogató! Minden esetre érdekes lesz a folyamatot elindítani, hiszen a szigeten a mai napig minden érintetlen a romok között! A kórtermek, az ágyak, az ablakon néha kilibbenek a függönyök! A krematórium ajtaját időnként hangos robajjal ki és bevágja valaki, vagy valami… a szigetre merészkedők pedig a mai napig hallják a fájdalom itt ragadt hangjait.