Titokzatos indián sziklapalota a föld alatt

A Cliff palace (Sziklapalota) felfedezését két cowboynak, Richard Wetherill-nek és Charles Mason-nak köszönhetjük. Amikor ideérkeztek, a szakadék szélén megtorpanva álltak és ámulattal bámulták az omlásnak indult kővárakat és lakótornyokat. Először azt hitték, hogy az Óvilág egy elfeledett középkori városára bukkantak. A sziklahasadékban megbújó, falakkal körülzárt város és a környéken felfedezett hasonló építmények olyan benyomást keltenek, mintha e citadellákat építő népet egyszer csak a föld nyelte volna el. 

A spanyolok a XVI. században érkeztek ide, és az itt talált falvak alapján pueblo (falu) indiánoknak nevezték el az őslakókat, de hogy saját magukat hogyan nevezték, arról nem hagytak írásos nyomokat. Korunk navaho indiánjai anasazinak (ősök) hívják őket. 

A XIII. században valószínűleg 400 ember élt ezen az inkább függőleges, semmint vízszintes területen. A palota 200 lakószobából és a hozzájuk tartozó rakodóhelyiségekből állt. A központban a szertartási hely, a kiva állt. Ennek a kör alakú, földbe süllyedő építménynek fölül volt a bejárata, belsejébe létrával ereszkedtek le. Ide nők nem léphettek be. A falakon vallási és mitológiai témájú képek láthatók. A lakónegyed elülső oldalán nyitott terasz állt, itt zajlott a mindennapi élet: a kerámiakészítés, a magvak őrlése, a sündisznótüskéből készült kézimunkák hímzése.

A Cliff Palace (Sziklapalota) közelében, a Chapin Mesa mentén haladva találunk egy közel 100 négyzetkilométeres fennsíkot, amelyen még két hasonló építmény található. A 66m magas, 27m széles, háromemeletes, több mint száz helyiséget magába foglaló Spruce Tree House és a Balcony House. A belső helyiségek téglalap, háromszög vagy kör alaprajzúak, ahogy a legtökéletesebb helykihasználás megkívánta. 

A megközelíthetetlen helyet védelmi szempontból választották ki, hiszen gyakran támadták meg a falut kóborló vadászcsoportok. A korábbi pueblo indián falvak tulajdonképpen egyetlen épületnek tekinthetők, mert szorosan egymás mellé és fölé, kőből vagy vályogból épült szobácskákból álltak. A földet teraszos öntözéses eljárással művelték az őslakók, kukoricát, dinnyét, babot és paprikát termesztettek, és apró vadakra vadásztak. Lakói 1276-ban hagyhatták el a sziklaházakat, talán egy hosszabb aszályos időszak kényszerítette őket erre az elhatározásra.

A cikk a Világ száz csodája című könyv alapján készült.